Mint az izlandiak. Mondjuk ők már szinte túlnyerték magukat, mert a 2011-es, nálunk nem játszott moziból lett a rejtélyes Prince Avalanche – Texas hercege című, érthetetlen módon amerikai film. Vagyis nem érthetetlen, hiszen Texasban játszódik, angolul beszélnek, a komikusként igazán szeretnivaló Paul Rudd az egyik főszereplő, és rögtön látvánnyal indul. Ég a texasi erdő, 1987-et írunk, kiírják az anyagi és emberáldozatok számát. Aztán kiderül, hogy mindez csaknem teljesen mellékes, az elszenesedett erdő csupán háttér. Az előtérben egy betonút, azon mocorog két főállású útfestő és útszéli cölöpverő. Sokkal többen nem is szerepelnek a filmben, van még egy részeges teherautó-sofőr, aki időnként megjelenik, meg egy idősebb hölgy, akit a filmesek is úgy találtak. Tényleg a saját, leégett házának romjai közt kutakodott, és volt kedve filmekben szerepelni.

Lehetne Beckett is, féleszűek bölcselkedése, erdei Godot-várás, vagy jöhetne valami dögletes unalom, amikor a film alámerül a valóságban, de arra meg nem érdemes jegyet vásárolni. És van ez a megoldás, amikor végigmennek a helyes úton, a saját maguk festette terelővonalak mentén, és az ember csak néz, hogy a két félész, a nők után vágyakozó Lance és a rend után vágyakozó Alvin, valahogy mégis egy egészet tesz ki, ha nem is észben, de történetben. Két össze nem illő alak, de kénytelenek összeilleni, mert Alvin barátnője Lance nővére. Kénytelenek összeilleni, mert egy sátorban alszanak, együtt festik az utat, és majdnem ugyanolyan frottírzoknit viselnek a rövidnadrágjukhoz.

Még tollal írják az emberek a leveleket, sokgombos kvarcóra a menő, és meg kell osztozni a kazettás magnón, ez azonban a nyelvleckére nem vonatkozik, úgyhogy egész nap az hallgatják, hogy wie geht es dir, wie geht es ihnen. Festenek, karót vernek. Hol az egyik kergeti meg a másikat a kalapáccsal, hol a másik az egyiket a franciakulccsal. Mint amikor az ember egy jó kis krikettmeccset nézett a szabálymódosítások előtt. Nem tudta, ki van kivel, és miért. Elszunyókált három órára, amikor felébredt, elégedetten tapasztalta, hogy még mindig ugyanannyi az eredmény. Néhányan biztosan beleőrülnének ebbe, nekem Paul Rudd bajuszának látványa is egészen jó szórakozás.

A film viszont a korrekt másfél óra után véget ér, és csak aki nagyon figyel, az hallja meg, hogy megemlítik benne a lavinát, ami az eredeti címben is benne van. Semmi sincs lezárva, semmi sem végleges, holnap is van nap. Szerencsére.

Prince Avalanche – Texas hercege
Forgalmazó: Cirko Film