falseMóricz-Sabján Simon

Hogyan hat a szövegértés színvonala a GDP-re? A tanár vagy a kortársak ajánlanak-e könyvet sikeresebben? A hosszabb szövegeket vagy a rövidebbeket kedvelik a gyerekek? – egyebek mellett ezeket a kérdéseket is megvitatták a szakemberek egy kerekasztal-beszélgetésen. Az összejövetelen egy felmérés különös eredményével szembesülhettek az egybegyűltek: a Magyar Olvasástársaságot elnöklő Gombos Péter egy közelmúltbeli kutatásra hivatkozva kerek perec kijelentette: immár faktum, hogy a szövegértés színvonala szorosan összekapcsolható a nemzetek gazdaságának alakulásával.

A finneket mérceként véve, úgy kalkuláltak: ha szövegértésben utolérnénk északi nyelvrokonainkat, azzal az egy főre eső bruttó honi nemzeti össztermékünk is nagyot növekedne. Többen felhívták a figyelmet a gyerekek választásainak változására: a tizenöt-húsz évvel ezelőttivel ellentétben a mostani trend – legalábbis a fiatalabbak és az ismeretterjesztő-fikciós kiadványok esetében – a kevés szöveggel, sok képpel szerelt, lehetőleg interaktív irodalom. Ami a kicsit idősebbeket, tehát a viszonylag magabiztosabban olvasókat illeti, már más a helyzet: a Magyartanárok Egyesületének elnöke, Arató László úgy tapasztalta, hogy ők éppenséggel a hosszabb, sorozattá összeálló regényeket kedvelik, a pici szövegeket pedig kifejezetten unják.

Ennek kapcsán természetesen szóba került a kötelező olvasmányok kényes kérdése is. Pompor Zoltántól, az Oktatásfejlesztési Intézet szakmai vezetőjétől megtudhattuk, a kép nagyjából úgy fest, hogy a hosszú kötelezőket nem olvassák el a diákok, a hosszú nem kötelezőket viszont annál inkább. Arató egyébként úgy látja: óriási szakadék tátong az iskolai (tehát ott tanított) és a gyermeki igények között. A magyar iskolákban elsősorban a lírát és a nemzeti irodalmat próbálják megismertetni a diákokkal, miközben őket leginkább a regény és nem kis részben a külföldi regény érdekli.

– Ezt a szakadékot mielőbb át kellene hidalni – tette hozzá. Szó esett az olvasás-népszerűsítés sikeres útjairól is. A résztvevők nagyjából egyetértettek abban, hogy a leghatékonyabbak a különféle akciók, versenyek, játékok; A Tessloff Babilon kiadó vezetője, Babai Éva a McDonald’s megmozdulását említette példaként. Mint elhangzott, az általuk kiadott Dóri és Marci nyomoz című mesekönyvből a cég akciójában szűk egy hónap alatt 22 ezer példány kelt el. Pompor egy pesterzsébeti programot hozott fel, amelynek veleje, hogy a kerület iskolásai szépen egymás után kifejthetik a véleményüket 350 előre kiválasztott könyvről (az eredmény májusban lesz meg).

Gombos a többi között az internet könyves oldalainak fórumain kifejtett olvasói eszmecseréket emelte ki, Fehér Zsófia kaposvári könyvtáros pedig egy méltán elhíresedett helyi megmozdulást: minden műfajból összeválogattak több olyan könyvet, amelynek a borítóját portré díszíti, ezeket a dolgozók arca elé tartották, lefényképezték őket, és a fotókat –egy-egy hosszabb-rövidebb kedvcsinálóval kiegészítve – felrakták a Facebookra. Zajos sikert arattak, ami az új beiratkozások számán is meglátszik. Az akcióval egyébként valószínűleg a könyvtárosimázson is javítottak.