MAGAZIN: Tudja, ki, vagy mi az a Nóniusz?

TROKÁN NÓRA: Vizsgázni jöttem? Egyébként egy lófajta.

NYULÁSZ PÉTER: Talált, süllyedt.

MAGAZIN: A lovak miatt akart állatorvos lenni?

TROKÁN NÓRA: Gyerekkori álom volt. Nagyon szerettem a lovakat, lógtam rajtuk, és sok állatunk is volt. De általános iskolás koromra már kiderült, hogy mégsem ez az én pályám. Sokáig nem tudtam, mit szeretnék csinálni. Második gimnazistaként kezdtem Földessy Margit drámastúdiójába járni.

MAGAZIN: Édesanyja Papadimitriu Athina, édesapja Trokán Péter színész, nővére Trokán Anna szintén színésznő lett. Ilyen családi háttérrel nem volt egyértelmű a pályaválasztás?

TROKÁN NÓRA: Soha nem ért otthon sem negatív, sem pozitív presszió, de annyira az életterünk és annyira természetes volt, hogy anyu és apu este színházba ment, hogy számomra nem volt misztikus és elérhetetlen ez a közeg. Amikor komolyra fordult a dolog, már egyértelműnek éreztem, hogy ott a helyem.

MAGAZIN: Az író minek készült gyerekkorában?

NYULÁSZ PÉTER: Kisfiúként kukásnak. A nagyszüleim Esztergomban, a Széchenyi tér közepén laktak, és az emeleti ablakból irigykedve néztem, ahogy megnyomnak egy gombot, mire mozdul a gép. Később rockzenész szerettem volna lenni. Az egyetemen volt is zenekarom. Arra gondoltam: menő középiskolai tanár leszek, aki gitározik is. Ehhez képest rádióriporter lettem. Próbáltam megtalálni, hogyan fejezzem ki magam, és akkor leltem új közönségre, amikor megszülettek a gyerekeim. Nagyon jó volt szójátékosdit játszani velük. A zenei múltamnak is megvolt a haszna, tűrhetően jó a ritmusérzékem: fontos a gyerekverselésnél. Mert mondókázással, verseléssel kezdődött, hogy végül az újságírást felválthattam a gyermekkultúra terjesztésére és gyerekszerzőségre.

MAGAZIN: Trokán Nóra is zenél.

TROKÁN NÓRA: Hozzátartozik a színészethez.

MAGAZIN: A családi trió is?

TROKÁN NÓRA: Valóban szoktunk anyuval és a nővéremmel fellépni, bár a PapadimiTRió amolyan félhivatalos együttes. Kacérkodom a gondolattal, hogy később legyen egy zenekarom, amiben énekelek. De előbb meg akarom találni a saját hangom. Az éneklés is olyan, mint amikor az ember önálló estre készül. Még nem tudnék ilyet összeállítani, mert nem érzek elég tapasztalatot, múltat magam mögött ahhoz, hogy egyedül kiálljak, érdekes és hiteles legyen, amit mondok. Az éneklésnél is meg kell találnia az embernek a stílusát.

MAGAZIN: Szenvedélyesen fényképez. Volt kiállítása is. Lesz újabb?

TROKÁN NÓRA: Első tárlatomon kollégáimat, barátaimat mutattam meg úgy, ahogy én látom őket. Persze szeretnék majd újra kiállítani, keresek még témát, de nem erőltetem. Egyszer csak majd azt érzem valamiről, hogy megérint.

MAGAZIN: Mindenben ilyen türelmes?

