- Heten voltunk testvérek, ma már csak hárman élünk. A szüleink búcsús cigányok voltak, akik elitták a vagyonukat, minket meg elvettek tőlük. Apámat nem ismertem, de ott voltam anyám temetésén. Nevelőszülőkhöz kerültem Ajkára, ahol keményen bántak velem. Jó tanuló voltam, de ha egyest hoztam, előkerült a vasalózsinór...

Akkor borult ki a liszt, amikor a szüleim­ után kezdtem érdeklődni. A matektanárom sokat segített ebben. Így szembesültem azzal, hogy cigány vagyok, merthogy ennek – ahogy látja – semmilyen külső jelét nem viselem magamon – meséli a 48 éves Horváth László.

De mesél arról is, miképpen sodródott az életben hajléktalan alkoholistaként, miután elveszítette az állását és elköltözött a családjától. És arról is, hogyan talált a Máltai Szeretetszolgálatnál új otthonra, ahol a sport segítségével leszámolt zűrös múltjával.

Részletek a Népszabadság szombaton megjelenő Hétvége mellékletében.