Székely Csaba egyre rosszabb darabokat ír. A Bánya-trilógia sikere után ez talán törvényszerű is. Annál is inkább, mert annak a sikernek volt két, örökké nem megtartható pillére: a székely nyomorúság témája és az ír-angol Martin McDonaghtól kölcsönzött, jól hozzásimuló stílus. A Szeretik a banánt, elvtársak? már főképp kabarészintű szöveghumorával tűnt ki, a Vitéz Mihály meg tarka, de nem túl magvas kavalkáddá kavarta a történelmi hatalomhajszolás közhelyeit.
Horrorba hajló krimi, erős utalásokkal Tarantino műveire Mészáros Csaba |
Ezúttal horrorba hajló krimit írt Székely Csaba. Egy félsikerű bankrablás történetét beszéli el visszapillantó technikával, és megbolondítva egy légi katasztrófa groteszk idézgetésével. A történetet pedig a flashbacken kívül azzal bolondítja meg, hogy gengszteréknél éppen nemzedékváltás zajlik. A rablóvezér éppen átadná a hatalmat fiának. A fiú szervez, az apa csak belebeszél. (A szerző dicséretére mondanám, hogy nem játszik rá a gengszterváltás rendszerváltáskori szlogenjére, ha nem engedne meg magának most is számos még gyengébb szövegpoént.)