A román kor stíluselemeit mutató pesti templom később szinte teljesen eltűnt az Anjou-kori gótikus átépítés, majd a török kori pusztítás miatt. Az egyetlen látható részletet, egy jókora faldarabot a ma raktárként használt déli torony belseje őrizte. De ide ritkán léphetnek turisták, hogy megláthassák ezt a csodát, a nyolc-tíz méter magasan meglévő román kort. Pedig Pesten ilyen épségben sehol máshol nincs már meg az eredeti romanika.
Az Árpád-kori templom többi része elpusztult, csak az alapok maradtak meg, a föld alatt. Ezeket kereste a harmincas évek végén, „vakondjáratokat” ásva Lux Kálmán és Gerevich László, és ezeket tárta fel az idén nyáron teljes egészében Kovács Eszter, a Budapesti Történeti Múzeum régésze. Kiderült, hogy a pesti szóbeszéd nem igaz: ókeresztény katakombák nincsenek a felszín alatt, nincsen szentély sem (se trichora, se septichora, ahogy Gerevich feltételezte), de az igaz, hogy a római kori erőd, Contra Aquincum köveire épült a háromhajós templom. Ha az ásatási munkagödör alján, a római erőd előkerült parancsnoki épületének padlóteguláin állunk, körülbelül fejmagasságban lehet az ezer évvel későbbi, Árpád-kori járószint. Addig, vagyis jó másfél-két méter magasságig megvannak a román kori templomalapok, halszálkásan rakva, élükre állított durva kövekből (váltakozóan egy sor jobbra, egy sor balra döntve).
|
Korok egymásra rétegződött emlékei
Móricz-Sabján Simon |
A meglelt alapozás szépen kirajzolja az ívesen végződő, rövidebb oldalhajókat és a főhajót, amelyet már a harmincas évek közepén megtaláltak Gerevichék a kutatójáratokkal. Az alapokból kikövetkeztethető a román stílusú épületosztás, amit a föld felett Károly Róbert vagy Nagy Lajos király idején elbontottak, hogy hosszabb, gótikus szentélyt építsenek. Akkor a lebontott rész köveit bedolgozták az új pillérek alapjába. A gótikus alapokból kikandikálnak a román kori kőelemek: farkasfogas párkánykő, szenteltvíztartó, figurás kődíszek, íves lábazati kövek sora.
Az ásatás más korokból is hozott elő érdekességeket. Sikerült érinteni azt a római kori vizesárkot, amely még a legkorábbi cölöperődöt vette körül. Kiásott metszetében ma is térdig áll a víz a Duna magas vízállása miatt. Előkerültek barokk sírok, köztük egy festett koporsós, díszruhás temetkezés a töröktől való visszafoglalást követő első évekből. A sírban talált személy kilétét talán ki lehet nyomozni.
Barokk sírokkal már Luxék is találkoztak. A megbolygatott temetkezések halottjait a járatok falába temették vissza, sírtábláikat a járatok falán helyezték el, úgy mint egy katakombában. Ez lehetett a legenda alapja.
Hol temették el Szent Gellértet?
Az 1046-ban pogány lázadók által elveszejtett Gellért püspök holttestét „a Boldogságos Szűz kápolnájában, Pesten” temették el a legenda szerint. Ez a templom azonban nem a fent említett, most feltárt román templom volt, hanem annak egy kisebb előzménye, amelynek köveit sem korábban, sem a jelenlegi ásatáson nem találták meg eddig. Ez a láncszem hiányzik még a templom történetéből.
