galéria megtekintése

Túl sok a könyv! – ajánló a könyvhétről

0 komment

Kácsor Zsolt

Az ünnepi könyvhéten mindannyiunkat gyötri a kérdés: mire adjunk ki pénzt? A döntés megkönnyítése érdekében a személyes választásaikról kérdeztünk olyan irodalmárokat, irodalomtörténészeket, kritikusokat, akiknek lehet adni a véleményére.

Ha a könyvhétre megjelent összes könyvet meg akarnánk venni, akkor majdnem egymillió forintot kellene költenünk. Nem biztos, hogy akad ilyen eltökélt és gazdag olvasó, ezért irodalmárokat kértünk meg arra, hogy a személyes ízlésük szerint ajánljanak könyveket az olvasóknak.

Fotó: Szabó Miklós / Népszabadság

Összeállításunkból kiderül, hogy az irodalmi világot megrázta Esterházy Péter naplója a daganatos betegségéről. Ezt a könyvet, amely a Magvetőnél jelent meg, mindenki kézbe veszi. Sokakat érdekel Zoltán Gábor Orgia című regénye is a Kalligram kiadásában, s habár vannak olyanok, akik egy sort sem olvastak belőle, olyan jókat hallani róla, hogy óriási várakozással gondolnak rá. A titkos „favorit” Lator Lászlónak az Európánál megjelent, Szabad szemmel című esszékötete, amelyet többen az idei könyvhét egyik legfontosabb könyvének tartanak – érdeklődésünkre a kiadó vezetője, Barna Imre is ezt ajánlotta kiadványaik közül.

 

S most következzenek a vállaltan szubjektív ajánlatok. 

Bazsányi Sándor:

„Nem csak olyan könyveket ajánlanék, amelyeket részben ismerek, hanem olyanokat is, amelyeket még nem olvastam, de nagyon kíváncsi vagyok rájuk. Fölhívnám a figyelmet Zoltán Gábor Orgia című regényére, amely a Kalligramnál jelent meg. Negyvennégyben játszódik a Városmajorban és környékén, azt a tájékot írja újra, amit Mészöly Miklós a Filmben. Ebből a szempontból is izgalmas. 

Meg kell említenem Térey János összegyűjtött verseit (Őszi hadjárat, Jelenkor), nagyon kíváncsi vagyok Ménes Attila új regényére (Folyosó a holdra, Jelenkor) szerintem jó lesz, s érdemes odafigyelni Berkovits György: Ckó, a fényképész című könyvére, amely a L'Harmattan Kiadónál jelent meg. S felhívnám a figyelmet, hogy Sajó László verseskötete is a L'Harmattan gondozásában jött ki!”

Bod Péter:

„Goethe sóhaja jut ilyenkor eszembe: Túl sok a könyv! A 21. században, még egy olyan viszonylag kis (persze közben nagy) kultúrában, amilyen a magyar, mit mondhatna az ember a Könyvhét kínálatát böngészve? A szellemi élmények egyik csúcspontját Márai hagyatékból előkerült naplóinak olvasása jelenti, így a most megjelent 1974–1977-est (Helikon) biztosan elolvasom, és semmi pénzért nem hagynám ki Závada Pál új regényét, az Egy piaci napot sem (Magvető). Mindkettőről írni fogok, de ha nem így lenne, az olvasásuk akkor sem maradna el.

Nagy izgalommal készülök újra elolvasni Bruck András New Yorkba zárva című könyvét (Scolar). Ez a húsz éve megjelent könyv két fiatalember nyolcvanas évekbeli amerikai emigrációjának történetét beszélni el. Mi tagadás, nagyon időszerűvé vált a kötet. Nem szívesen fogalmazom meg, hogy alájátszott a történetnek – sajnos! – a közelmúlt történelme.

Sok jót hallottam Apponyi Albert Emlékirataim-ról Kovács Attila Zoltántól, a Helikon Kiadó korábbi főszerkesztőjétől. Ezért, és mert a két világháború közötti időszak különösen érdekel, biztosan beszerzem a kötetet. Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplója (Magvető) kihagyhatatlannak látszik, íróasztalomon vár a könyv, hogy több legyen, mint egyszerű tárgy.

Az év egyik szenzációjának ígérkezik Zoltán Gábornak a Kalligramnál megjelent Orgia című regénye. Bár egy sort sem ismerek belőle, de a híre valahogy megelőzte a könyvet.”

Juhász Anna:

„Ki a fontos most nekem? Térey János új könyve fontos, és Esterházy Péteré pedig... Az sajnos szívbe markoló... Esterházyval a Vörösmarty téren szerettem volna dedikáltatni a naplóját már csütörtökön és szombaton is, de sajnos lekéstem mind a kétszer róla. Kit említsek még? Már itt van a kezemben Darvasi László új könyve, a Taligás (Magvető), Tóth Krisztától a Világadapter (Magvető) és Kelecsényi Lászlótól a Megkerülhetetlen nem (Kortárs).

Egyébként  nagyon szeretem a könyvhétben, hogy az ember nemcsak a könyvekkel találkozik össze, hanem az alkotókkal. Még csak az imént jöttem ki, de Tóth Krisztával már találkoztam, aztán meg Spiró Györggyel puszilkoztunk össze. Én igazi ünneplésnek érzem, amikor a könyvhéten a szerzőket, azaz a magyar irodalmat ünnepeljük, úgyhogy legszívesebben azt mondanám: ha tehetik, az olvasók menjenek el az összes pavilonhoz. Én legalábbis megpróbálom, s igyekszem fölfedezni az újdonságokat.”

Kálmán C. György:

„Vannak »kötelezők«, ismert, befutott írók friss művei, amiket nyilván el kell olvasni mihamarabb: Esterházy, Závada, Darvasi és Németh Gábor könyvei, biztos, hogy a legtöbben ezeket mondják először. De vannak kevésbé ismert, kezdő vagy máshonnan ismerős szerzők: nagyon érdekel Zoltán Gábor, Milbacher Róbert és Sándor Erzsi kötete (hogy maradjunk a prózánál), és már olvastam Tóth Krisztina nagyszerű verseskötetét, amit mindenkinek ajánlok. Mindenképpen megnézem a Szép verseket (hogy lássak egy áttekintést a líra mezejéről), és feltétlenül megveszem Timothy Snyder új könyvét a holokauszt újraértelmezéséről.”

Károlyi Csaba:

„A felhozatal idén is gazdag volt, mint minden évben. Ahogy mondani szokás: bőséges volt a kínálat. Hivatalosan 323 »ünnepi« könyv jelent meg, van azonban nagyon sok friss kötet, amely a hivatalos listán nem szerepelt, ugyanis a MKKE prospektusába úgy lehet bekerülni, ha a kiadó fizet érte. A vásárlók persze nem foglalkoznak a listákkal, ilyenkor sok korábban kiadott könyvet is megvesznek.

A könyvhét hivatalosan a kortárs magyar irodalom ünnepe, de sok világirodalmi kötet is fogy a standoknál. Első kiadásokat illik ilyenkorra időzíteni, de idén elég sok az újrakiadás. Ezek időzítése hol indokolt, hol nem. Például a harminc éve, 1986 könyvhetére megjelent Esterházy-műnek, a Bevezetésnek a darabjait és Nádas Emlékiratok könyve című regényét indokolt volt újra közreadni.

A kiadók szokása újabban, hogy egy-két hónappal előbb kihoznak fontos köteteket, melyek aztán a könyvhétre érnek be, ilyen például most Grecsó Krisztián és Németh Gábor új műve, Nádas Péter és Háy János új kötete, vagy Nádasdy Ádám Dante-fordítása.

Még kevés kötetet olvastam végig. Grecsó Krisztián és Németh Gábor regényét, mivel korábban kijöttek, már igen, ezekre érdemes figyelni. Esterházy naplójáról már írtam is az ÉS-ben, minden bizonnyal ez az idei legnagyobb szenzáció. Azok közül, amikbe már beleolvastam, nagyon ígéretesnek látom Závada Pál, Zoltán Gábor és Darvasi László új regényét, Tóth Krisztina, Térey János, Markó Béla verseskötetét, Milbacher Róbert novellafüzérét, Péterfy Gergely publicisztikáit, Lator László és Szegedy-Maszák Mihály tanulmánykötetét, Végel László naplójegyzeteit.

Ajánlom olvasásra a Körkép és a Szép versek antológiákat, kiváló áttekintések a tavalyi év kisprózáiról, illetve költészetéről. Aki tájékozódni szeretne, legjobb, ha ezekkel kezdi.

Fotó: Szabó Miklós / Népszabadság

Sokan várták Bartók Imre új regényét, Grendel Lajos novelláit, Pintér Béla drámáját, Bán Zsófia esszéit, Heller Ágnes olvasónaplóját. Sok érdekesnek ígérkező történelmi, művészeti, művelődéstörténeti és gyerekirodalmi kötet is megjelent, lehetetlen felsorolni őket.

Végül szeretném felhívni a figyelmet a jelenlegi kultúrpolitika jóvoltából a megszűnés határára került József Attila Kör (JAK), a fiatal írók egyik reprezentatív és ugyanakkor a legrégebbi hagyományokkal rendelkező szervezetének kiadványaira.

A JAK-füzetek jó nevű sorozatában (mely 1982 óta létezik!) most Horváth Benji és Nagy Kata verseskötete, illetve Turi Márton tanulmánykötete jelent meg, s meg kell említeni a Kemény Istvánról költészetéről szóló, Turista és zarándok című tanulmánygyűjteményt.”

Szilágyi Zsófia:

„Nagy örömmel olvastam Spiró György esszékötetét, amelynek az írásait korábbról már lehetett ismerni, de így összerakva nagyon érdekes lett a könyv. Fölhívom a figyelmet Szegedy-Maszák Mihály új tanulmánykötetére, amelyben van egy olyan szép, személyes esszéje, amilyet még nem olvastunk tőle. 

