A feneketlenség tere

Erre azonban nincs semmiféle írásos bizonyíték. Órákat töltöttem az egri levéltárban olyan feljegyzések után kutatva, amelyek igazolnák ezt a kérést, de csak olyan tanácsi határozatokat találtunk, amelyekben Kisfaludy azt kéri: méltó helyre tegyék szobrát. Mégis, amikor híre ment, hogy a tervpályázat győztese, az Egri Építész Iroda teamje „nem tervez” a szoborcsoporttal, kitört a ribillió.

Volt, aki szerint a városatyák „intézték el”, hogy elvigyék a szobrot, hisz az egyik ló fara épp a díszterem felé mutatott. S milyen dolog, hogy a nagy komoly munkában megfáradt képviselőnek, ha levegőzni szeretne az ablaknál, egy bronzló farával kell farkasszemet néznie.

Az ellenzéki pártok aláírásgyűjtést szerveztek, hogy a szobor az eredeti helyén maradhasson. Amikor pedig eldőlt, hogy az önkormányzati képviselőket nem hatja meg a városlakók szenvedélyes harca szeretett szobrukért, egri fiatalok egy csoportja flash-mobként éjjel becsomagolta az alkotást, így tiltakozva elszállítása ellen.

A tér felújítása még nagyobb indulatokat gerjesztett. A kiviteli terveket ugyan már 2011-ben elkészítették a tervpályázatot elnyert építészek, de a munkák csak 2014-ben kezdődtek el. Ám ekkor alig egy év alatt teljesen új arculatú városközpont nőtt ki a feldúlt tér helyén.

– Nagyon egyhangú és szürke lett a tér, olyan, mint egy kamionparkoló,

egyik szélén alvázmosó pocsolyával, amit szökőkútnak neveznek.

De a legnagyobb probléma, hogy megszüntették a Végvári vitézek szoborcsoportját. Ez nagyon nagy hiba volt. Szemre is csúnyák az új padok. Ilyen semmitmondó padok nem valók ide, s annyi milliárdból már lehetett volna szép kovácsoltvas padokat is csináltatni. A tér egy részét megemelték, nagyobb lett a balesetveszély. Az pedig egyenesen felháborító, hogy ekkora átépítés után még mindig nincs olyan nyilvános vécé, amit mi, mozgássérültek is tudnánk használni – mondja Márkus László, aki kerekes székkel közlekedik a városban.

A végvári paripa elröpül a Szúnyog közbe Lénárt Márton / Népszabadság

Hozzáteszi: ez a turistaszezonban még égetőbb probléma. Eltűntek a sövények és a rengeteg zöld felület, a „betonteknőben” az a kevés fű és néhány fácska nagyon keservesen néz ki. A tér átépítését nem követte a lakóházak homlokzatának felújítása, ez még inkább ellentmondásossá teszi az összképet.

– Vegyes érzelmeim vannak a felújított Dobó térrel kapcsolatban. Nem vitás, hogy fel kellett újítani, hiszen a töredezett kövezet már egyáltalán nem volt esztétikus.

Nem vagyok szakember, de ez a tér nemcsak egy tér, hanem szimbólum. Erős érzelmek kapcsolódnak hozzá, identitást ad. Nem tetszik egyáltalán, hogy a lovas szobor elkerült a térről, mert nekem a szobor, sok egrihez hasonlóan, gyerekkori emlék.

Nem tetszik a tér zöldfelületeinek radikális lekövezése sem, jobban szerettem a zöldbe borult tér látványát. Az viszont kétségtelen, hogy nagyobb rendezvények megtartására sokkal alkalmasabb lett a terület, bár a sötétszürke kínai kő kicsit alá fog fűteni a nyári programoknak. Remélem, élettel tudja megtölteni a város a teret, amolyan mediterrán módra: színes napernyők és zászlók színeket adhatnának a szürkeségnek és árnyékot az arra járóknak – mondta Csarnó Ákos, a Kerekes Band zenésze, LMP-s önkormányzati képviselő.

Komáromi Tas építész, a tér „újraálmodója” azt mondja: a kritikák egy része jogos, s maga is egyetért velük. Az egyik kávézó teraszán ülünk le, onnan pásztázzuk végig a Dobó teret és az épületeket:

– Ha most azt látnánk itt, amit mi az építészirodában papíron elképzeltünk, teljes lelki nyugalommal innám meg itt a kávémat. Most viszont jól jönne egy-két fröccs, hogy feledni tudjak néhány fiaskót, amit tervezőként nem tudtunk befolyásolni.

A költségek csökkentése miatt kikerült a beruházásból a Dobó tér alatti mélygarázs. Sok parkoló megszűnt a gyalogos belváros miatt, s azokat így nem pótolták. Díszburkolatnak zöldes árnyalatú, erdélyi andezitet képzeltek ide, hogy a megnövekedett, kinyitott területnek barátságosabb, melegebb tónust kölcsönözzenek. Csakhogy a közbeszerzési pályázatba nem írhatták bele ezt a típust, mert azzal korlátozták volna a versenyt, a nyertes kivitelező viszont minden győzködés ellenére ezt a sötétszürke kínai követ építette be.

