– Amikor kinevezték, azt nyilatkozta, hogy egyik legfontosabb feladatának a Forum-szerzők magyarországi jelenlétének biztosítását tekinti. Az itteni terjesztés mindig nehézkes volt, alig lehet hozzájutni a kiadványaikhoz, jobbára nem is kerülnek be az irodalmi köztudatba.

– A magyar és a szerb kultúrához fűződő intézményes kapcsolatunk kulcsfontosságú kérdés, a ránk leselkedő legnagyobb veszély, hogy egyfajta kulturális gettóba szorulunk, nem tudjuk kihasználni a kultúrák közti helyzetünket. A terjesztés területén a praktikus probléma az, hogy a hivatalos kiviteli eljárás a vámilletékek és a fuvardíj miatt nagyon drága, két-három könyv miatt nem éri meg elindítani. Meg kell várni, amíg több kiadvány összegyűlik, és ez komoly késésekkel is jár. Ezeken néha gerillaakciókkal lehet enyhíteni. Ha valakinek dolga van Pesten, szatyorban átvisz tíz példányt, és próbálja rábeszélni a boltokat, hogy a szatyorból is vegyék át.

Tavaly létrehoztunk egy e-áruházat, így a honlapunkról most már egész Szerbiából meg lehet rendelni a könyveinket bolti áron. Most azon dolgozunk, hogy ezt Magyarországon is működtetni tudjuk. A másik lehetőség, hogy keresünk egy magyarországi társkiadót. Így adtuk ki például az utóbbi évek egyik legnagyobb kritikai elismerést kiváltó vajdasági pályakezdője, Bencsik Orsolya második kötetét a József Attila Körrel és a prae.hu-val közösen, és így jelenik meg a napokban Várady Tibor író-jogtudós, egykori jugoszláv igazságügy-miniszter Zoknik a csilláron, életek hajszálon című könyve, az apja és a nagyapja hagyatékából előkerülő jogi ügyek irodalmi feldolgozása. Ebben a vállalkozásban a Magvető volt a társunk. Azt is reméljük, hogy ha egy-egy nagy kiadó neve mellett látják az olvasók a Forum nevét, az önálló kiadványainkat is jobban keresik majd. Persze, túl nagy áttörésre nem lehet számítani, eleve kis példányszámokban jelenünk meg, a szépirodalmi művek 3-500 példányban. Nagyobb példányszámban adtunk most ki például egy magyar nyelvkönyvet szerb anyanyelvűeknek, és a helytörténeti kiadványainkból is nyomtatunk néha ezres nagyságrendben, de azokat nem igazán terjesztjük Magyarországon.

– Miért nem, amikor látszólag zenitjén van az érdeklődés a határon túli magyarság iránt?

– Jelképes mennyiséget küldünk csak, de a boltok sem nagyon nyitottak rá, ők valószínűleg nem tapasztalnak túl nagy érdeklődést.

– Nem lenne hasznos „nemzetpolitikai” befektetés, ha a kulturális költségvetés jobban segítené a határon túli kiadványok magyarországi terjesztését?

– Tavalyelőtt megalakult a Határon Túli Magyar Könyvkiadás Érdekvédelmi Fóruma, meg is fogalmazódtak hasonló igények, szó volt egy közös könyvesboltról is, ahol válogatás nélkül minden határon túli kiadvány megtalálható lenne. Az Írók Boltjával ugyan különösen jó az együttműködésünk, de még ők is válogatnak a könyveink között, nem mindent tudnak átvenni. Ha a határon túli könyvkultúra iránt érdeklődők mindent egy helyen tudnának beszerezni, az talán segíthetne. Ez az ügy viszont nem nagyon halad, és a legnagyobb magyar egyetemi városokat is bekapcsoló bolthálózat kiépülésére számítani naivitás volna. Az is kérdés, el tudnánk-e egyáltalán látni egy ilyen hálózatot a 3-500 példányainkkal.

– A gettósodás veszélyét emlegette, és mintha az arrafelé is fellángoló kultúrharc éppen erről szólna. Két és fél éve az egyetlen magyar nyelvű napilap, a Magyar Szó főszerkesztőjét küldte el a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) alig titkolt világnézeti megfontolások miatt. Idén nyáron az váltott ki magyar és szerb oldalon is felháborodást, hogy az Újvidéki Színház igazgatói pályázatából technikai okokra hivatkozva kizárták a régi, szakmailag elismert vezetőt. A legmegbecsültebb vajdasági magyar írókat is tagjai közt tudó Napló-kör sűrűn kerül konfliktusba az MNT kulturális tanácsosával, Lovas Ildikó íróval.