Mondanék egy magyar krimit Baráth Katalintól, az Agave adta ki Arkangyal éjjel címmel, nagyon érdekes. A szerzőt követtem akkor is, amikor történelmi krimiket írt, az új regénye azonban a mai Magyarországon játszódik női főhőssel. Nagyon kíváncsi vagyok Zoltán Gábor Orgia című regényére, csak még gyűjtöm az erőt, hogy elolvassam. Az alapján, amit eddig hallottam róla, erős gyomor kell hozzá. 

A Noran Libro hozta ki Rejtő Jenő regényes életrajzát, arra nagyon kíváncsi vagyok, mármint magára a műfajra is: mit lehet kezdeni a népszerű életrajz műfajával Magyarországon?"

Tarján Tamás: 

„Nekem az első és legfontosabb olvasmányom Lator László Szabad szemmel című esszékötete volt (Európa Kiadó), csupán azt sajnáltam, hogy nem terjedelmesebb, ugyanis a legjobb esszéi közül több kimaradt. De benne van a Sakk című írása, amelyben olyan alapgondolatok találhatók, amelyek számomra - irodalmárként - konkrét elemzői segítséget nyújtanak. Ezeket senki mástól nem kaphattam meg, csak tőle, ezért ez volt az egyik kiemelkedő olvasmányom.

Nincs rajta a könyvhét hivatalos listáján, de feltétlenül meg kell említenem Markója Csilla: A mérleg nyelve - Szó és kép Nádas Péter művészetében (Jelenkor-Meridián) című kötetét. Ez egy nagyon érdekes vallomás, amely azon alapszik, hogy a szerző húga némasági betegségben szenvedő lány, aki a világot csak fotográfia révén tudja kifejezni. Ebből a személyes apropóból született ez a kiváló szakmai munka, amely Nádastól mintegy száz fotót tartalmaz, s többek közt azt elemzi, hogy a fotós Nádas és az elbeszélő Nádas milyen viszonyban van egymással és önmagával. 

A harmadik ajánlatom Tornai József: Világtojásban című kötete, amelyet a Gondolat adott ki. Erről a kiadóról nagy örömmel vettem tudomásul, hogy noha a profilja alapvetően nem szépirodalmi, ezúttal is nagyon erős szépirodalmi anyagot hozott ki. Tornai új könyve azért tetszik, mert hosszú ideje nyomon követem a sajátos öregkori életművét, a transzcendens búcsúját, azt a nem tételes isten-hittel párosuló isten-keresését, amelynek egyik alapja, hogy az ember a materiális világ küldötte. Ez a költői hang, amely keveri az imát a profán megszólalással, engem nagyon megkapott.

Negyedikként megint egy verses kötetet mondanék: Zalán Tibor legszebb verseit, amely a pozsonyi Ab-Art kiadásában olvasható. Ebben semmi különös nem lenne, ha a kötet szerkesztője, Jankovics József a válogatással nem mutatott volna föl egy másik Zalán Tibort. Nagyon érdekes, nagyon izgalmas gyűjtemény, mert új utakkal vezet be az életműbe. Ráadásul a könyvhétre megjelent Zalántól a Két színjáték (Fekete Sas), így ezzel a két kötettel ő igen erősen van jelen az én nemzedékemből. 

Fotó: Szabó Miklós / Népszabadság

S végül hadd mondjam el, létezik olyan, hogy könyvheti narratíva, de ezt a véletlen hozza össze. Teljesen véletlenül olyan könyvek kerülnek egymás mellé, amelyek párbeszédet kezdeményeznek egymással az olvasóban. Mondok egy mellbevágó élményt: ahogy Esterházynak a hasnyálmirígyrákról szóló naplóját becsuktam, azzal a lendülettel nyitottam ki Tóth Krisztina Világadapter című könyvét, amely éppen a hatvanhetedik oldalon nyílt ki, annál a költeménynél, amelynek minden versszaka úgy kezdődik, hogy rákos apám. 

Nekem, de talán másnak is, éppen az ilyen találkozásokból áll össze könyvhétté a könyvhét: mintha magnetizálódnának a könyvek. Talán ezzel a szóval tudom a legjobban kifejezni." 

Virág Gábor (Újvidék-Kishegyes):

„Az egyik kedvenc íróm Oravecz Imre, ezért nagyon örülök, hogy az Ondrok gödre újra kapható, mert korábban a telefonomon voltam kénytelen olvasni, és ezt megsínylette a szemem. Darvasi László új könyvét feltétlenül elolvasom, ő régi nagy kedvencem.

A Magvetővel közösen a mi újvidéki kiadónk hozta ki Bencsik Orsolya Több élet című könyvét, őt meg kell említenem, mert ő a mi büszkeségünk. A másik pedig Terék Anna, akitől a Vajdasági lakodalom című kötetet ajánlom."

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.