Könyvkultúránk neves képviselői gyakran még mindig idegenkedve szólnak az e-könyvekről, mondván, „én a könyv illatát szeretem” (kapható könyvillatú dezodor a tabletekhez), „nem lehet hozzá jegyzeteket fűzni” (dehogynem), „tönkreteszi a könyv piacát” (nem igaz), „ellopják a digitális verziót” (ez éppen lehetséges), „az e-könyvnek nincs jövője, csak átmenet a táblagépekre készülő könyvapplikációk felé” (ördög tudja).

Angol, spanyol és német nyelvterületen már végbement az „ősrobbanás”: az USA-ban két évvel ezelőtt karácsonykor már több e-könyvet adtak el, mint nyomtatottat. Tavaly 45 százalékkal nőtt az e-book-piac, s elérte a teljes könyvpiac 20 százalékát, 3 milliárd dolláros bevételt. A Book-Stats adatai szerint a felnőtteknek szóló regények 1,8 milliárd dollárt fialtak, a gyerekeknek és kamaszoknak szóló könyvek piaca 117 százalékkal nőtt. Emelkedett az olvasással töltött idő is, különösen a 18–29 éves korosztályban. Az e-könyvek tehát bővítették az amerikai könyvpiacot, növelték az olvasással töltött időt.

A hazai helyzetről nem lehet pontos képet alkotni. Az általam megkérdezett e-könyvkiadók szerint tavaly mintegy 2000 e-könyv látott napvilágot. E szerint a tavalyi könyvkibocsátás 12 ezer címéhez képest hatalmas mennyiségű, 16 százaléknyi e-könyv keres vevőt. A forgalmazóknál nagyjából ötezer megvásárolható vagy legálisan és ingyen letölthető e-könyv forog (Multimediaplaza.hu: 2500, Ekonyv.hu: 2615, Ipubs.hu: 1450, Konyvaruhaz.info: 700, MEK: 464). Ha viszont a könyvkiadás utolsó öt évét vesszük alapul – 66 350 nyomtatott mű–, akkor reálisabb képet kapunk az e-könyvek súlyáról, e szerint ugyanis csak 0,7 százalékot képviselnek a könyvpiacon. Igaz, a digitális dokumentumok (köztük eredetileg könyvek) legális, beszkennelt vagy elektronikusan közzétett változatainak száma több tízezerre rúg.

A Magyar Elektronikus Könyvtár 12 ezres állománya mellett a Digitális Irodalmi Akadémia 75 szerzőjének 1500 kötete, az MTA, s helyi könyvtárak, tudományos gyűjtemények, múzeumok szerkesztett publikációi összesen a százezres műszámot is elérhetik. Biztosabb adatokért az Országos Széchényi Könyvtárhoz (OSZK) fordultam. Csirmazné Rezi Éva, a kötelespéldány- és kiadványazonosító-kezelő osztály vezetője szerint a könyvet tervező kiadók még nem minden e-kiadványra kérnek ISBN azonosítót (ennek használata nem kötelező), illetve nem mindig jelzik, hogy online kiadványhoz kérik az ISBN számot, így több, előzetes azonosítóval rendelkező e-kiadvány nem kerül be az online statisztikába. Így a kiutalt ISBN-ek mennyisége nem egyezik meg a megjelent e-kiadványok számával.

Néhány nagyobb kiadó 2003 előtt kapott saját kiadói számtartománnyal is rendelkezik, ezen belül maguknak generálják az ISBN számokat, e művek adatai csak akkor kerülnek be az OSZK nyilvántartásába, amikor beérkeznek a köteles példányok. Ezért hiányosak lehetnek az előzetes adatok – mondja Csirmazné Rezi Éva. Az OSZK-ba 2012-ben 2513 címet töltöttek fel (mindenféle fájlformátumban), de 2013. június közepéig már 2423 címet. 2012-ben csak 1482 (digitális könyvformátumú) fájlra kértek ISBN számot, míg 2013-ban június közepéig 4275-re. Tehát az e-könyvkiadók már tanulják a könyves szabályokat, s becslésük a tavalyi adatokra nagyságrendileg pontos lehet: törnek előre a digitális művek.

Vajon miért éledt fel ez a piaci szegmens? A válasz ott lapul sokak zsebében: az új média eszközei, a notebookok, az okostelefonok, a tabletek. Az NRC Marketingkutató 2013. májusi jelentése szerint az okostelefont birtoklók aránya elérte a 45 százalékot, s tavaly 2-ről 9 százalékra nőtt a tablettulajdonosok aránya. Az e-könyv-olvasók birtokosainak aránya 2-ről 4 százalékra emelkedett. Itt a dinamika azért alacsonyabb, mert az okostelefonokon és a tábla PC-ken is van ingyenes e-könyv-olvasó alkalmazás, külön könyvolvasó eszközt az vásárol, aki az átlagosnál nagyobb érdeklődéssel fordul az e-könyvek felé. Pesszimista iparági előrejelzések szerint a külön kategóriát képviselő célgépek, az e-könyv-olvasók lassan ki is szorulhatnak a piacról, s átveszi szerepüket a tabletek hada.

A Könyvkonnektor webújság szerint a Magyar Elektronikus Könyvtárnak a cikkük írása előtti napon 23 488 látogatója volt, ők 72 980 oldalt töltöttek le. A Digitális Irodalmi Akadémiát 70 ezer olvasó látogatja havonta, a többi webkönyvtár népszerűsége megbecsülhetetlen. A legális hazai e-könyves tékák havi 800 000 (!) látogatót, olvasót is fogadhatnak, s ki tudja, hányan zarándokolnak el nemzetközi weboldalakra és a kalózmásolatok megosztóihoz.

– Az elektronikus könyvolvasó még nem terjedt el a fiatalok körében, csak 2 százalékuknak van ilyen gépe. Hétszázaléknyian gondoltak már arra, hogy vásároljanak, főleg az érettségizettek és a diplomások. A korosztály harmada azt feltételezi, hogy előbb-utóbb az e-könyvek gyakoribbak lesznek, mint a nyomtatottak, de a fiatalok fele szerint nem valószínű, hogy ez bekövetkezik. Ha valaki már vett magának könyvolvasót vagy tervbe vette a vásárlást, arra hajlik, hogy az e-könyveké a jövő (82 százalékuknak ez a véleménye) – közölte februárban a Szonda Ipsos. Ha a teljes népesség körében 4 százalék az e-könyv-olvasóval rendelkezők aránya, akkor kimondható, hogy a fiatalok körében annak ellenére is gyakori ez az eszköz, hogy körükben népszerűbbek az okostelefonok. Így látható: a fiatalok nem fordulnak el a könyvtől, de a kultúrafogyasztás színtere áttevődött az internetre és a virtuális közösségekre, s a Facebookon is gomba módra szaporodnak szerzői és olvasói közösségek.

Sajnos az olvasáskutatásra fordított összegek az utóbbi két évtizedben elapadtak. A Könyvhét című lap számára Szénási Zsófia készített interjút Nagy Attila olvasáskutatóval, aki szerint „nincsenek pontos adataink arról, kik és mit (nem) olvasnak az egyes korosztályokban… A könyvesbolti eladásokból csak az derül ki, hogy a könyvre a pénzt a nagy áruházláncokban elköltő, fővárosi, középosztálybeli gyerekek mit olvasnak. A könyvtári kölcsönzések adatainak elemzésére nincs pénz és ember. A gyerekekkel foglalkozó könyvtárosok számát, legalábbis Budapesten, radikálisan csökkentették. Nem tudjuk, hogyan képeződik le a mai magyar társadalom rétegzettsége az olvasási szokásokban (milyen rétegződések vannak az olvasásban). (…) A Magyar Elektronikus Könyvtárban már számos kézikönyv megtalálható, például az egyik legtöbbet keresett könyv, a helyesírási szótár. (…) Másfélkét évtizede hallom, hogy percei vannak a nyomtatott irodalomnak és könyvnek. Ez máig nem következett be, bár tagadhatatlanul vannak változások”.

Az e-könyvekénél hosszabb, immár csaknem évtizedes múltra tekint vissza hazánkban az elektronikus kiadványok gyűjtése, kiadása. Egy éve alakult meg a kötetlen közösségi formát választó e-könyv egylet, avagy „Egyesülés az e-könyvekért”. A 34 tagot (céget, szervezetet) tömörítő csoport létszáma is jelzi az érdeklődést a digitális könyvkiadás és -terjesztés iránt. A laza szövésű egylet tagjait a rájuk nehezedő külső nyomás és a gondok hada tartja egyben. Sokan vallják, hogy azért nem mérhető az e-könyvek használata, mert „mindenki” lopott könyvet olvas. Egyszerű netes kereséssel valóban ezernyi illegális magyar e-könyv lelhető fel a weben. Évek óta kering például a világhálón 7000 magyar e-könyv egyetlen tömörített fájlban. A kiadók rendszeresen kutakodnak könyveik után a Facebook-csoportokban, a Dropboxon és más fájlmegosztó helyeken, s szólítják fel levételre a „csínytevőket”.