TROKÁN NÓRA: Inkább reális. De türelmes és kitartó is vagyok. Főleg a szakmámban. Az egyetem után vidékre mentem dolgozni, sokan kérdezték tőlem, mi lesz, ha elfelejtenek. Ott álltam végzős főiskolásként, nagyobbnál nagyobb szereplehetőségekkel, és tudtam, hogy ez a lehető legjobb, ami akkor jöhetett. Nagyon érdekes, hogy most ért a felkérés a két szerepre az Örkény Színházba. Öt éve voltam Kecskeméten, úgy éreztem, hogy szeretnék valami újat máshol, vagy kevesebbet ott. Nem akartam ott hagyni a színházat, de kértem Cseke Pétert, hogy kicsit kevesebb bemutatóm legyen a tavalyi hat után, mert nem kapok levegőt. Kicsit elkezdtem már nem élvezni, és rutinból dolgozni. Ezt pedig nem illik öt év után érezni. Megijedtem. Teljes mértékben megértette, és azt felelte, hogy jó, legyen két bemutatóm. Nem sokkal ezt követően hívott Mácsai Pál, és persze kiesett a telefon a kezemből. De biztos vagyok abban, hogy ennek a pillanatnak most kellett elérkeznie, mert mostanra kerültem olyan színészi állapotba, hogy el merjem vállalni a Zsótér rendezte Meggyeskertet, vagy Mohácsi Jánossal a Képzelt beteget. Ugyanígy a Kossuthkifli című tévésorozatot is. Sajnálom, hogy véget ért a forgatás. Nagyon jó volt a stáb, csodálatos színészekkel játszhattam együtt, és külön megtiszteltetés, hogy főszerepet alakíthattam. Rudolf Péterrel együtt dolgozni is fantasztikus volt. Álomszerű élmény.

MAGAZIN: Írt gyerekkorában is?

NYULÁSZ PÉTER: Persze. Ki az, aki nem?

TROKÁN NÓRA: Én is írtam, de hamar rájöttem, hogy nem megy. Elkezdtem naplót írni: Kedves Naplóm!.. De elképzelésem sem volt arról, hogyan folytassam. Nem tudtam kiélni magam a leírt szavakban. Be kell vallanom, hogy kiskoromban nagyon olvasós sem voltam. Mára ez megváltozott, és így van ez az írással is. Lehet, hogy ehhez is érni kell. Ennek egyik oka lehetett az akkori kötelező olvasmányok sora is. Szerintem majdnem lehetetlen 10-12 éves gyerekeket rábírni arra, hogy az Egri csillagokat vagy az Aranyembert elolvassák. Tisztelem a kivételeket! Még ma felnőttként sem tudnék elolvasni 10-15, rám erőszakolt könyvet, ami nem érdekel. Amikor kitört a Harry Potter-láz, rengeteg gyerek kezdett el olvasni. Sokan húzták az orrukat, hogy nem eléggé komoly, ponyva, de strandon ülő gyerekeket láttam 700 oldalas regénnyel a kezükben. Ennél nagyobb erénye nem lehet egy könyvnek. Regényt olvasni is meg kell tanulni.

NYULÁSZ PÉTER: A történet tálalási módja, izgalmassága meghatározó. Gyakran gondolkodom el azon, hogy miközben minden gyerek tudja, ki az a Dumbledore vagy Merlin, ha azt kérdezem, hogy ki Kamor, akkor kukk csend fogad. Pedig Fáy András tündéres regéje, Sió legendája 150 évvel ezelőtt született, benne a Bakony varázslójával, Kamorral és a tihanyi hősszerelmes párral, Helkával és Kelénnel. Ötven évvel később hajókat neveztek el róluk, a Városligetben szoborcsoport ábrázolta őket. A hatvanas években Lipták Gábor az Aranyhíd című legendagyűjteményben felújította, rádiójáték is készült belőle, de azután valahogy kikopott ez a legenda, én viszont most tovább gondoltam, megírtam a folytatást.

MAGAZIN: Akad iskola, ahol a Helka kötelező olvasmány.

NYULÁSZ PÉTER: Örülök, hogy feldolgozzák. Van, ahol különböző tantárgyakhoz kötik, a matematikához éppúgy, ahogy az etikához. Nem kötelező olvasmányként használják, hanem a tantárgyakat színesítik vele. Tudok olyan iskoláról, ahol nem vettek természetismeret könyvet, hanem az én Helkámat használják helyette. A stílusában, történetvezetésében igyekeztem a jelen körülményekhez igazodni, hogy pörgős legyen, titokzatos, izgalmas, és fontos része a humor is. A mai gyereket olyan környezet veszi körül, amelyben animációs brandekkel találkoznak még a nagy szendvicsétteremben is, a filmekben pedig három másodpercenként új jelenetet látnak. Ehhez idomulni kell. Egyre gyakrabban hívnak író-olvasó találkozókra. Ilyenkor egyszerre száz gyerek figyelmét kell fenntartani. Valamivel el kell bűvölni őket.

