Azon túl, hogy megcsodálhatjuk a rokokó díszítésű polcokon sorakozó kódexeket, ősnyomtatványokat, középkori ima- és misekönyveket, historikus jelentőségű okleveleket, érdemes elgondolkodni azon, vajon mi indította Klimo Györgyöt tékájának megosztására a közzel. Schmelczer-Pohánka Éva, a gyűjtemény főkönyvtárosa azt mondja, hogy a püspök döntéseit meghatározta származása.
Klimo egy Nyitra megyei faluban, Lopassóban született 1710-ben. Szülei szlovák jobbágyok voltak. Klimo Pozsonyban lett papnövendék és Nagyszombaton tanult teológiát. Diákként nélkülözött, vacsoráját gyakran egy bádogbögrével kéregette össze. A bögrét megőrizte püspökként is, és látogatóinak szívesen mesélt az edény múltjáról.
Klimo György nem feledte származását, és missziónak tekintette, hogy a kultúra minél többekhez eljusson. Miután kinevezték Pécs püspökévé, azt a célt tűzte maga elé, hogy a városban újra legyen univerzitás.
A könyvtárnyitás talán Klimo ajándéka volt a pécsieknek, bizonyítandó a püspök jó szándékát. De az is lehet, hogy azt akarta: inkább a püspökség könyvtárában, az ő embereinek irányításával művelődjön a város értelmisége, mint másutt.
Mert Pécsen nyílt Magyarország első egyeteme, az 1367-ben megalapított intézmény azonban 15-20 év elteltével elenyészett. Klimo úgy gondolta, hogy az általa megálmodott egyetem egyik pillére lesz majd a könyvtár, ezért lázas gyűjtésbe fogott. Amikor kinevezték, talán ezer kötet lehetett benne, halálakor, 1777-ben nyolc és fél ezer könyv sorakozott a polcokon.
Ezzel együtt a püspöknek nem sikerült elérnie, hogy Pécs egyetemi várossá fejlődjön. Pedig ezért rendezett be a püspökvárban csillagvizsgálót, ezért bízta meg kertészeit arborétum létrehozásával, és ezért szervezett Baranya, Tolna és Verőce megye hatvan falvában népiskolát, hisz tudta, hogy gondozás híján elkallódnak a jobbágyi sorban élő tehetségek.
Amúgy a könyvtárnyitás gesztusában az utókor hajlamos azt látni, hogy Klimo valamiféle marketingötlettel igyekezett egyházát népszerűsíteni. A XVIII. században az egyházmegye és a pécsi polgárság viszonya nem volt konfliktusmentes. Pécs püspöki birtok volt, de a város polgárainak többsége nem nyugodott bele ebbe a függésbe.
Klimo érezte a polgárok igazát, s nem akart útjába állni a fejlődésnek, ezért felajánlotta XIV. Benedek pápának, hogy lemond püspöki méltóságáról, a Vatikán azonban ehhez nem járult hozzá. Pécs csak akkor szabadult meg a feudális kötöttségtől, amikor Klimo meghalt, s az egyházmegye élére három évig nem neveztek ki püspököt: ez idő alatt a település elnyerte a szabad királyi város rangot.
A könyvtárnyitás talán Klimo ajándéka volt a pécsieknek, bizonyítandó a püspök jó szándékát. De az is lehet, hogy azt akarta: inkább a püspökség könyvtárában, az ő embereinek irányításával művelődjön a város értelmisége, mint másutt.
A húzás bejött: fennmaradt, hogy a könyvtárat sokan látogatták, ezért néha a püspöki palota más termeiből kellett székeket hozni (20-25 szék lehetett a könyvtárban, s mivel Pécsen hét-nyolcezren éltek –olvasni viszont pár százan tudtak –, ez komoly érdeklődésnek mondható).
Nagy Imre irodalomtörténész, aki Pécs kulturális történetéről Öttorony címmel írt összefoglaló művet, erőltetett, mai megközelítésnek véli az egyházmarketinges magyarázatot. Szerinte Klimót önzetlensége, küldetéstudata és nyitottsága mozgatta. Nyitottságát bizonyítja, hogy könyvtárába megrendelte Voltaire és Rousseau az egyházát kritizáló műveit is.
Pécsnek 1923-ban lett újra felsőoktatási intézménye, amikor a trianoni határokon kívül rekedt Pozsonyi Egyetemet idetelepítették. Klimo szándéka másfél évszázaddal később megvalósult, mert a püspök könyvtára kellett ahhoz, hogy a pozsonyi univerzitást Pécsre költöztessék. Ez az iskola lett a jogelődje a ma 23 ezer hallgatót oktató Pécsi Tudományegyetemnek.