– Pillanatnyilag nincs magyar e-könyvpiac – állítja Szabados Tamás, a Syllabux Könyvkiadó vezetője. – Ez egy szűk, támadott terület, ahol mind az e-könyv-olvasó készüléket, mind az e-könyvet 27 százalékos áfa sújtja. A külföldi jogtulajdonosok gyakran kikötik, hogy az e-könyv nem lehet olcsóbb a papírkiadás árának 40 százalékánál, márpedig ez jóval több 1000 forintnál, annál az összegnél, amit a magyar vásárlók még kiadnak egy e-könyvért. 4-5 ezer legálisan megvásárolható e-könyv áll szemben a 35 ezres illegális és ingyenes e-könyv-kínálattal, s mégis állítom: nem a könyveket beszkennelő digitális kalózokat kell üldözni, hanem a legális e-könyvkiadást támogatni.

A Kossuth Könyvkiadó informatikai szerkesztőségének vezetője, Földes László szerint a neves kiadók többsége nem él az e-könyv-kiadás lehetőségével. – A választék jó pontokon és jó irányba bővül, de még nagyon kicsi, s ezért brutális mennyiségű az illegális letöltés, amit a tartalomszolgáltató ágazat (a szerző, az internetes szolgáltató, az állami és jogvédő intézmények, a média) nem a súlyának megfelelően kezel. Nem lenne ördögtől való ennek kriminalizálása sem. Fenyegető veszély, hogy a multinacionális szolgáltatók rátelepedhetnek a magyar tartalomteremtő kapacitásra. Ha megérkezik a Google vagy az Amazon – és ez előbb-utóbb elkerülhetetlen –, bolond lesz nem élni piaci fölényével. Egyetlen magyar szereplő sem lehet komoly játékos egy több százezres címállományú angolszász e-könyv-áruház mellett, már középtávon sem – véli Földes.

Ráadásul a legális e-könyv-letöltések által termelt bevétel csekély. A Kossuth napi tízezer forintos árbevételről beszél, az Ekonyv.hu évi 20 millió forintról. Ennyi nem elég a munkatársak bérére, a jogok megvásárlására, az informatikai fejlesztésekre, a marketingre. Mégis, miben reménykednek a hazai e-könyves cégek, miközben lehetetlen feltételek között dolgoznak? Hisznek a könyv jövőjében. Az e-könyvek kísérleti korszaka éppen napjainkban ér véget. Magyar mikrovállalkozások magyar könyveket terjesztenek a nemzetközi porondon, szerződnek az Apple-lel és más áruházakkal (Publio.hu). Kiadják az elmúlt 50 év fontos műveit (Fapadoskonyv. hu, Ipubs.hu). Kísérleteznek a könyvtrailer műfajával és bravúros dizájnnal (Ad Astra Kiadó). Naponta publikálják az e-könyvvilág trendjeit (Konyvkonnektor.hu); beszámolnak a technológiák változásáról (Ekonyvolvaso.blog.hu).

Az e-könyves megközelítés azért előremutató, mert a világon bárhol élő magyarok részesei lehetnek a hazai kulturális életnek (akár alkotóként is). De nincs még az e-könyvekre szabott szerzői jogi szabályozás, nincs párbeszéd a kulturális kormányzat és az e-könyv-kiadók között, bár készül egy e-kötelespéldány-rendelet, amelyet az e-könyves közösség drasztikus kritikával illetett – a partvonalon túlról. Hiányzik az e-könyvek támogatása, az olvasókészülékek vámkedvezménye és megjelenése az oktatásban. Fontos lenne, hogy a kötelező olvasmányok és a magyar klasszikusok ingyenesek legyenek a diákok számára, hogy okostelefonjukon is olvashassák azokat. A „vak szegénység” jele, hogy a kulturális intézmények (a múzeumok, a levéltárak, a könyvtárak, az egyetemek) ragaszkodnak papíralapú, pár tucat példányban, drágán nyomtatott kiadványaikhoz, bár azok valójában nem jutnak el az olvasókhoz.

Tavaly az Amazon könyváruház összesített adatai szerint az első tíz legsikeresebb műből öt szerzői kiadásban jelent meg, azaz maga a szerző kínálta eladásra a könyvét. Az elektronikus térben a szerzők felbukkanása könnyebb, hiszen vannak olyan szoftverek, amelyekkel az elektronikus dokumentum e-könyvvé formálható, s honlapok, ahol szívesen fogadják a független szerzők írásait. A nemzetközi porondon a befutott írók ki is használják az e-kiadás előnyeit, nagyobb jövedelemhez jutva a kiadók kikapcsolása révén. A másik irány is működik: ismeretlen, gyakran kezdő írók a maguk menedzselte könyvek sikere után csillogó ajánlatokat kaphatnak neves könyvkiadóktól. A szerzői kiadás tömegessé válása az angol nyelvterületen annak köszönhető, hogy a Smashwords portál az önkönyvkiadás misszionáriusaként önálló könyvipari ágként fogadtatta el a self-publishinget.

