A legnagyobb ismeretlen

2013-11-22

Ha a kedves olvasó fölcsapja a tüneményesen szubjektív Szabolcsi Bence–Tóth Aladár-féle Zenei Lexikon 1965-ös kiadásának harmadik kötetét a 400. oldalon, nem fogja látni, hogy az előző oldalon kezdődő címszóban kiért lelkesednek.

Csak azt, hogy nagyon lelkesednek: „rendkívüli fantáziájú, bő inspirációjú művész... a legkülönbözőbb áramlatokat és kultúrákat hatalmas szintétikus erővel fogja össze... kora egyik leghatalmasabb melodramatikus tehetsége, fölényesen gazdag és sokoldalú dallamkomponista, akinek szabadon szárnyaló, átfogó erejű, tüzes pátoszú kantilénái közvetlenül hatottak Händel, Telemann... zenéjére.” Ne mondja a kedves olvasó (ha csak nem szakember), hogy kitalálta, kiről van szó. Úgysem hiszem el. Nehezen találnánk még egy komponistát, kinek ismertsége és nagysága között akkora volna a szakadék, mint Agostino Steffani (1654– 1728) esetében.

Amilyen mázlink van, korunk egyik leghatásosabb énekese, Cecilia Bartoli szenvedélyes fölfedező, és ami a közönség hallóköréből kiesett, azt ő oda visszatrilázza. Most jött el Steffani ideje. Ez év elején vették föl a svájci olasz rádió stúdiójában Steffani hét egyházi művét. Hatot most rögzítettek először.

Steffani olasz volt, világfi, püspök és diplomata. Becsavarogta Európát, de élete javát német földön töltötte. Hosszú ideig ő volt a Vatikán követe a szászoknál. Biztosan jó diplomata volt,mert a pápa a legkényesebb diplomáciai feladatokat bízta rá. Aztán valahogy mégis sikerült neki vénségére elszegényedni. A lemezre vett művek Steffani pályájának legelejéről és legvégéről valók. Fél évszázad van közöttük. Négyet 19-20 évesen írt, hármat meg mikor már hetven is elmúlt. Ahogy a fogak csikorognak és a bűnösök élete semmivé foszlik a Beatus vir-ben, ahogy a hit ellenségei ellen harcba zavarják a szenvedélyes női szólamok az igaz hívőket a Sperate in Deo-ban, ahogy egy nagyon tömör és erőteljes miniatűrben, a Triduanas Domino-ban három szabadnapot kér a kórus az Úrtól templomszentelésre, mutatja, milyen korán, milyen döbbenetesen érett komponista volt Steffani. De persze az életzáró művek a legnagyobbak. A Stabat Mater mellett a Non plus me ligate. Ez a lemez csúcspontja. Négy megrendítő szakaszban rugaszkodik neki a szoprán (Bartoli), hogy feloldozást kérjen a földi élet nyűge alól, s meglelje az igazi életet az égi Sionban.

Itt lehet belehallgatni a lemezbe:
www.deccaclassics.com/en/cat/single?PRODUCT_ NR= 4785336