A k2 Színházat 2010-ben a Kaposvári Egyetem hallgatói hozták létre, ősztől kívánnak önálló társulatként működni. Legújabb produkciójuk, a Mielőtt az éj leszáll pedig Bertolt Brecht A szecsuáni jólélek, Jóembert keresünk és egyéb címeken ismert darabjának átirata.

Fiatal emberektől az általános beidegzés szerint kócos kísérletezést, merész és átgondolatlan próbálkozásokat szokás várni. És ennek is szokás megfelelni. A k2 vezetői, Fábián Péter és Benkó Bence inkább társadalmi kérdésekről beszélnek új bemutatójuk kapcsán is a Revizoron megjelent interjúban.

De a két évvel ezelőtti előadásuk, az Euripidész drámáját újragondoló Volt egyszer egy Helené... is alapvető erkölcsi kérdéseket vizsgált, a politika és egyben a világtörténelem moráljáról, moráltalanságáról nyújtott telibe találó karikatúrát. Az interjúból az is kiderül, hogy Brecht darabját ugyancsak a maguk módján szeretnék láttatni. A jóság lehetőségének, illetve lehetetlenségének problémáját abból a szempontból kívánták vizsgálni, hogy milyen világ vár az egyetlen jó ember, Sen Te születendő gyermekére. Önmagában nem látszik túl termékeny dramaturgiai ötletnek, és nem is bizonyul annak. Az átirat lényegi vonalaiban követi az eredetit.

A főszerepen kívül férfiak játsszák a nőket is Fotó: Reviczky Zsolt

Hangsúlyok, arányok változnak a szövegben, némiképp a cselekményben is, de annak a világnak a képe, amelyet megmutatnak, nem különbözik alapvetően a brechtitől. Röviden: a nyomor parancsol, és ezzel felülír minden erkölcsi törvényt, követelményt. Az egyetlen jó ember, az isteneket befogadni hajlandó utcalány hiába szeretne csupa jót tenni, az emberi természet és a világ rendje ezt lehetetlenné teszi. Ahhoz, hogy élhessen és jótékonykodhasson, gonosznak (is) kell lennie. Akiken segít, azok kifosztják, aki neki segít, azt ő dönti romlásba vagy csalja meg a dolgok véletlene és szükségszerűsége folytán.

Mégis van az előadásból kihallható saját mondandójuk. A felszólító mód, a felrázó szándék. Ajánlójukban keserű iróniával üzenik a nézőknek, hogy élvezzék a régi fabulát, aztán folytassák kicsinyes, elhibázott életüket ott, ahol abbahagyták. Játékukban inkább a morális ítélet és igény érvényesül, kevésbé az elemző társadalomábrázolás. Nem a kapitalizmus, inkább az emberi természet rajzát kínálják. Sui Ta tőkés vállalkozása kisebb súllyal jelenik meg itt, mint Brechtnél. Az előadás fő értéke mégis inkább a kivitelben mutatkozik meg, kevésbé a szándékban, az elgondolásban.

Nagyszerű színházi minőséget hoznak létre szinte a semmiből, illetve a puszta tehetségből, no meg a felkészültségből. A Jurányi Inkubátorház kamaratermében díszlet nélkül, sok bőröndön kívül néhány hangszer és egyéb hangkeltésre alkalmas eszköz segítségével, fekete trikóban, nadrágban szemléletesen és hatásosan, helyenként bravúrosan jelenítik meg a nagyszabású, sokszereplős, sokféle helyszínen játszódó művet.

Diákszínjátszó formában, de remek színészi állapotban, fölényesen birtokolt eszköztárral játszik különféle figurákat Jerger Balázs, Horváth Szabolcs és Rózsa Krisztián, néha nőket is, olykor kis kendő vagy kötény segítségével, de néha még az sem szükséges.

Borsányi Dániel hitellel hozza a vízárus esendő emberségét, kétségbeesett igyekezetét a jóra, Domokos Zsolt a pilóta nyílt kétszínűségét széles skálán, változatosan ábrázolja. Pallagi Melitta Sen Te ártatlan, ösztönös jóságát gazdag érzésvilággal, nagy átéléssel jeleníti meg, a praktikus, kényszerűen gonosz nagybácsit magára erőltetett tárgyilagossággal, önfegyelemmel jellemzi. Remek alakítás.

Az istenek, a fény fiai sötét szemüvegben érkeznek, alighanem vakon a földi valóság iránt.