Az Egyesült Államok, Horvátország, Szerbia, Dánia, Hollandia, Lengyelország, Spanyolország és például Törökország után most a Fumax kiadó jóvoltából a magyar képregényközönség is közelebbi ismeretséget köthet a Londonban élő, nem csak ügyeit tekintve furcsa detektívvel és állandó segítőivel: a 27. Képregénybörzére megjelent az első kötet magyarul is. (Igaz, korlátozott példányszámban, így könyvesboltban nem, inkább a neten érdemes keresni.)
A minap az Olasz Intézetben maga az alkotó, Angelo Stano mutatta be a protagonistát. Lerajzolta például. Egy számítógépes grafikai szoftver segítségével élőben is levezette Dylan Dog keletkezéstörténetét, felvillantotta a legfontosabb mellékszereplők arcélét, és a sorozat elindulásáról is mesélt. Ez egyébként egy véletlennek volt köszönhető: néha bejárt a Bonelli-kiadónál dolgozó barátaihoz, ahol megtudta, hogy Sclavi új sorozatot tervez. Stano megmutatta neki véletlenül éppen nála lévő rajzait, amaz meg az éppen a fiókban pihenő Dylan Dog-sztorit, aztán jött a nagy egymásra találás.
Stano felidézte: az akkori képregények nyelvezeténél jóval modernebbnek tűnt a Sclavié, és már akkor észrevette, mennyivel merészebb, mozisabb „szabású” képeket lehet társítani a történethez, amely már nem szűkölködött a különböző popkulturális referenciáktól sem. Ez kivált tetszett Stanónak, sőt az egyebek mellett a korabeli blőd Mel Brooks-vígjátékokat és zombi-, illetve horrorfilmeket megidéző Sclavi forgatókönyvét egyenesen briliánsnak találta. 1986-ban aztán ki is jött az első könyv, Az élőholtak hajnala, mely George A. Romero 1978-as horrorfilmjére, a Holtak hajnalára reflektál, azóta Dylan Dog meghatározza az életét. (A Dylan Dogot egyébként a nevezett mester mellett többen is rajzolják, rotációban, egy-egy rész 6-18 hónapig készül.)
A grafikus beavatta a hallgatóságot néhány kulisszatitokba, például, hogy mire kellett figyelniük a figura megrajzolásánál – azon túl persze, hogy mint minden állandó képregényhőst, ezt a nyomozót is muszáj volt könynyen replikálhatóra elkészíteni. Stano elmondása szerint vonzó, csábos hőst, egyenesen szép férfit akartak, erőteljes arccsontozattal (hiszen a puha arc nem megy a képregény műfajához), hosszan beszélt továbbá Dylan Dog homlokáról, mély tekintetéről, erős szemöldökéről, valamint ajkának fontosságáról.
A főszereplő mellett, aki az emberi élet nonszensz oldalaival foglalkozik, bemutatta Morganát is, akinek szerepe nem egészen tisztázott a főhős életében, és Bloch felügyelőt, aki afféle apafigura a kopó életében, sőt Grouchót is, a nyomozó asszisztensét, aki néha valóban konkrétan a legnagyobb bajokból húzza ki Dylant – ez a hős meg, nem véletlenül, Groucho Marxra hasonlít nagyon. Fentebb már említettük Rupert Everett nevét, őt sem véletlenül kevertük ide: a nyomasztó rémálmok detektívje ugyanis valóban a színész „mintájára” készült, pontosabban az 1984-es Egy másik ország című filmben felvillantott Everettre hasonlít Dylan, aki egyébként valóban Dylan Thomas és Bob Dylan után kapta a nevét.
S hogy mit szólt Angelo Stano a jóval több mint 300 füzetet megélt karakter történeteinek filmes feldolgozásaihoz? A mérleg felemás. Az 1994-ben készült Dellamorte Dellamore, melyet Michele Soavi rendezett, s amelyben a Dylan Dogra emlékeztető karaktert maga Rupert Everett játszotta el, tetszett neki. A legutóbbi feldolgozás, a 2010-es Dylan Dog: Egy halálos éjszaka című vígjáték viszont nagyon nem. Kevin Munroe filmje tényleg totál bukás volt, és nemcsak az olasz kritikusok zúzták ízzé-porrá, de a jóféle horrorkomédiákat kedvelő nézői fórumok is. Stano egyenesen azt mondta, nem nagyon tudja elképzelni, hogy bárkinek is tetszett volna ez a film.
Dylan Dog nemzetközi rajongótáborának – amelynek ezután valószínűleg egyre több magyar tagja is lesz – sem nyerte el a tetszését a tulajdonképpen minden Dylan Dog-ságtól megfosztott mozi. Igaz, a fanatikusoknak nagyon nehéz megfelelni. Stano elmondása szerint például rengeteg olvasó fél attól, hogy a jó ideje beharangozott változások talán alapjaiban érintik majd a figura életét. Az alkotó szerint természetes, hogy ennyi év után a kiadó némi újragombolást szeretne, de megnyugtatta a híveket: szó sincs róla, hogy elvennék Dylan Dog legfőbb tulajdonságait és kellékeit. London viszont sokat változott harminc év alatt, a technikáról nem is beszélve. Mindenesetre a bogárhátú marad – és maradnak persze a kinyomozni való rettenetes álmok is.
Régiek és újak 2,5 millió fontért
Április 5-én 370 képregény, illetve képregény témájú tárgy kerül kalapács alá a párizsi Christie’snél. Ez lesz az első ilyen tematikájú árverés az aukciósház történetében, s ha a remélt összeg folyik be, valószínűleg nem az utolsó: a szakemberek szerint az sem kizárt, hogy több mint 2,5 millió fontért találnak gazdára a relikviák. A zsáner régi nagyjai, Peyo, Martin, Tibet, Jacobs és Franquin munkái mellett a modernebb klaszszikusok képregényeire is lehet majd licitálni. A Christie’s egy olyan párizsi galériával közösen hozta tető alá az árverést, amely kifejezetten képregényekre specializálódott. A galéria tulajdonosa szerint a nemzetközi aukció megerősíti a tényt, hogy a képregény is fontos művészeti ág. „Ez az új projekt segíti a képregények és illusztrációk felértékelését, előmozdítja a 9. művészeti ág nagynevű művészeinek bemutatását a globális közönségnek” – mondta Daniel Maghen, a galéria tulajdonosa, az aukció szakértője. (Népszabadság/MTI)
