Egész gyerekkoromban, de különösen azt követően, hogy elolvastam a Születésnapot, arra készültem, hogy én egy Szabó Magda leszek.

El kell mondanom, rögtön az elején, hogy ez olyannyira nem sikerült, hogy más lett az. Nem tudom pontosan, hogyan került sor arra, hogy más legyen Szabó Magda, hiszen rajtam kívül nem is készült erre tudatosan senki sem, ebben biztos vagyok, több éven keresztül hallgattam, olvastam, figyeltem a különböző megnyilvánulásokat, legyenek azok akár szövegek, interjúk vagy televíziós beszélgetések. Ennek köszönhetem átlagon felüli tájékozottságomat – hiszen szakmán kívüli vagyok, civil.

Minden elérhetőt nyomon követtem, a YouTube csatorna állandó fogyasztójává váltam, míg mások munkaidőben olyan videókat küldtek munkatársaiknak, mint amelyiken a husky kutyát megkéri a gazdája, hogy hallgattassa el a síró kisbabát, és akkor a kutya, megértve a kérést, vonításával lefoglalja, elhallgattatja a kisbabát, vagy amelyiken… Eh, mindegy is, megállás nélkül lehetne sorolni, a szájber tér végtelensége böfögő-röfögő emberekkel, zongorázó állatokkal, fenékre eső miniszoknyás lányokkal és orrukat beverő kiskamasz kosarazókkal van kitömve, de én sohasem ezeket néztem-kerestem, hanem irodalmi felolvasások után kutattam, szerzői megnyilvánulások után nyomoztam. És megnyugodva láttam, nincs senki, akivel versenyre kellene kelnem, nincs senki, akivel ringbe kellene szállnom, magam vagyok a pályán, egyes-egyedül vagyok, idő, mint a tenger, ha meg nem halok időnap előtt, nyolcvanéves koromra teljesen Szabó Magda lehetek. És még lesz tíz évem.

Azt bizton éreztem, hogy negyven–ötven között már határozottan látszódnia kell a szabómagdaságnak. Kicsit szerettem volna kitolni a magam szabta határidőt ötven felé, plusz-mínusz, de inkább plusz egy-két év, ez megnyugtató volt számomra, nemcsak azért, mert kortalanná tett, nemcsak azért, mert biztosra vehettem, hogy kilencvenéves koromig fogok élni, és ez kigyógyított kegyetlen halálfélelmemből, hanem azért is, mert végre, végre-valahára megszabadultam a bizonyítási kényszertől: amikor majd (negyven–ötven közt, felfelé kerekítve plusz egy-két év) nyilvánvaló lesz szabómagdaságom, onnan világossá válik majd, ki is vagyok én.

Amikor bekerültem a Szabó Ervin Könyvtárhoz, akkor nagy rajongója is lettem Szabó Ervinnek. Úgy éreztem, ő egyike volt annak a sok-sok embernek, aki beteljesítette a Születésnapban olvasott idézetet, melynek kiötlője éppen annyira volt valóságos, mint az Abigél-szobor, de ez igazán nem számított, úgy értem, kislány voltam, tizenkét éves, és nekem két dolog volt szent: Szabó Magda mondatai és az Árvízi hajós. A gyermekkori szent dolgok örökre azok maradnak. Sütemények illatában, a tavasz apró forgószeleiben, az udvaron szőnyeget verő asszonyok pajzán gurgulázó nevetésében őrződnek és hagyományozódnak.

„Magad semmi sem vagy, tsupántsak annyi, mennyit népedért teendel.”

Amikor 2005-ben a könyvtárhoz kerültem, úgy döntöttem, szervezek egy irodalmi délutánt, amelynek témája Szabó Ervin élete lesz. Mellette elolvastam a Jászi Oszkár által írott életrajzot, Litván György könyvét is, de aztán mégsem szerveztem meg a bizonyos irodalmi délutánt, mert úgy éreztem, kiszolgáltatnám. Rossz érzés volt. Nem a róla írók szolgáltatták ki, hanem az a sok rossz mondat, ami a levegőben volt, kavargott, szennyet permetezett az arcunkba, a 2004. december 5-vel meghirdetett távolság pedig az országon belül is, nem csak a kívülre kerültekkel akkorára nőtt alig egy év alatt, hogy képtelenségnek tartottam azt, hogy bármit is megértessek abból az Eperjesi Benjámin-féle titokból.

LOVAS ILDIKÓ

Szabadkán élő író. Legutóbbi regénye, a Kis kavics 2010-ben jelent meg. Ez a részlet a jövőre a Kalligram kiadónál megjelenő, Cenzúra alatti című kötetéből való.

I!

Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon:

08. 16.

EGRESSY ZOLTÁN Író. Majd kiszellőztetsz címmel az ősszel jelenik meg novelláskötete a Kalligram Kiadónál.

08. 23.

DOROS JUDIT A Népszabadság munkatársa, miskolci tudósító. 2005-ben jelent meg Átkozott, édes föld című novelláskötete, Gyöngyöspatáról írt riportkönyve 2012-ben e-könyvként látott napvilágot.

08. 30.

FÁYMIKLÓS Zenekritikus, színház-, film- és ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa.