Menj templomba!

2014-01-17

Ha a hazádban elégedetlen vagy valamivel, ne gondoldvégig, mi az. Ne keresd az okait, ne fejtsd ki a véleményed, ne keveredj politikai mozgalmakba, még szakszervezetekbe se, ne próbálj meg küzdeni az érdekeidért. Inkább menj el egy szent helyre, told le a gatyád, és vizeld le.

Ez a tanulság jut eszembe, mikor az orosz Pussy Riot együttes punk lányainak templomi botrányáról, meghurcolásáról vagy éppen amnesztiájáról olvasok, böngészek, dokumentumfilmet nézek. Igen, oda kell pattanni színes maskarában az oltárfal elé, előkapni egy gitárt, két szó káromlás az istennek, kettő az elnöknek, és beindul a gépezet. Megmozdul az egész ország meg a fél világ. A bigott nacionalisták a fejedet követelik, a liberálisok védenek, mint egy istent, a vörösök meg gondolkoznak, mellettük vagy-e, vagy ellenük. A hatalom sem lehet tétlen. Fölméri, kik vannak többen, bár nem vitás, hogy a nemzetiek, és hoz nekik egy jó kemény döntést, ha kell, börtönbe zár, amit később persze kicsit majd kompenzálnia kell, mert hát a dolognak nemzetközi következményei vannak: Madonna a testére írja a neved, az államfők nem mennek el miattad az olimpiára. Így aztán váratlanul kiengednek, és mehetsz külföldre.

Szerencsére az oroszok mindezt durvábban csinálják, és mi – kulturált kelet-európaiak – elhihetjük, hogy nálunk minden másképp van. Pedig csak másképp van ugyanez. Elfogadjuk, hogy ideológiai élettérbe manipuláljanak minket. Élvezettel forgolódunk vértől, hazugságoktól áporodott értékrendjeinkben, elszántan védjük falait, rácsait. A szavaktól, a mocskos szavaktól. Lázasan keressük saját igéinket a kormány, a miniszterelnök-jelöltek meg a média kávéházi véleményformálóinak habzó szájában. S ha meghalljuk az édes visszacsengést, már vihetik is a zsebünkből a pénzt, a fejünk fölül a tetőt. Nem érdekes, győztünk! A mieink mondhatják meg másoknak, mit mondjanak.