Sűrített élet

2013-11-22

Színházi ünnepnek számít minden olyan alkalom, amikor határon túli (vagy vidéki) előadást lehet a fővárosban megtekinteni.

Egyre fogy a kultúrára költhető pénzünk, azt pedig kettőnél többször is meggondoljuk, hogy a borsos jegyárak mellett vonatjegyre vagy benzinre is telik-e, ezért szinte versenyt fut a közönség azon előadások jegyeiért, amelyek csak egyszer láthatóak Budapesten.

A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház a Katona József Színházban vendégszerepel, Pintér Béla–Darvas Benedek Parasztopera című előadásával. A temesvári bemutató februárban volt, Szikszai Rémusz rendezésében. A sajátos humorú, hattagú zenekarral játszott előadás nagy sikert aratott. Igaz, ez nem lehet meglepő a független színház rajongói számára. A Parasztoperát már tíz éve játssza

Pintér Béla társulata, eddig több mint ötszázszor adták elő Magyarországon és külföldön, Darvas Benedek zenéjének is köszönhetően. Erdélyi magyar népdalok, valamint a barokk és a rockzene vegyítése meglepően homogén egységgé áll össze, már nem is érezzük a műfaji határokat, csak a sodró zenei aláfestést érzékeljük. A balladisztikus történet a görög tragédiákat idézi, Pintér talán legsikerültebb műve. (Pintér drámái kötetben is hozzáférhetők, jó szívvel ajánljuk a kortárs irodalom és színház kedvelőinek.) A rendező, Szikszai Rémusz a Bárka Színház alapítójaként, szkénés múlttal otthonosan mozog a szabad és innovatív színházakban. Egyszerűen fogalmaz a saját Pintér-értelmezéséről: „Egy nap, egy esküvő története, mely az emberi lényt szánalmasan vicces és felemelően tragikus voltában ábrázolja. Egyszerre szép, csúnya, felemelő, megalázó, komikus és tragikus. Tragikomikus. A színház sűrített élet. Szerintem, akkor működik jól, ha minden szereplőnek igaza van. Egyszerre. Ott és akkor.”