SZIKSZAI RÉMUSZ: Az én esetemben ez valószínűleg a legutóbbi rendezésemhez, az I. Erzsébethez fűződik: ennek novemberben volt a bemutatója a Szkénében.
MAGAZIN: Éppenséggel egy román portálról való az internetes kereső szerint. Csak nagyon hiányosan értem, mindenesetre a temesvári Csiky Gergely Színház rendezéseit veszi sorra, és ebben kitér Szikszai Rémuszéra, aki Pintér Béla Parasztoperáját vitte ott színpadra.
SZIKSZAI RÉMUSZ: Tavaly kaptam tőlük a felkérést, hogy rendezzem meg ezt a darabot. A közönség szerint az évad legjobb előadása volt, ma is fut. Ebben szerepe van, hogy zenés, vicces darab; lekopogom, újabb évadokat érhet meg.
MAGAZIN: Nagykárolyban született, ami nem is Erdély, hanem a Partium, és pont a magyar–román határon van. Van-e ennek a közelségnek szerepe abban, hogy itt is, ott is dolgozik, kétlaki lett?
SZIKSZAI RÉMUSZ: Alapvetően nincsen. Nagykároly 97 százalékban magyarok lakta település, én mégis román iskolába jártam, abszolút kétnyelvű vagyok. Mindkét ország színházi hagyományát ismerem, a román is nagyon erős színházi kultúra. A rendezéseimben ötvözni próbálom a kettőt.
MAGAZIN: Gabinál is erősnek tűnik a helyi kötődés. Éppen csak belekezdtem A fekete kő titkába, máris Kispesten, a Wekerle-telepen járunk, ahol ténylegesen is iskolaigazgató. És a regénybeli igazgató is nő…
VIDRA GABRIELLA: De nem én vagyok, bár a gyerekek is mindig megkérdezik. Nekem természetes, hogy oda kötődöm, ott élek…
SZIKSZAI RÉMUSZ: …mi is majdnem oda költöztünk. Sajnos nem sikerült házat venni ott, de csodálatos helyszíne lehet egy gyerekregénynek.
VIDRA GABRIELLA: Az iskolai élet is adta magát a cselekményhez, mert ezt a felsős korosztályt ismerem a legjobban. Ki máshoz is szólnék, mint hozzájuk?
MAGAZIN: Honnan jött az immár sorozattá vált regény ötlete?
VIDRA GABRIELLA: Azt tapasztaltam, hogy a gyerekek nem szeretnek olvasni. Egyszer csak, 2006-ban bejött hozzám egy tanárkolléga egy másik iskolából, hogy reklámozza a könyvét. Mondtam, hogy semmi akadálya, de szeretném előbb elolvasni. Úgy éreztem, jó a könyv, de a „kakaó” hiányzik belőle. Arra gondoltam, olyan könyvet kellene írni, amely számos ismeretet átad a világról, ugyanakkor sodró lendülete van, a gyerek nem tudja majd letenni. Most fejeztem be a negyedik kötetet, és ezzel le is zártam a Tudás könyvei sorozatot.
MAGAZIN: Nem lesz folytatás?
VIDRA GABRIELLA: Ez szerintem így kerek. Bár felvetődött, hogy írjam meg a nulladik részt, folytassam, de én lezártam.
MAGAZIN: Úgy hallottam, Rémusznak sem éppen ismeretlen a gyerekirodalom.
SZIKSZAI RÉMUSZ: Három fiam van, és nálunk otthon nagyon nagy becsben van a könyv. Minden szabadidőmben olvastam nekik. Erre az interjúra is úgy érkeztem, hogy előzőleg befejeztük a diafilmezést a két és fél évesnek. A kortárs gyerekirodalomtól ama már klasszikusnak számítókig sok mindent tartunk otthon. Sok költő barátom is van, így Kovács András Ferencet vagy Parti Nagy Lajost dedikált példányából olvashatjuk. A 15 és fél éves nagyfiamnak már célirányosan teszem a polcra a könyvet, abban a reményben, hogy leveszi, elolvassa. Az igazi büntetés az volt a mi családunkban, ha elmaradt az esti olvasás.
