A kóser Pest
Hetes-hónapos előjegyzést vesznek fel a Dob utcai hentesnél, ahol amúgy sem mondható széles választékúnak a kínálat. Az éttermek száma is lehangoló. Igazán jó zsidó ételt leginkább a Rosensteinben ehetünk – mondja Bodrogi, aki Fűszeres Eszter néven ír kóser stílusú gasztroblogot (Fűszer és lélek). Ahhoz meg, hogy kóser legyen egy étterem vagy egy cukrászda, apparátus kell, felügyelőt kell fizetni, aki árgus szemmel figyeli a konyhát, engedélyez vagy tilt. Melyik vendéglősnek van erre pénze? – teszi fel a kérdést a Hosszúlépés. Járunk? szervezet sétáján.
A Klauzál térről indul a kis csoport: az itteni piac hajdanában megosztott volt, az egyik oldalon kóser libát, a másikon füstölt szalonnát kínáltak. A környék utolsó kóser emléke két éve szűnt meg. A Verpeléti állami pincegazdaság borkiméréséről már csak a kopott tábla tanúskodik. – Azt tudtátok, hogy a kóser bor nem jó, semmiféle gasztronómiai élvezet nincs benne? – kérdezi Eszter. Azt ugyanis nem étel mellé fogyasztják, hanem a vallás, a rituálék elengedhetetlen kelléke. Az ital vörös és édes, mivel már a viszonylag kisgyerekekkel is megkóstoltatják.
És hogy mitől rossz, ha minden fürtöt és szemet egyenként megvizsgálnak, nincs-e rajta nem odavaló élőlény? Nem törődnek azzal, hogy akkor szedjék le a szőlőt, amikor a legjobb. A zsidó rituálé meglehetősen sokszor írja elő az alkoholfogyasztást, de a hívek nem részegednek le. Az ok a mennyiségben rejlik: pészah az egyetlen alkalom, mikor négy pohárral is meg lehet inni. Már annak, aki bírja a rossz bort. Aki nem, szőlőlére cserélheti.
Az alkoholfélék közül azok a röviditalok nem kívánnak kóser pecsétet, amelyek maguktól kóserek, azaz gabonából készültek – mint például a jó vodka vagy a whisky. Egyébként meg gondban van a zsidóság, mert visszament Izraelbe az a rabbi, aki a kóser pecsétet adta.
Ami a húst illeti, hétfőn és csütörtökön nyolctól ötig, pénteken délután egyig van nyitva a Kővári Dezső-féle üzlet a Dob utcában. Itt kell feliratkozni, ha csirkevacsorára vágyik a vallást féltve őrző család. Eszter szerint, ha nem volnának a zsidó óvodák, iskolák meg a kórház, megszűnne Budapesten a kóser étkeztetés. Hogy mit is ehetnek az ortodoxok? A legtöbben csak a disznó tilalmáról tudnak. „A gödölyét ne főzd az anyja tejében” – parancsolta Mózes, és a vallást tartók azóta sem fogyasztanak, de még csak nem is tárolnak együtt tejes és húsos ételeket.
A párosujjú patás és kérődző a célnak megfelelő állat. Hiába tartozik ide a zsiráf is, annak torkát nem lehet egyetlen nyisszantással elvágni, ahogy az előírások kívánják. Így az tiltott hús. Fontos szempont, hogy egészséges legyen az állat minden szerve, és tudni kell, hogy a hátsó részét (pont a legjobb húsokat, marha esetén a bélszínt például) tilos tálalni. A szárnyasok közül a liba-kacsa-csirke a kóser állat. Régen, mivel nem tartották húsnak, még tejterméket is lehetett vele enni, de mivel a kóserségi törvények szigorodtak, ezek is bekerültek a tiltott kategóriába. A halak között szintén van „ehetetlen”, kivétel az, amelyiknek nincs pikkelye és uszonya is: mint mondjuk a tonhal.
Az 1882-es tiszaeszlári vérvád kapcsán meséli a Kazinczy utcai zsinagóga udvarán Bodrogi – ahol a múlt héten tartották meg a jom kippurt, de az is látható, milyen ceremóniahelyszíne van egy zsidó esküvőnek –, milyen könnyen bizonyítható, hogy az eltűnt 13 éves szolgálólányt, Solymosi Esztert nem a zsidók ölték meg, nem létezhetett az úgynevezett véráldozat. Hiszen Mózes szabályai szerint a vért tilos elfogyasztani, a levágott állatokat is teljesen kivéreztetik, mielőtt feldolgoznák. De mivel a zsidók és a keresztények nem keveredtek, nem ültek egy asztalhoz, nem is láttak bele egymás életébe, könnyű volt elhitetni, hogy a zsidók szűz lányok vérét keverik az ételbe.
A séta közben Bodrogi Eszter idézeteket olvas, képeket, videókat mutat, például a zsidó esküvőről. Egy újságban megjelent fotót keres ki egy lukas lepedővel és holy sheet felirattal (a „sheet” ez esetben szójáték, lepedőt jelent, de kiejtése alapján „baromságot” is). A zsidó vallás kapcsán sokan azt gondolják, az ortodoxok ezen a lyukon keresztül élnek házaséletet. Ezt Bodrogi szerint azok találták ki, akik a ciceszt, a bebújós, rojtos zsidó imaköpenyt látták lógni a szárítón, és mivel nem tudták, mire való, beleképzelték ezt a verziót.
A hagyományőrző zsidó családokban a házaséletre is szigorú szabályok vonatkoznak, de itt kizárólag a nőknek vannak jogaik. Házaséletet akkor élhet a pár, ha a nő akarja, és ha elégedetlen a férje teljesítményével, az válóok lehet. Lyukas lepedőről szó sincs, legfeljebb a kipa marad a férj fején.
Ha már itt tartunk, érdemes azt is elmesélni, hogy jártunk a Kazinczy utcában, a Szimpla Kert melletti mikvében, amelyet az 1920-as években húztak fel. A kétbejáratos fürdő nemcsak a nők tisztálkodását szolgálja szigorúan megszabott időpontokban, hanem edénymerítő hely is, kaseroló. A frissen vásárolt edényt merítik meg a tisztított esővízben.
Azt mondják, legutóbb egy parlamenti fogadásra kellett kóser ételeket készíteni, akkor a teljes étkészletet elhozták ide. Azt mondják, ha egy zsidó közösség elszegényedik, előbb adja el a zsinagógát, mint a mikvét. A férfifürdő és az edénymerítő rész felújítására még nem jutott pénz, pereg a vakolat, de működik. A női merítkezőt nemrég újították fel a Kazinczy utcában, képről láttuk, milyen csodaszép lett. Oda férfiak nem léphetnek be, sőt nem is figyelhetik, melyik hölgy lépi át a küszöböt sötétedés után.