TROKÁN NÓRA: Sokszor játszottam Kecskeméten gyerekdarabban, ami sokan nem gondolnák, de nem a legkönnyebb dolog. Ha valami unalmas, vagy nem úgy történik, ahogy történnie kell, akkor bizony nincs fegyelmezett hallgatás, mert „fizettem a jegyért”. Amikor viszont tényleg megszületik valami, akkor olyan feszült a figyelem, amilyen soha máskor. A gyerekek nem kötnek kompromisszumot.

NYULÁSZ PÉTER: Én játékkal viszem végig a programot. És úgy tűnik, sikerült annyira hihetően elképzelnem és leírnom, hogy néha elhangzik a kérdés: tényleg igaz a legenda? A válaszom: amennyire a pelék beszélni tudnak. Magukra hagyom őket a kétségeikkel. Sokan úgy gondolják, hogy több legendát fűztem egybe, kérdezik, hogy hol gyűjtöttem ezeket. Hát otthon, a szobám sarkában. Magam gyártottam eredetlegendákat.

MAGAZIN: Közben játszva tanít?

NYULÁSZ PÉTER: Talán megmutatkozik a pedagógusvénám, habár sosem dolgoztam tanárként, mert nem engedhettem meg magamnak azt a luxust. Igen, írás közben figyelek arra, hogy kicsit tanítsak is. A Helkába is sok pluszt csempésztem. Igyekeztem olyan információkat találni, ami a mesés, fantasyszerű környezetbe belefért. Ha pedig nem tudja az olvasó, miért hívják Nóniusznak Nóniuszt, talán utána jár. Két éve jelent meg a könyv, kiderült, hogy ez működik. Vetélkedőket szerveznek köré. Felfedezik, hogy a varázslós történetben ott vannak elrejtve az apró felfedezni valók. És a valós világban is megtalálható az a hely, ahol a szakállas békák kővé váltak, vagy az óriások oszlopai a Szent György-hegy oldalában. A Gyűrűk ura helyszíneit ki kellett találni, nálunk erre nem volt szükség.

MAGAZIN: Útikönyvként is használják?

NYULÁSZ PÉTER: Végül is. Kaptam olyan e-mailt, amelyben két-három család hívott Helka-kirándulni.

MAGAZIN: Van kedvenc szerepe?

TROKÁN NÓRA: Nem tudok választani. Minden szerep más időszak, más élethelyzetben ér, ma már lehet, hogy teljesen másképp játszanám Irinát, Csehov Három nővéréből, mint az egyetem utáni első évadban Kecskeméten. Azóta rengeteget játszottam, sok jobbnál jobb, nagyobbnál nagyobb főszerepet, és nem tudok elég hálás lenni Cseke Péternek, hogy ez így alakult.

MAGAZIN: Más vidéken játszani, mint Budapesten?

TROKÁN NÓRA: Most kezdtem el az Örkény Színházban játszani, ezért még nincs összehasonlítási alapom. De azt hiszem, mások a nézők. Kecskeméten egy színház van egy városra. Az „a” színház. Benne különbözőbbnél különbözőbb előadásokkal. Itt az Örkény egyike a 26 budapesti színháznak, a nézők választása, hogy ide szeretnének jönni, ez az ő színházuk. Emiatt elfogadóbbak, nagyjából tudják, mire számíthatnak. Vidéken például egy Zsótér-rendezést nehezebben fogadnak be. Az Angliai II. Edward élete című darab emlékeztet a trójai történetre, II. Edwardnak volt egy férfi szeretője, aki miatt kitört a háború. Pikáns téma pikáns helyzeteket szült. Beült Helvéciáról egy idős házaspár, egyszer csak azt látták, hogy két férfi megcsókolja egymást a színpadon. Elkezdtek sodródni a történettel. A közönségtalálkozón azt mondták, nagyon tetszett nekik az előadás, de elégedetlenkedtek a fiúcsók miatt, vagyis tartották magukat a saját erkölcsi normáikhoz.

MAGAZIN: A Nagy Duettben való szereplés idején felszisszent a közönség, ha meglátta?