MAGAZIN: Mennyire bízhatunk ma abban, hogy a mai gyerekeket is érdekelhetik azok a könyvek, amelyeket harminc éve mi olvastunk, azóta is ott vannak a polcon? Emlékszem, kilencéves korunkban az első kötelező olvasmányunkat a Kincskereső kisködmön és a Tüskevár közül választhattuk.
VIDRA GABRIELLA: Az ilyen könyvek közül ma már számos távol áll a gyerekektől. Mindig jönnek hozzám, és kérdezik: miért olyan szerencsétlen ez a Nyilas Misi? Miért hagyja magát? Miért nem áll a sarkára? Hiszen a mai gyerekek nem ilyenek. Azt hallják, „te vagy a király”, „te vagy a nyerő”, „oldd meg a gondjaidat!”. Vagy vegyük Jókait. Nagyon nehéz nekik a szövege, de az sem bizonyult jó ötletnek, hogy írjuk akkor át egyszerűsített verzióra. Gondoljunk bele, Jókai úgy írta le a Vaskaput, mint egy korabeli riporter…
MAGAZIN: …de oldalak sokaságán át…
VIDRA GABRIELLA: …igen, miközben a mai gyereknek ott a net, két kattintással megtudja, milyen a Vaskapu. Azt gondolom, tudni kell váltani, és az új oktatáspolitika lehetőséget ad rá, hogy modernebb könyveket is beválogassunk a tantervbe. Nem arról van szó, hogy ne olvassanak, mondjuk Móriczot, a Légy jó mindhalálig ma is kötelező, de talán kicsit később kellene a kezükbe adni. Miközben a testi-nemi érettség egyre korábban jelentkezik náluk, az érzelmiszociális viszont időben kitolódik. Az Egri csillagok vagy A Pál utcai fiúk azért ma is megy.
SZIKSZAI RÉMUSZ: Én saját tapasztalatomból, abból indultam ki, hogy fiúk vagyunk mindannyian, egy „algoritmus” szerint működünk, ezért elkezdtem a fiaimnak azokat a könyveket vásárolgatni, amelyek annak idején engem is lekötöttek. Karl Mayt, Coopert. Érintetlenül állnak azóta is a polcon. A gyerekek folyamatosan olvastak, de ezek az indiános könyvek nem érdekelték őket. Miközben A rózsa neve Umberto Ecótól már 15 évesen „megvolt”.
MAGAZIN: Mi a Harry Potter titka? Már azon túl, hogy J. K. Rowling angolul írta. Nemcsak a gyerekek olvasták rongyosra világszerte, de a szüleik is.
VIDRA GABRIELLA: Erősen megmozgatja a fantáziát. A mai gyerekek a mi időnkhöz képest rendkívül ingergazdag környezetben nőnek fel, az ingerküszöbük jóval feljebb van. Amit mi még szórakoztatónak találtunk, ők már unalmasnak. A Harry Potter-sorozat óriási eredményt ért el: olvasóvá nevelt gyerekeket. Nekem is írják gyerekolvasóim, hogy a Harry Potteren szoktak rá az olvasásra, és azóta jobban forgatják a könyveket.
SZIKSZAI RÉMUSZ: Tolkient én felnőttként olvastam, gyerekként tökéletesen hidegen hagyott. A gyerekeim úgy is elolvasták, hogy a filmet is látták. Téged mennyire gátol Rowling? Elvégre női szerző, azonos a téma.
VIDRA GABRIELLA: Egyáltalán nem. Ahogyan tanárként is, íróként is van egy belső elgondolásom, amitől nem nagyon lehet eltántorítani. A Tudás könyve négy kölyök időutazása a világ öt földrészére – sokat kutattam hozzá. Eljutnak például a középkori Franciaországba, ahol a chartres-i katedrális egyik színes üvegablakának mozaikját kell elkészíteniük. Ehhez egy kolléganőm régész férjétől kértem könyveket, utánaolvastam a középkori üvegműves-technikának.
