galéria megtekintése

A horrorba hajló krimi végén körbegyilkolják egymást

0 komment


Zappe László

Székely Csaba egyre rosszabb darabokat ír. A Bánya-trilógia sikere után ez talán törvényszerű is. Annál is inkább, mert annak a sikernek volt két, örökké nem megtartható pillére: a székely nyomorúság témája és az ír-angol Martin McDonaghtól kölcsönzött, jól hozzásimuló stílus. A Szeretik a banánt, elvtársak? már főképp kabarészintű szöveghumorával tűnt ki, a Vitéz Mihály meg tarka, de nem túl magvas kavalkáddá kavarta a történelmi hatalomhajszolás közhelyeit.

Horrorba hajló krimi, erős utalásokkal Tarantino műveire
Horrorba hajló krimi, erős utalásokkal Tarantino műveire
Mészáros Csaba

Ezúttal horrorba hajló krimit írt Székely Csaba. Egy félsikerű bankrablás történetét beszéli el visszapillantó technikával, és megbolondítva egy légi katasztrófa groteszk idézgetésével. A történetet pedig a flashbacken kívül azzal bolondítja meg, hogy gengszteréknél éppen nemzedékváltás zajlik. A rablóvezér éppen átadná a hatalmat fiának. A fiú szervez, az apa csak belebeszél. (A szerző dicséretére mondanám, hogy nem játszik rá a gengszterváltás rendszerváltáskori szlogenjére, ha nem engedne meg magának most is számos még gyengébb szövegpoént.)

 

Ha mindenáron mondandót akarunk találni a történetben, gondolhatunk az össztársadalmi dilettantizmus megjelenítésére.

Igaz, hogy ezt egykor Mohácsiék sokkal jobban csinálták, de azt már akár el is felejthettük. A dilettantizmuson kívül egyébként személyes érzelmek, emberi kapcsolatok is veszélyeztetik az akció sikerét. Az egyik rabló mániákusan hisz abban, hogy a közéjük furakodott rendőrspicli egyik, elhunyt társuk fia, bár a többiek szerint annak nem is volt gyermeke. További tragikus konfliktusháló, hogy a buzikat megvető, a csapatból is kitiltó főnök fiát erős szerelmi kapocs fűzi börtönből szabadult társukhoz, akit azonban gyenge idegállapota miatt ki akarna hagyni a vállalkozásból. És akkor még nem is említettem a banda nemzetiségi összetételét. Van köztük éles elméjű cigány és csak románul beszélő zsidó, továbbá románnak, szerbnek és tótnak mondott magyar. Igazi kelet-közép-európai katyvasz, még ha a közhelyek szintjén is.

A Vádli és a Nézőművészeti Kft. közös előadása a Szkénében, Szikszai Rémusz következetesen átgondolt rendezésében azonban sikerre viszi. Pörög a játék, és remekelnek a színészek. Fodor Tamás fanyar és kaján vénség, Mucsi Zoltán indulatos és érzékeny lelkű rabló, Kaszás Gergő okosan számító, cinikus cigány, Katona László kedves, bamba, ügyetlenkedő. Bercsényi Péter hiú és önérzetes kezdő vezető, Nagypál Gábor szenvedő spicli, Király Attila ambiciózus, de megviselt idegzetű bűnöző.

Kovács Krisztián megkötözött rendőrként remekül kínlódik egy bevásárlókocsiban. A szín bal fölső sarkából Pálmai Anna légi kísérőként vicsorgó bájjal idézgeti időről időre a katasztrófát.

Varga Járó Ilona rideg fémdíszlettel, Kiss Julcsi jellemekre szabott ruhákkal teremti meg a történethez illőn kellemetlen légkört.
Befejezésül a cigány meglép a pénzzel, a kívüle életben maradt három szereplő meg körbegyilkolja egymást. Nem éppen eredeti ötlet, de híven kifejezi a darab szintjét.

Székely Csaba: Kutyaharapás
Szkéné Színház

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.