Vidnyánszky Attilának sikerült felháborítania a helyi jobbikos képviselőt, amikor bájos debreceni rendezésében eljátszott azzal, hogy azonosította Ludas Matyi lúdját és szerelmét, ezzel szodómia gyanújába keverve az osztályharcias népi hőst. A zsámbéki bázison most bemutatott A Ludassal semmi baja sem volna. Kellően hazafias, fölösen antikapitalista, a kislibák nemi élete pedig Matyitól és az emberek világától kerítéssel szigorúan elkülönítve zajlik.

Tengely Gábor rendező tökéletesen használja ki a zsámbéki bázis előtti teret Ilovszky Béla, theater.hu

De az előadással, amelynek szövege Boronkay Soma dramaturg írásai és a színészek rögtönzései alapján készült, nem politikai természetű bajok vannak. Ha itt-ott demagógnak hallatszik, az inkább ügyetlenkedésekből, mintsem koncepcióból fakadhat. Az ifjú művészek rokonszenves dühvel mennek neki a mai magyar világ bűneinek.

Az anyaszomorító, mihaszna fiatalembert itt tehetetlen düh emészti, amiért a baromfi-feldolgozó vállalat csődje apját öngyilkosságba kergette, és anyját is hamar elemésztette a sok gond és baj. Szorgosan tanul angolul, tanárnőjét fizetség helyett azzal hitegetve, hogy majd együtt kimennek Londonba. Ám egyedül távozik, hogy később valamiféle EU-ellenőr álcájában lásson hozzá a bosszú művéhez.

Az ő Döbrögije azonban nem vén, pohos uraság, hanem csinos, fiatal vezérigazgató-nő. Fogalma sincs a libatenyésztésről, a libatenyésztőkről, merőben közgazdászként tekint a problémára. Neki csak egy téves, félresikerült beruházás az emberek sokaságát tönkretevő, életük munkáját megsemmisítő vállalati csőd.

A téma remek, a történet sem volna rossz, a bemutatott figurák és sorsok is lehetnének érdekesek. De kételkedem, hogy Fazekas Mihály Lúdas Matyija igazán alkalmas párhuzam ahhoz, hogy ennek a mélyére lássunk. Az előadás meg nem győz meg róla. A tehetetlen harag, a félrecsúszó bosszú ábrázolásának lehetősége benne lehetne a mesében, ám a jelenetek kalandozása közben ez is elsikkad. A kerítés mögött gyermeteg szexuális játékaikat gyanútlanul űző kislibák kedvessége valamivel jobban érvényesül.

A történet elmondását dokumentum- (vagy annak tetsző) szöveg felolvasása mellett színházelméleti idézet (történetesen Brechttől) szakítja meg. Mindehhez pedig az ürügyet az szolgáltatná, hogy a valóban eléggé unalmasan kezdődő játékot megállítja egy dühöngő néző (Viktor Balázs), aki kemény szavakkal kioktatja a társulatot, milyen legyen a színház.

Aztán minden megy tovább, csak a harcias kritikus alakul át a társulat szóvivőjévé, a nézőket a szünetben még arról is felvilágosítja, merre találják a vécét. (Az est legjobb része éppen a szünetben zajlik, a büfével szemben Markó Róbert remek szövegével, Vitéz László palacsintasütős stílusában tömören elbábozzák nagyjából az eredeti történetet.)

Tengely Gábor rendező ötletesen használja ki a bázis központi épülete előtti teret, játszanak az előteraszon, a tető különféle szintjein és a fák közt. A színészi játék is sokkal érdekesebb és meggyőzőbb történetet mond el, mint a szöveg. Mohácsi Norbert Matyiját mély bánat rágja, Kerkay Rita kellő értetlenséggel viseli barátnője megcsalatását. Krajcsi Nikolette magas állásában elveszetten tehetetlen vezérigazgató-nője is hiteles, Nagy Mari nagyszerű fájdalmas anya és özvegy. Bercsényi Péter, Fige Attila, Ivanics Tamás ifjú gúnárokként huncutkodnak a kislibát vonzón adó Gergely Rozália körül.

Pál András kommunikációs tanácsadóból főszereplő lesz az előadás végére, nemcsak azért, mert átveszi a hatalmat, hanem mert tökéletesen jeleníti meg a rendszert működtető okos galádságot. Spiegl Anna szép, kifejező énekléssel próbálja hitelesíteni az előre és befejezésül is megszólaló, kissé hangzatos eszmei mondanivalót.