TROKÁN NÓRA: Büszkék voltak rám, úgy érezték, hogy a mi színésznőnk szerepel a tévében! Talán a lokálpatriotizmus része volt ez is. A műsor abszolút vállalható volt, kapcsolódott a szakmámhoz, ráadásul együtt énekelhettem Caramellel, és ez nagy élményt jelentett.

NYULÁSZ PÉTER: Nyitott a vidéki közönség is. Néhány hete játsszák Miskolcon A Négyszögletű kerek erdőt. Szabó Máté rendezése nem a megszokott állatjelmezekben játszódik, sőt Lázár Ervin művéből musical született, amelyhez én írhattam a dalszövegeket. Lázár Ervin gondolataiban elmélyülve kiderül, hogy ez valójában nem állatmese, és nem is feltétlenül gyerekmese. Egy dilemma a sok közül: hogyan lehet kerek egy négyszögletű dolog? Sehogy, mondhatnánk erre kapásból, miközben a hengercikkelyt úgy hívjuk, hogy kockasajt. Vagy például: Zordonbordon betiltja a bukfencet az erdőben, és először azt hihetnénk, nem számít, piszlicsáré dolog. Igen ám, de mi minden forog körbe, azaz bukfencezik? Például az óramutató. De ha az óramutató nem foroghat körbe, megáll az idő: „bukfenctelenül tótágast áll a világ!”. Zordonbordon tilalmát végül egy bukfenclázadás söpri el, amikor mindenki csak azért is bukfencezik – s milyen érdekes: amikor az ember kiáll a jogaiért, kihúzza magát, kifeszíti a mellét, a bukfencnél azonban épp fordítva, behúzza a fejét, összegörnyed, és úgy gurul. A történet megmutatja a világ kerekségét, le tudja képezni a valóságot. Ebben áll Lázár Ervin zsenije, amire egy ilyen formában is vevő a közönség, ott, Miskolcon.

TROKÁN NÓRA

SZÜLETETT: 1986. augusztus 13-án Budapesten. FOGLALKOZÁSA: színésznő. Édesanyja Papadimitriu Athina, édesapja Trokán Péter. Földessy Margit drámastúdiójában kezdte a színészetet. 2005-ben elsőre felvették a Színművészeti Egyetem prózai szakára. Diploma után a Kecskeméti Katona József Színház tagja lett. Az idén kezdett a budapesti Örkény Színházban dolgozni. Októberben mutatták be Csehov Meggyeskert című darabját, amelyben Sarlotta Ivanovna szerepét játssza. Fellépett a TV2 Nagy Duett című show-műsorában, Caramel párjaként énekelt. Nemrég fejezte be Rudolf Péter, Fehér Béla Kossuthkifli című regényéből forgatott filmjének forgatását, a sorozatban Estilla szerepét alakította.

KÖNYV - MURAKAMI HARUKI: KAFKA A TENGERPARTON

SZÍNHÁZ - ÖRKÉNY SZÍNHÁZ: CSEHOV: MEGGYESKERT, MOLIERE: KÉPZELT BETEG (bemutató december 22.)

KIÁLLÍTÁS - ROBERT CAPA (Magyar Nemzeti Múzeum)

NYULÁSZ PÉTER

SZÜLETETT: 1968. augusztus 11-én Esztergomban. FOGLALKOZÁSA: író. Történelem–földrajz szakon szerzett tanári diplomát Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Tíz éven át a Magyar Rádió szerkesztő-riportereként dolgozott, manapság az Egyszervolt.hu gyermek kulturális portál szerkesztője. Zsubatta! című mondókás-verses kötete 2005-ben, Miazami című kitalálós verseskötete 2007-ben, a Miazmég 2009-ben jelent meg. 2011-ben jelent meg Helka – A Burok-völgy árnyai című kalandos meseregénye, amely elnyerte az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) Év gyermekkönyve díját. Ennek alapján vízi bábszínházi előadás készült a veszprémi Kabóca bábszínházban.

KÖNYV - TEJBEGRÍZ: Finom irodalom gyerekeknek és felnőtteknek.

ZENE - ESZTER LÁNC MESEZENEKAR: EGYSZERVOLT, HOLNEMVOLT...

KÖNYV ÉS BÁBSZÍNHÁZ - JÁMBOR ZSUZSANNA, IFJ. JÁMBOR JÓZSEF: KÉK NAGYAPÓ