galéria megtekintése

Egy kiszámíthatatlan pápa rémálmai


Csákvári Géza, Velence

A hit relatív. Csakúgy, mint egy filmfesztivál-világpremier sikerességének a megítélése: Paolo Sorrentino Az ifjú pápa című sorozatának első két részét vetítették le Velencében, és ez alapján lehetetlen reálisan megítélni a látottakat. Ahogy azt sem, hogy botrányprodukcióról van szó, vagy ahogy a Paolo Sorrentino rendező állítja, csak gegekről.

A neves olasz rendező abból a szituációból indul ki, hogy a katolikus egyház élére egy árvaként felnőtt, középkorú amerikai láncdohányos, hovatovább személyiségbeli problémákkal küzdő ember, bizonyos Lenny Belardo kerül, akit XIII. Piuszként ismerünk meg.

A főcím után rögtön egy rémálom kezdődik: Piusz beszédet tart a Piazza San Pietrón. Jól indul, igazi néppolitikusi retorikával. Majd felteszi a kérdést: mi az, amit elfelejtettünk? Ezek után felsorolja mindazt, amit egy ilyen beszéden elképzelhetetlennek tartanánk a melegházasság legalizálásától kezdve az egészséges, mindennapos maszturbációig. „Összeszaladnak” a szentek a háttérben, a kevésbe kockafejűek mosolyognak a bajszuk alatt. Aztán, egyszer csak felébred a pápa az ágyában, és nagyon, de nagyon megkönnyebbül.

 

A Jude Law alakította XIII. Piusz szatirikus figura, aki élvezetét leli abban, hogy leckézteti és megalázza a konzervatív papokat. Sorrentino azt is egyértelművé teszi, hogy a pápa nem hisz istenben, de legalábbis állandóan kételkedik, és egészen biztosan más a hite, mint rajta kívül bárkinek a Vatikánban. De egyáltalán mi a hit? – tehetjük fel a kérdést a látottak alapján, mivel ez a kétségekkel küzdő, furcsa pápa jézusi csodákra is képes, egy érintéssel meg tud szelídíteni egy vadállatot.

Paolo Sorrentino és Jude Law Velencében
Alessandro Bianchi / Reuters

Mintha az író-rendező Sorrentino célja az lett volna, hogy folyamatos bizonytalanságban tartsa a nézőt a karakterrel kapcsolatosan. Ez maximálisan sikerült, teljesen kiszámíthatatlan a fickó. Egyik jelenetben megteszi az őt felnevelő Mary nővért első asszisztensének azzal a feladattal, hogy tartsa szemmel Voiello kardinálist (Silvio Orlando), aki a Vatikán régi nagy bábjátékosa és a hagyományos rendszert akarja életben tartani. Nem sokkal később azonban Piusz már Mary-ben sem bízik, és paranoiája odáig juttatja, hogy elkezdi építeni a saját egyszemélyes diktatúráját. Mintha Sorrentino előtanulmányként tekintett volna a pápára a napokban bejelentett, Berlusconiról szóló produkciójához. De az is előfordulhat, hogy csak a karizmatikus vezetők érdeklik őt.

Nem hergelni akart

– Nincs itt semmiféle probléma, én nem támadom a Vatikánt – mondta Sorrentino Velencében, aki bevallása szerint tíz évet szánt az életéből arra, hogy tanulmányozza a katolikus papok és az apácák „ellentmondásokkal és nehézségekkel” teli életét. Szavai szerint nem volt benne provokatív szándék, ezért szeretett volna egy igazi konzervatív pápát ábrázolni a filmjében. Persze, a fikció sosem tud olyan izgalmas lenni, mint a valóság.

Ember legyen a talpán, aki meg tudja ítélni, mire futtatja majd ki Sorrentino Az ifjú pápát – ezt a Velencei filmfesztivál közönsége sem tudta eldönteni. Jó néhányan egyszerűen feladták: vetítés közben felálltak és elmentek. Azok, akik maradtak, többnyire taps nélkül hagyták el a termet. Sorrentino szerint ezzel nincs is nagy baj, ő nem tévésorozatot rendezett, hanem egy tíz óra hosszú filmet – még szép, hogy nem értünk mindent.

Valóban: két rész alapján nem lehet kiismerni a viszonyrendszereket. Az sem tiszta, hogyan választhatták meg Lenny Belardót pápának és miért nem áll szóba vele Spencer kardinális (James Cromwell), korábbi mentora. A második epizódban XIII. Piusz már valódi szónoklatában vonja felelősségre a híveket, amiért elfelejtették az Istent. Ami durvább, katartikusabb jelenet, mint a kezdeti rémálom.

Botránykövek

Több filmet támadtak már feltételezett keresztényellenesség miatt (például a Da Vinci-kódot, Az arany iránytűt, Kevin Smith Dogmáját és a Darren Aronofsky Noéját), de a legnagyobb felháborodást kétségtelenül a Martin Scorsese rendezte Krisztus utolsó megkísértése váltotta ki. A szavakon túl egy fundamentalista keresztény szervezet tagjai még arra is képesek voltak, hogy Molotov-koktélokat dobjanak egy párizsi moziba a film vetítése alatt. A Nikosz Kazantzakisz regényén alapuló film kétségek közt vergődő és emberi vágyaival birkózó figuraként mutatja be Jézust (Willam Dafoe), aki a kereszten arról fantáziál, hogy mégis élhetne normális emberi életet, ha családot alapítana Mária Magdolnával. Dafoe lapunknak azt mondta idén Karlovy Vary-ban, hogy a szélsőségesek úgy támadták a filmet, hogy nem is látták azt. A támadások és felháborodás indoka általában Jézus és Mária Magdolna képzelt szexjelenete szokott lenni.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.