„Mintha egy bálna hátán sétálna, vagy a vízen járna” – fogalmazta meg az élményt Christo. A bolgár születésű konceptművész 1970 óta várt rá, hogy megvalósíthassa álmát, egy tizenhat méter széles, három kilométer hosszú, sárga anyaggal borított vízi utat.

Christo alkotásán cipő nélkül érdemesebb végigmenni, így jobban lehet érezni a különleges textil tapintását Stefano Rellandini / Reuters

A Lebegő kikötő (Floating Piers) nevű installáció az olasz Iseo tó két apró szigetét köti össze egymással és a szárazfölddel.

A 81 éves művész alkotásán bárki végigsétálhat ingyen – időjárástól függően –, napi 24 órában. Napi negyvenezer érdeklődőt várnak. Bár cipővel és mezítláb egyaránt megtehető az út, ő maga azt javasolja, hogy a vállalkozók vegyék le a cipőjüket, hogy érezzék a lábuk alatt az anyag tapintását. A speciális textil az időjárástól és a napszaktól függően változtatja a színét.

A projekt 15 millió eurós (4,1 mil­liárd forintos) költségvetését a művész más munkáinak eladásából finanszírozta. A sáfrányszínű textiljárda június 18-án nyitott és július 3-án látogatható utoljára. Ezt követően a Lebegő kikötőt alkotó 220 ezer műanyag kockát újrahasznosítják és eladják, mert ­Christo szerint az alkotás lényeges eleme, hogy időszakos.

Christo tizenegy év elteltével ismét szabadtéren alkotott.

„A műnek el kell tűnnie, mivel nem az én tulajdonom, senkié. Ezért lehet ingyenes.” Christo utoljára 2005-ben hozott létre szabadtéri installációt, amikor a New York-i Central parkban állított fel 7500 sáfrányszínű anyaggal bevont kaput.

„Tudom, hogy ezek a projektek teljesen irracionálisak és haszontalanok. A világ tud élni nélkülük. Senkinek nincs szüksége rájuk, csak nekem és Jeanne-Claude-nak” – vallotta Christo 2009-ben elhunyt feleségére és alkotótársára utalva, akivel együtt dolgoztak. „Ő mindig azt mondta, hogy ezek a dolgok azért léteznek, mert mi azt akarjuk, hogy létezzenek. Ha pedig másoknak is tetszenek, az csak a ráadás.”