A jóságos poéta

Tehát Batsányi János óta talán ő lett volna az első jelentős kétnyelvű költője a magyar irodalomnak. Ezt bizonyítja néhány, kollégiuma folyóiratában, illetve egy 1913-as, ugyancsak cambridge-i versantológiában közreadott, angolul írt verse – évekkel Békássy posztumusz magyar versgyűjteményének kiadása előtt. Békássy Ferenc rendhagyó jelenség irodalmunkban, erős magyar gyökerekkel és kitűnő angol tájékozódással és kapcsolatokkal.

Utóbbit elsősorban édesanyjának, a Bezerédy családba született Békássy Emmának köszönhette, akiről John Maynard Keynes, Békássy cambridge-i mentora egy levelében ezt írta: „Mrs. Békássy kedves és rendkívül intelligens”. Békássy Emma mind a hat gyerekét és Ferenc egyik unokatestvérét Angliában taníttatta, a Bedales nevű hampshire-i magániskolában. Ez az iskola, koedukált lévén, évtizedekkel megelőzte a legtöbb angliai magán- és köziskolát, s ha Etonnal vagy Harrow-val nem is vehette fel a versenyt, alapos képzést nyújtott diákjainak.

A liberális és nyitott szellemiségű Bedales növendékei közt svájciak, lengyelek és oroszok mellett ott voltak a Békássy gyerekek is, a legidősebb, Antónia (későbbi Görgey Józsefné) után már 1905-ben beiratkozott Ferenc is. Ő aztán hamarosan feltűnt az iskola irodalmi önképzőkörében, ahol 16 évesen Nietzschéről tartott előadást. A Bedalesben végzett Békássy Ferencet 1911-ben vették fel történész szakra a patinás cambridge-i King’s College-ba, ahol érkezése után szinte azonnal szárnyai alá vette John Maynard Keynes, a később világhírűvé lett közgazdász, a kollégium Fellow-ja (igazgatósági tagja).

Keynesnek megtetszett, és családi háttere miatt alighanem imponált is „Feri”; ebben szerepet játszott Keynes közismert biszexualitása, a fiatal férfiakhoz való vonzódása. Kapcsolata Békássyval minden jel szerint plátói maradt, annál is inkább, mert fennmaradt egy levele állandó partneréhez, Duncan Granthoz, amelyben azt írja, Ferenc még elsőéves egyetemista korában elpanaszolta neki „szerelmi fájdalmait”. (Békássy ekkor már a Bedalesben megismert Noel Olivierbe, Rupert Brooke egyik múzsájába volt reménytelenül szerelmes.)

Mindenesetre Keynes annyira megkedvelte Békássy Ferencet, hogy barátja, James Strachey segítségével beajánlotta a fiatal magyar költőt az „Apostolok” című, szigorúan férfiaknak fenntartott, zártkörű társaságba. Ennek a többi közt olyan filozófusok és költők voltak akkoriban tagjai, mint Bertrand Russell és Rupert Brooke. Békássy 1912 első trimeszterében lett a társaság – első Anglián kívül született! – tagja, nem sokkal utána vették fel a repülőgép-tervező mérnökből filozófussá lett Ludwig Wittgensteint.

Bár ismerték egymást, Békássy és Wittgenstein nem barátkoztak (utóbbi amúgy is emberkerülő hírében állt), mint ahogy Rupert Brooke – ugyancsak a King’s tagja – is inkább riválisa volt „Ferinek”, mint barátja. Brooke egy levelében panaszkodik, hogy ez amagyar olyan kedves fiú, hogy bármegpróbált, de lehetetlen vele összeveszni; igaz, amikor Békássy egyszer elküldte neki véleményezésre a verseit, azokat kommentár nélkül visszaküldte a fiatalabb költőnek.