– Ez a probléma nemcsak ennél az egri beruházásnál, de minden hasonlónál előjön. Az építész a szakmai szabályai szerint alkot, amit elképzel, egységes egész, az apró részleteknek is fontos szerepük van. Ha egy momentum megváltozik, felborul minden. A kivitelező viszont abban érdekelt, hogy minél olcsóbban és gyorsabban megoldja a feladatot. Ez a két szempont nagyon gyakran ellentétes irányba vezet – sóhajt a tervező.

S mi a helyzet a sok vitát kavart lovasszobor-csoporttal?

– Itt is két nézőpont van, szakmai és érzelmi. Előbbi szempontból a Végvári vitézek már a kezdetekkor rossz helyre került és megbontotta a tér egyensúlyát. Most, hogy nem messze a Dobó tértől, a Szúnyog közben saját teret kap, a szoborcsoport jelentősége is nagyobb lesz. Mivel a tér levezet majd az Eger-patakig, a miskolci Szinva-teraszhoz hasonló közösségi hely jöhet majd létre.

A fiatalok, akiknek nincs különösebb előképük az egri városközpontról, szeretik a mostani teret, mert kitágult, lehet biciklizni, gördeszkázni. A szökőkútban pancsolnak a gyerekek. Az idősebbek viszont mindig nosztalgiázni fognak, a régi térre akarnak emlékezni, s ők nehezen fogadják el a változást.

A számos hiba ellenére az a tervezői koncepció szinte maradéktalanul érvényesült, hogy kifeszítsék a teret, s immár a térfalak határozzák meg azt, nem pedig a korábbi, „álbarokk” díszítés. Jó minőségű homlokzatok határolják a teret, bár a felújított házak színeinek kiválasztásába is becsúszott egy kis gikszer.

Közép-Európa egyik legszebb barokk temploma, a Minorita-templom, amely minden szempontból meghatározó eleme kellene legyen a térnek, visszafogott, pasztellszínezést kapott. Ugyanakkor az építészetileg kevésbé jelentős városháza harsány zöld lett, emiatt az vonzza magához a tekintetet. – Ebbe se szólhattunk bele sajnos, s utólag látszik, nem volt színmérnök, aki összehangolta volna az egymás mellett lévő épületeket. Ad hoc jelleggel kapott helyet Gárdonyi Géza bronzszobra is a régi illemhely területén, s így kerültek a környezetbe nem illő műbarokk kandeláberek is a térre.

Gárdonyi pipázik ott, hol illemhely volt egykoron Lénárt Márton / Népszabadság

Az egységes térburkolati struktúra, a homlokzatokkal nem konkuráló, visszafogott dizájn, a térfalak mint a tereket definiáló síkok exponálása azonban megvalósult, köszönhetően annak a szakmai csapatnak, amelyik megfeszítve dolgozott, hogy ezt a térélményt megteremtse. A kritikák jelentős része a változástól való félelemből és egyfajta közízlésreflexből adódik, amit egyfelől természetesnek tartok, másfelől viszont ez nem befolyásolja a szakmai meggyőződésünket. Minket igazol, hogy a felújított belvárost kezdi visszavenni az élet, s a munkánk idén a köztér-megújítási nívódíj pályázaton dicséretet kapott. Nagyon izgulok, hogy ez a folyamat természetes motivációból folytatódjon. Nem azt szeretnénk, hogy a városvezetés esztrádműsorokkal igazolja a belváros létét, hanem hogy az élet önként folyjék be az általunk tervezett terekre, utcákra.

Az építész szerint érdekes lesz végiggondolni, milyen tanulságokkal szolgál egy ilyen méretű projekt, s milyen rendszerszintű problémák befolyásolják azt.

Néhányat fel is sorol: az építtető, tervező, kivitelező hármasa, ezek esetleges szerepzavarai – a politikus tervezni kezd vagy az építész professzionális politikusnak képzeli magát.

A versenykorlátozás tilalmának elve a közbeszerzésben, ami a pontos műszaki specifikációt lehetetlenné teszi. Az építőipari szakembergárda leépülése. A legfontosabb a szereplők közötti bizalom lenne, hisz ettől függ leginkább a végeredmény minősége.

A Dobó tér régen piactérként működött, s fájlaljuk, hogy mára ezt a szerepét teljesen elvesztette. Mert ahogy Róma, Párizs vagy Barcelona ódon falai közé ékelt kis tereken reggelenként összefutnak a helyiek a piacon, s otthonosan érzi magát köztük az „idegen”, a turista is, úgy válhatna a Dobó tér is közösségi hellyé. Olyanná, ahol az élet zajlik.