Az USA e-könyv-piacának már 20 százalékát adják a self-publisherek. Az angol piacon a digitális könyvkiadás tizenkét százalékát már a független szerzők alkotásai teszik ki. A Mediabistro.com a portál népszerűségi listájában olyan (itthon ismeretlen) szerzők szerepelnek, akik saját műveiket több százezres (!) e-példányban adták el. Magyarországon ezt a kiadási formát a digitális térben a Publio Kiadó indította el, s másfél év alatt száz szerző sorakozott fel mögéjük. A cég szolgáltatást nyújt az íróknak: a hazai és nemzetközi könyváruházakba való feltöltés, borítókészítés, könyvnyomtatás, korrektúra, szerkesztés, sőt immár fordítás is szerepel a kínálatukban. A self-publishing hazai elemzője, filozófusa, dr. Kerekes Pál szerint nagy jövő áll e kiadási forma előtt. Ha valaki tehetséges író és sokat tesz könyve megismertetése érdekében, akkor nincs akadálya az érvényesülésnek. A self publishingben a szerző energiája a fontos, a kiadó ugyanis csak abban támogatja a szerzőt, amire az alkotó szerződteti.

Az e-könyvben megjelent művek kinyomtathatók, s akár a szerző által is értékesíthetők – erre több, nyereséges példa is van már. Az is fontos, hogy a nagy példányszámra nem számító írások (helytörténetek, családi krónikák, házi verselés, szakmai publikációk népszerű átiratai) is napvilágra kerülhetnek így. Merre tart a könyvtárak és az e-könyvek közös jövője? – kérdeztem végül dr. Kiszl Pétert, az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézetének igazgatóját, aki könyvtáros- és közgazdászdiplomáját üzleti információszolgáltatási és céginformációs rendszerek kutatásában is kamatoztatta.

– Az e-könyv éppen úgy megváltoztatja a könyvtárügyet, mint a könyvnyomtatás feltalálása. A könyv új forradalmát látjuk – mondja. – A Gutenberg-galaxis úszik tovább a térben és időben, nem tűnnek el a nyomtatott könyvek. De nem véletlen, hogy az ELTE-n már öt éve megjelent az e-könyvészeti kurzus, és a szakdolgozatok közel harmada az e-könyvek, e-tartalmak világával foglalkozik. A fiatalabb generációkmármagukévá tették az e-könyv-olvasókat. Pár év, és ők lesznek döntési pozícióban, s komoly változást hoznak a könyvtárakba is. A fiataloktól nem szakadnak le az idősebbek sem: rendszeres BKV-utasként látom, hogy szüleim korosztálya is megtalálta az e-könyveket és -olvasókat.

A kiadók félelme érthető, hisz az e-művek jobban sokszorozhatók, értékesítési módjuk újszerű, s új üzleti modellt kell építeniük a kereskedőknek, kiadóknak. Ám láttuk, a zeneletöltés sem zúzta szét a zenei piacot, amely ma ismét a növekedés felé halad. A könyvtárak feladata lesz az e-kölcsönzési modell kitalálása. Közös szabályokat kell kialakítaniuk a kiadóknak és a könyvtáraknak. Az állam feladata legfeljebb a módszertani segítség, a nemzetközi példák összegyűjtése lehet. A jövő könyvtára dokumentum- és információszolgáltató lesz egyben, továbbá közösségi, sőt szociális tér. Ahogy a múltban, úgy a jövőben is jórészt a könyvön és a könyvtáron át vezet a társadalmi felemelkedés útja.

Az internet gyermeke

Az e-könyv az elektronikus formában létrehozott és terjesztett szöveget és egyes esetekben képet tartalmazó fájl, ami digitális megfelelője a nyomtatott könyvnek. Használatához, olvasáshoz megfelelő elektronikai eszköz szükséges. Az e-könyvet, azaz elektronikus könyvet az internet megjelenése hívta életre. Korábban is készítettek olyan dokumentumokat, amelyek könyvszerű tartalmat hordoztak, de e-könyvnek igazán azóta nevezik ezeket, amióta letölthetővé váltak az internetről. Az e-könyvek elterjedésének másik feltétele a megfelelő méretű és minőségű kijelzővel rendelkező hordozható eszközök megjelenése. Jelenleg a célnak leginkább megfelelő olvasó eszköz az ún. e-papír kijelzővel ellátott e-könyv olvasó, amely technológiát nem erre a célra fejlesztették ki, de a minőségi feltételeknek legjobban megfelel. Az e-könyvek egyik jellegzetessége, hogy mivel nyomtatási költség nem terheli őket, így olcsóbban értékesíthetők, a virtuális formának köszönhetően pedig jobban és gyorsabban terjeszthetők. Az e-könyvek magukban hordozzák annak a lehetőségét, hogy az olvasó az elektronikus könyvet kinyomtassa és úgy olvassa el, bár ez nem célszerű, mert így drágább, mint a hagyományos nyomdai eljárással készült könyvek. (Wikipédia)