MAGAZIN: Gabrillával arról beszéltünk az interjú előtt, hogy csaknem húsz éve megy már a Pesti Színházban A dzsungel könyve. Miért?
SZIKSZAI RÉMUSZ: Jó csillagzat alatt született. A Vígszínházban a hetvenes évek, a Kőmíves Kelemen vagy a Popfesztivál óta hagyományuk van a zenés daraboknak. A dzsungel könyvében Dés László és Geszti Péter iszonyatosan egymásra talált. Az idők során persze kikoptak, kiöregedtek belőle színészek. Egy barátom, Király Attila például játszotta Mauglit, de aztán egymás szerepbe „öregedett át”. Szerintem az évek során játszott az előadásban 30-40 olyan színész, akiket az egész ország ismert.
VIDRA GABRIELLA: Mi, tanárok sokszor úgy járunk a gyerekcsoportokkal, hogy vinnénk ugyan őket mondjuk egy Shakespeare-re, de ott egy metróaluljáróban találjuk magunkat. Értem ezalatt, hogy alternatív megközelítésben kapjuk a klasszikusokat, ennek megfelelőek a díszletek, hiányoznak a korhű jelmezek. Nem vagyok én ellene ennek, de ha egy 13 éves gyerek így találkozik a Rómeó és Júliával, akkor nemigen tud vele mit kezdeni.
SZIKSZAI RÉMUSZ: De olyan is van, hogy kilencedikesek eljönnek a Szkénébe a Vádli valamelyik előadására, és megnézik mondjuk Székely János majdnem kortárs darabját, a Caligula helytartóját, ami bizony nagyon veretes szöveg. És az első betűtől az utolsóig értik, ez kiderült utólagos iskolalátogatásainkból.
MAGAZIN: Szikszai Rémusz miről a legismertebb ma?
SZIKSZAI RÉMUSZ: Gyanítom, hogy a Jóban Rosszban sorozatról.
MAGAZIN: Mint Várnagy Előd?
SZIKSZAI RÉMUSZ: Igen. Mint ismert, botrány után váltottam a szerepben az előző színészkollégát (Damu Rolandot – a szerk.). Úgy vállaltam el, olyan szerződést kötöttem, hogy egy évnél tovább nem csinálom majd. Tizenöt évvel ezelőtt a színészszakmában derogált ilyen jellegű produkciókban játszani. Ma már kevésbé. Úgy gondolom, ez azzal is összefügg, hogy senkinek nem javul ma a helyzete, sőt. A mi szakmánk egyre bizonytalanabb, az egzisztenciális kényszer ezt a műfajt egyre elfogadhatóbbá teszi. Én magam sosem nézek sorozatokat, szinte nem is nézek tévét.
MAGAZIN: A Caligula helytartója, amit említett, nagyon politikus darab, a hatalom és alattvalók viszonyát boncolgatja. Számos nézői visszajelzés alapján úgy tűnik, ma nagyon ül a politikus színház Magyarországon. Magam a Danton halála (Víg) vagy A tanítónő (Nemzeti) előadásán láttam-hallottam ilyesfajta nézői reakciókat.
SZIKSZAI RÉMUSZ: Azt szokás mondani erre, hogy korábban az alternatív színház pénzt kapott, ma meg témát. Mindig, amikor „nyomás” van, a színház felerősödik, gondoljunk csak a nyolcvanas évek áthallásos színházára. Tudtuk, hogy miről van szó, de kimondani nem lehetett. Most még ki lehet mondani, de bátorság kell hozzá, hogy ki is mondjuk. Én azok közé tartozom, akik úgy vélik: márpedig mondani kell. Ez a civil szférának kötelessége. A Caligula helytartója esetében bekövetkezett érdekes módon, hogy vátesz-szerepe lett: az a mondanivaló, ami ma a végén csendet idéz elő, a bemutató időpontjában kevésbé volt aktuális. 1990 és 2005 között nem is lett volna nagyon érdekes. Ma az. A „való világ” hozzáigazodott. A hatalom természetét vizsgálom, minden hatalom és politikai erő kritikusaként. Az, hogy a Caligula ma üt, az nekem, aki a 45 évemből húszat egyébként Ceausescu rezsimjében éltem le, nem szégyenem. A gyík a saját farkába harap. Szégyelljék magukat ezért azok, akik olyan politikai közeget hoztak létre, amelyben ez a szöveg így él.
