Övcsatból traktortároló, falevélből ház

Méltóképp búcsúzott az egri Kepes Intézet az Ekler Dezső építészetét és filozófiáját bemutató életmű-kiállítástól: a finisszázsra egész napos konferenciát szerveztek az elmúlt hétvégén A természet a kortárs művészetben címmel, az egri Eszterházy Károly Főiskola vizuális művészeti tanszékével közösen.

Nem csupán az adta erre az apropót, hogy a Szombathelyen született, mára a nagyvilágban is ismertté lett építész hajdan Makovecz Imrével együtt indult, így a természet mint motívum és inspiráló erő a kezdetektől jelen van művészetében, még ha az utóbbi időben erősen letisztult formában tükröződnek is ezen utalások.

A konferencián bemutatott vagy bemutatkozó alkotók és alkotások mindegyikében meghatározó szerepet játszik az embert körülvevő világ: akár, ha Bukta Imre fanyar társadalomkritikájú kollázsaira, montázsaira gondolunk, akár az erdőben felépített organikus házra, amely fotóművész tulajdonosának köszönhetően „múzsája” és így fényképeinek szereplője is egyben.

De említhetjük példaként a noszvaji barlanglakásokat, amelyek a „szegények odújából” újból teremtőerővé és a természettel egybeolvadó, vizuálisan nagyon erős kiállítóterekké változtak, köszönhetően néhány lelkes embernek, aki nem hagyta veszendőbe menni a különös építményeket.

Az építészeti szekció nyitóelőadásán Ekler Dezső zömmel saját munkáin keresztül mutatta be, milyen természeti és mesterséges metaforák jelenhetnek meg az épített világban, s miként lényegülhet át egy több száz éves övcsatmotívum modern traktortárolóvá, ahogyan az a tokaji Disznókő borászat általa tervezett épületegyüttesében látható. Saját budakalászi házának arc formája van, százéves gerendák, ipari kémények elbontott téglái teszik teljessé, olyan anyagok, amelyeknek múltjuk és történelmük van, így önnön anyagi valójukon, mivoltjukon túl is üzenetet hordoznak.

Miként a Nagykálló melletti harangodi népművészeti tábor, amelynek első elemeit – az arc formájú tánctermet és a DNS-mintára utaló kilátót – még pályakezdőként tervezte meg, s most több évtized elteltével önmagára is reflektál, amikor a meglévők mellé egy fogadóépületet és fürdőt álmodott. De lehet épületmotívum egy falevél, egy snowboard, egy domb, egy gyűrődés, s épülhet könyvtár könyvformátumban is. Ekler Dezső szavai szerint e metaforáknak kitüntetett szerepük van az építészeti nyelv megújulásában, összefonódnak, s így új építészeti szavak keletkeznek.

Mindebben pedig világunk is tükröződik, hiszen a modern ember már a makroszerkezetek felnagyított elemeit használja – egy fonaldarab, egy perforáció hatalmassá tett részleteit –, s ezzel radikálisan szakít a kereszténységtől a posztmodernig tartó folyamattal, amelyben maga az ember s annak látható világa volt a metafora.

Bukta Imre képzőművész más szempontrendszer szerint felelt a konferencia központi témájára: ő a művelt természetről beszélt, értve ezalatt a megműveltet, a félműveltet és a műveletlent is. Ezúttal is – miként képeiben, fotóiban, kollázsaiban, land art munkáiban – lakóhelye, Mezőszemere volt a legfőbb motívum. A talajon szinte katonás sorrendben sorakozó trágyakupacok, a napokig izzón parázsló szeméttelep bűzös fekete és az égő avar barátságos, párás füstje mintegy festmény jelent meg előttünk. Meghökkentő metafora: a később rekultivált, kívül füves, de a belsejében ki tudja, milyen veszélyes, soha le nem bomló anyagokat tartalmazó szeméttelep szinte ugyanolyan formájú, mint az Alföldön jellemző kunhalmok, eleink temetkezési helyei.

De „művészet” lehet az olyan épített környezetből, mint a használt pillepalackokból tákolt madárriasztó sor vagy épp a helyi vízibicikligyár műgyanta hulladékelemeiből sorjázott kerítés. S miért ne lehetne műtárgy a fél kerékpárra erősített palántázógép, amelynek már nemcsak új rendeltetése, hanem saját neve is van: tolikapa.

A konferencia végén Csillag Katalin és Gunther Zsolt építész vezette végig a látogatót Ekler Dezső nagyszabású életmű-kiállításán, amelyet Széplaky Gerda esztéta rendezett. A tárlat egyedülálló volt a maga nemében: ilyen nagy alapterületen, közel nyolcszáz négyzetméteren, monografikus jellegű kiállításon még egyetlen kortárs magyar építész sem mutatkozott be eddig. A hajdan kaszinóként működő, majd jelentős beruházással nemrég modern kiállítótérré tett egri Kepes Intézet nagyvonalú miliőt teremtett a tárlat számára – s bizonyára más városokban, más épületekben is fellelhetők hasonló terek hasonlóan grandiózus bemutatkozásokhoz.

Pezsgőérlelő épület a Somló hegy lábánál
Pezsgőérlelő épület a Somló hegy lábánál
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.