– A Forum Kiadónak társalapítója a Magyar Nemzeti Tanács, több közös projektumunk is van. Mind velük, mind az alapítóval, a Vajdasági Tartományi Parlamenttel, korrektnek nevezném az együttműködést, hagynak bennünket dolgozni, nincsenek durva beavatkozások. Voltak visszásságok az elmúlt években, de történnek jó dolgok is, és mintha ezekre kevesebb figyelem irányulna. Tavaly például épp Lovas Ildikó szorgalmazta az egyik legfontosabb kiadványunk, A 28-as nemzedék megjelenését, mely a második világháború utáni vajdasági magyar kultúra megalapozóinak állít emléket. A legfontosabbnak azt látom, hogy közös erővel lépjünk fel a fenyegetettség érzésével együtt járó bezárkózás ellen, és a kultúrharc akár jót is tehet a szellemi élet elevenségének. Az utóbbi évtizedek megtizedelték a magyar humán értelmiséget, egyre kevésbé lehet alkalmas vezetőket találni. Ha nincs a háború és ami utána jött, nyilván nekem is keményebben meg kellett volna dolgoznom a Forum igazgatóságért. Az itteni magyarok teljes lélekszáma is hatalmasat esett, kérdés, hogy kik fogják el- és fenntartani az intézményeinket húsz-harminc év múlva.

– Azt viszont lehet tudni, mit terveznek idénre.

– Van egy 30 tételes önálló címlistánk, ez az éves átlag, de ehhez jönnek még a társkiadókkal megjelentetett könyvek, és végre betörünk az e-könyvek piacára is. A 30 tervezett könyv között vannak a 35 éve Svédországban élő Domonkos István összegyűjtött versei, a jugoszláviai magyar irodalom nagy kutatója, Bori Imre irodalmi levelezése és egy, a szerb irodalom magyar fogadtatásáról szóló kötet is. A tavalyi regénypályázatunk győztese, T. Kiss Tamás Tükörtestvér című könyvét kétszer kellett utánnyomni. Ez ugyan még mindig csak 600 példányt jelent, és azt is főleg Újvidék és Szeged között adtuk el, de ez a generációs regény mégis meg tudta szólítani az egyetemista korosztályt, akikről szól. Most ő is új regénnyel jelentkezik, reméljük, ezúttal túljut vele Szegeden is.

Névjegy

VIRÁG GÁBOR (41) Író, szerkesztő, kultúraszervező. Zentán született, Kishegyesen él, írói álneve Aaron Blumm (a név Darvasi László A könnymutatványosok legendája című regényéből származik). Az Újvidéki Bölcsészkar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén végzett 2002-ben, több magyar és szerb folyóirat munkatársa, 1996-tól 2000-ig a Symposion főszerkesztője volt. Középiskolás kora óta ír, 1989-ben jelent meg Istenfélő ház című verseskötete. Ezt követően három prózakötetet publikált, a Dombosi történetek-et (1998) Szerbhorváth Györggyel és Mirnics Gyulával közösen. Legutóbbi könyve a 2011-es Biciklizéseink Török Zolival. Sinkó Ervin-, Koncz István- és Sziveri János-díjas, a minden évben megrendezett kishegyesi összművészeti fesztivál, a Dombos Feszt koordinátora. 2013-tól a Forum Kiadó igazgatója.

Vajdasági magyar kiadók

A vajdasági magyar nyelvű könyvkiadás legfontosabb műhelye a Forum, de jelentős szépirodalmi kiadó a zentai zEtna is, a legnagyobb élő vajdasági magyar költő, Tolnai Ottó több munkáját is ők közölték. A szabadkai Életjel is elsősorban szépirodalmi, művelődés- és irodalomtörténeti köteteket ad ki, különös figyelmet fordít két szabadkai születésű magyar íróóriás, Csáth Géza és Kosztolányi Dezső életművének gondozására.

Az újvidéki Agapé elsősorban katolikus vallási kiadványok megjelentetésével foglalkozik. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet elsősorban értekező jellegű munkákat, történelmi tárgyú kiadványokat és memoárköteteket publikál.