MAGAZIN: Könnyebb lehet a dolga a kispesti kiskamaszaival…
VIDRA GABRIELLA: Magánemberként, a mindennapokban természetesen nem, hiszen én is itt élek, de az iskolai közegben távol tartom magam a politikától. Ebben valóban szerencsésnek mondhatom magam. A törvény deklarálja, hogy az iskolának politikamentesnek kell maradnia.
SZIKSZAI RÉMUSZ: Mi jártunk úgy a gyerekeimmel a Corvin moziban, hogy a matiné előadás után el kellett kérnem a panaszkönyvet: a rajzfilm előtt politikai reklámot vetítettek. Kikérem magamnak, hogy a gyerekeinket ennek kitegyék. Sajnos olyan mértékben szivárog be a politika az életünkbe, hogy a gyerekekre is rámászna. De önkritikusan is mondom: az, ahová jutottunk ma ebben az országban húsz év alatt, mindannyiunk felelőssége, ha nem egyenlő mértékben is. Tanulhatnánk a németektől. Ők képesek voltak rá, hogy tükörbe nézzenek, és szembesüljenek a saját hibáikkal.
SZIKSZAI RÉMUSZ
SZÜLETETT: 1969. február 27-én Nagykárolyban. FOGLALKOZÁSA: színész, rendező. 1989–1990 között a kolozsvári Állami Magyar Színház segédszínészeként dolgozott. 1994-ben elvégezte a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolát, 1994-ben Uniter-díjat kapott. 1997-ben az alakuló budapesti Bárka Színházhoz hívták. Kilenc évad után szabadúszó lett, folyamatosan rendez és játszik. Alapító tagja a Vádli társulatnak, vezetett műsorokat a Duna Televízióban, szerepelt a TV2-n a milliós nézettségű Jóban Rosszban sorozatban is. Jelenleg Szép Ernő-egyfelvonásosokat próbál Dunaújvárosban.
VIDRA GABRIELLA
SZÜLETETT: 1966. május 13-án Budapesten. FOGLALKOZÁSA: tanár. A Wekerle-telepen él és dolgozik. Magyar nyelv és irodalmat tanít felső tagozatosoknak, 2001 óta vezeti a kispesti Erkel Ferenc Általános Iskolát. Szakmai pályafutása alatt a tanári lét minden lépcsőfokát végigjárta, jól ismeri a kamaszok gondolatvilágát. Négykötetes i úsági regénysorozata, a Tudás könyvei alapanyagát ezek az élmények adják.
VIDRA GABRIELLA AJÁNLJA
KÖNYV - LAÁR ANDRÁS: KIDERÜLÉS
Könnyed, mégis elgondolkodtató írás hitről, élet filozófiáról személyes élmények alapján.
SZÍNHÁZ - RONALD HARWOOD: A NAGY NÉGYES BELVÁROSI SZÍNHÁZ
Keserédes az öregedés-örökifjúság kérdéséről és a művészet erejéről bölcs iróniával.
FILM - SZABÓ ISTVÁN: A NAPFÉNY ÍZE
Lélekszorító lm eposz három generáció XX. századi útkereséséről, identifikációjáról.
SZIKSZAI RÉMUSZ AJÁNLJA
KÖNYV - TOMPA ANDREA: FEJTŐL S LÁBTÓL
Remek könyv, olvassák el, nem fogják megbánni.
SZÍNHÁZ - GOGOL: A REVIZOR, VÍGSZÍNHÁZ
Klasszikus mű mai átértelmezésben, Bodó Viktor rendezésében.
KIÁLLÍTÁS - CARAVAGGIÓTÓL CANA LETTÓIG, SZÉPMŰVÉSZETI
Így, egyben ez nem volt még látható Magyarországon.