John Maynard Keynes azonban elfogadta Békássy meghívását Magyarországra, és 1912 szeptemberében a Békássy-kastélyba, Senynyére (a mai Zsennyére) látogatott, és a szomszédos Szombathelyen is megfordult. Sennyéről írt leveleiben kedvezően számol be látogatásáról ebben a „távoli” és különös országban, ahol ugyan az előkelőbb magyarok mind beszélnek egy kicsit angolul, de társaságban gyakran elfeledkeznek a vendégről, és átváltanak magyarra, amiből persze az angol látogató egy szót sem ért. Szerencsére közel van Bécs, ahol Keynes az „Erzsébet királynőhöz” címzett hotelben száll meg, és őszintén lelkesedik a városért, amit az összes európai nagyváros közül a legjobban szeret.

Cambridge-ből Békássy Ferenc számos levelet írt Londonban tanuló orvostanhallgató szerelméhez, Noel Olivierhez. Ezek a levelei, Békássy egybegyűjtött írásai után nemrégen megjelentek magyarul Weiner Sennyey Tibor és jelen cikk szerzője szerkesztésében és az Aranymadár alapítvány kiadásában. Jóllehet a kötet címe „Békássy Ferenc szerelmes levelei”, többségük inkább a cambridge-i magyar diák életéről, olvasmányairól és barátairól ad számot. Noel szellemileg közelebb érzi magához Békássyt, mint a feltűnően jóképű, de nőügyekben megbízhatatlan Brooke-ot, de inkább barátnak, mint lehetséges szerelmi partnernek tekinti.

Békássy kapcsolatai egyébként lenyűgözően sokoldalúak: Keynesen és más cambridge-i tanárokon kívül olyanokkal barátkozik, mint a Bedales közelében élő kritikus és költő Edward Thomas, a tehetséges grafikus Gwen Raverat, valamint az ausztráliai író Peter Grant-Watson. Utóbbi magával viszi Békássyt Párizsba, és ott bemutatja Picasso és Matisse, valamint Apollinaire barátjának, Gertrude Steinnek. Neki is megtetszik ez a fiatalember, aki egyszerre magyar patrióta és világpolgár, s aki az angolon kívül franciául és németül is jól beszél, de angol társaságban érzi magát a legjobban.

Ez az „elragadóan kedves és művelt” fiatalember 1914-ben, friss cambridge-i diplomával hazatér. Nem lelkesedik a háborúért, de anyja kérésére egyik lánytestvérét hazaviszi, és noblesse oblige, a nemesség kötelez: huszárönkéntesként belép a Monarchia hadseregébe. Pápán kap kiképzést, utána Budapesten él egy ideig, majd 1915 májusában kivezénylik a bukovinai frontra. Itt esik el, orosz golyótól 1915. június 25-én.

Utolsó fennmaradt két levelét angolul írja – egyet-egyet Keynes nek és Noel Oliviernek – ezek a levelek tele vannak nosztalgiával az eltűnt angliai idill iránt és fájdalmas vágyakozással a háború utáni életre. Talán hihetünk John Maynard Keynesnek, aki egy Duncan Grantnak írt levelében, már a költő halála után így emlékezik utolsó londoni találkozására a hazainduló fiatalemberrel: „Azt mondta: »nagyszerű élmény lesz a háború azoknak, akik túlélik«. Feri biztos volt benne, hogy meghal a háborúban.”

Mivel a bankok már nem adtak ki pénzt, Keynes adott kölcsön Békássynak útiköltséget a hazatéréshez. Lehet, hogy később emiatt lelkiismeret-furdalása is volt; mindenesetre fenti levelében még ezt írja Ferencről: „Ha rágondol az ember, akkor a jóságára emlékezik”. De Keynes később megörökítette barátja emlékét: a King’s College egyik mellékkápolnájában, ahol nagy emléktábla sorolja a háborúban elesett hajdani angol diákok neveit, egy külön kis emléktáblán olvasható Békássy Ferenc neve.

Az ellenkező oldalon harcolt, de ő is a kollégium diákja volt. A barátság néha felülírja az állami szinten szított gyűlöletet és ellenségességet. Így lett egy Petőfi-sorsú költőnek örökre magyar emlékhelye Cambridge-ben. Június 25-én Zsennyén ünnepélyes keretek között emlékeztek meg az ottani sírkertben eltemetett Békássy Ferencről.