A komfortérzetünk tehát már a rajt pillanatában odakozmált némileg, úgyhogy arra gondolunk, az előadásnak nagyon jónak kell lennie ahhoz, hogy elfelejtsük a kellemetlen előjátékot. De mert az előadás nagyon jó volt, elfelejtettük.

Pedig motoszkált bennünk némi bizonytalanság, merthogy a Fővárosi Nagycirkusz előző két idei műsorán érződött némi zavar. A tavaszi és a nyári összeállítás meglehetősen egyenetlen színvonalú, néhol kicsit ügyetlen volt, és ez még akkor is így van, ha a műsorszámok között akadtak jó produkciók, sőt felléptek igazi cirkuszi világsztárok is. Bár most is akadnak ilyenek, ezúttal szó sincs arról, hogy ők mentenék meg a mundér becsületét. Ez a műsorfolyam szórakoztató, magas színvonalú, elegáns, változatos, jó tempójú. Tegyük hozzá: bizonyára költséges is. Merthogy a világ egyik leghíresebb artistacsaládja, a német Casselly família szerződtetéséért alighanem mélyen a zsebükbe kellett nyúlniuk a Fővárosi Nagycirkusz vezetőinek, cserébe viszont olyan elefántszámot láthatunk, amelyet tavaly a monte-carlói cirkuszfesztiválon a zsűri Arany Bohóc-díjjal jutalmazott.

Az előadás címe: Az univerzum fényei. Szokás szerint hangzatos, de csak mérsékelten ötletes, viszont most talán jelent is valamit. Ha mást nem, hát azt, hogy a fellépőket óvatosan ugyan, de a Casselly család tagjain kívül is nevezhetjük a cirkuszvilág csillagainak. Nem biztos, hogy mindannyian a legfénylőbb csillagok, de azért szépen ragyognak.

Nézőként régi óhajunk, hogy minél többet megtudjunk a fellépőkről, de a cirkusz vezetősége szokás szerint titkolózik, fogalmunk sincs, miért mérik ilyen szűken a produkciókról és az azokban szereplő cirkuszművészekről szóló információkat. Mi pedig elhatároztuk, hogy most juszt is nézők leszünk, nem kezdünk az interneten és különféle szakanyagokban böngészni, tiszteletben tartjuk, hogy a jelek szerint ez egy titkos műfaj.

Színes frakkos, amolyan bohócból, rikkancsból, ligeti kikiáltóból gyúrt műsorközlő érkezik a színpadra, és bejelenti Georgiót, akiről egy fikarcnyi sajtóanyagból annyit tudunk meg, hogy „villámkezű artista, aki bravúros gyorsasággal pörgeti a diabolót, miközben trükkök sokaságán ámulhatunk, már ha győzzük követni”. Ámulunk, rendben van, tényleg ügyes a fiatalember, mondjuk is majd otthon szeretteinknek: „Képzeljétek, láttam egy villámkezű artistát, aki bravúros gyorsasággal pörgeti a diabolót!” Jön aztán egy függöny-, gurtni-, avagy tissue szám, ami, mint az említett információs anyagból megtudjuk a „szépségről, a nőiességről és a harmóniáról mesél”. Látjuk, igen. De tényleg: látjuk!

Jó, akkor most félretesszük a tréfát, és tisztelettel arra kérjük a Fővárosi Nagycirkusz vezetőit, hogy a jövőben becsüljék meg a nézőt sok-sok érdekes, értékes információval, az adott műsorról fellelhető ismeretanyaggal, a fellépőkről szóló történetekkel, olyanokkal, amelyeket nem felejt el egyhamar, amelyek miatt még érdekesebbnek találja a cirkusz világát, és a következő műsor bemutatója előtt is ott tipródik majd a pénztár előtt. Köszönjük, és egyúttal ígérjük, nem kukacoskodunk tovább. Már csak azért sem, mert Az univerzum fényei amúgy, mint már említettük volt, parádés nemzetközi összeállítás. A diabolózsonglőr kitűnő, a függönyszám is nagyon szép, az idomított lámák és idomított agárkutyák közös mutatványa kedves, Marat Devlikamov és Olga Zhurbenko kínai rúdon olyan hibátlan produkciót mutat be, hogy attól a tisztességben megőszült artistáknak is párás lesz a szemük. A csillogó motorokon, bőrszerkóban, metalzenére érkező ukrán, úgynevezett ikáriacsoport (hanyatt fekvő artista lábzsonglőrözik társával – ezúttal a motorkerékpáron) erőtől duzzadó, a kubai trapézszám a szokásosnál érdekesebb szerkezetű, a Trió Sárközi fiatal magyar zsonglőrjei precízek, mint egy svájci óra, az illuzionista Nagy Molnár Dávid sok újat ugyan nem mutat, de a hagyományos trükkök is elkápráztatják a nézőket. Jön aztán egy ifjú hölgy, aki fejjel lefelé közlekedik a cirkusz „plafonján”, ráadásképpen ő is zsonglőrözik egy kicsit. Rendre porondra lép két olasz bohóc is, de mivel megígértük, hogy tovább nem kellemetlenkedünk, ezért velük kapcsolatban most csak a tényt rögzítsük: ők is fellépnek.

A Fővárosi Nagycirkusz aktuális műsorának legnagyobb sztárja kétségtelenül a Németországból érkezett Casselly család, mely az egyik műsorszámban négy díszes elefánttal, négy díszes lóval és nyolc felettébb pompás elefántossal/lovassal lép elénk. Akárha egy emberekből és állataikból álló mintacsaládot látnánk: finom, alkalmazkodó együttműködés, egymásra figyelés, mindezek mellett kedvesen dolgozó elefántok, táncoló, ugrókötelező(!) lovak, gyönyörű kosztümök, olyan az egész, mintha egy szemkápráztató festmény kelt volna életre. A Casselly család másik számában a család két fiatal tagja, Merrylu Casselly és René Casselly jr. akrobatikázik az elefántok hátán, ezért a mutatványért kapták tavaly a monte-carlói nagydíjat.

Az univerzum fényei tényleg szépen ragyognak.

Magas színvonalú, elegáns és változatos