Meglepő fotó a Népszabadság archívumában. Nyugdíjas apácák szeretetotthona 1971-ben. Dokumentuma annak, ahogy az egyház és az egykori pártlap közeledett egymáshoz a szocializmus kellős közepén.
Rákosiék 1950-ben négy kivételével feloszlatták a magyarországi szerzetesrendeket. A barátok és a nővérek nagy része civil dolgozóként találta meg a helyét a társadalomban. Pontosabban sosem találta meg igazán, de elhelyezkedett, polgári ruhát öltött, szerepet, feladatot vállalt, miközben azonban a legtöbben a fogadalmukat is megtartották, megmaradtak az Istenhez való hűségben.
A rendfeloszlatás mintegy negyven magyarországi női szerzetesrendet és majdnem kilencezer apácát érintett. Negyven női rend közül csupán egy, a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek szerzete működhetett tovább és tarthatott fenn két iskolát. Több száz rendi épület zárt be, lakóik egy része visszatért a családjához, vagy jóakarókhoz került vagy magányosan élt. Lett ápolónő, tanárnő, óvónő. Nyugdíjas korukra pedig bekerülhettek ide, a szeretetotthonba Csákvárra.
A felvétel idején, 1971-ben, két évtizeddel a rendfeloszlatás után már más volt a hang az állam és az egyház között. Már olyan békés hangú riportokat is lehetett írni az egyházról, mint amilyen például e kép mellett megjelent a '71-es karácsonyi számban, „megbékültek szigetének" nevezve a csákvári azilumot.
