Még a görögkeleti szerbek is papjukként tisztelték, miután többtucatnyi megszállottat szabadított meg a démonaitól. Aztán az egyházi vezetés megelégelte (vagy talán elirigyelte) Rókus közkedveltségét: leleplezték a szerzetes trükkjeit, és kitiltották az egyházmegyéből. A negyed évezrede élt pap históriáját már évekkel ezelőtt megírta Bárth Dániel etnográfus, történész, az ELTE tanszékvezetője, ám a kutató hamarosan újra vizsgálja Rókus „munkásságát”.

A szerzetes mellett ördögűzők, gyógyítók, látók, boszorkányok és szentek egész sorának históriáját és mikrotársadalmi hatását elemzi az a team, amely a közelmúltban állt fel Pócs Éva, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) néprajztudósának irányításával. A 15 tagú – négy egyetemről és két kutatóintézetből verbuvált – csapat 2018 végéig megír 16 könyvet, hat tanulmánykötetet és nyolc forráskiadványt. Mindez az Európai Unió mintegy 600 millió forintos támogatásának köszönhető, e pénzből valósul meg ugyanis az említett program, emellett ebből a támogatásból a pécsi egyetemen létrejön a Kelet–Nyugat Vallásetnológiai Kutatóközpont. Az új centrum és a hozzá kötődő kutatók főképp azt vizsgálják majd, hogy a történelmi Magyarország területén miképp születtek meg egy-egy kistérségben a nemzetiségeket jellemző szokások, népi hitek, vallásgyakorló rítusok.

Bár a kutatócsoport könyvei alapvetően tudományos céllal készülnek, a tervezett művek vagy azok populáris részletei iránt – várhatóan – érdeklődnek majd a laikus olvasók is. Legalábbis erre következtethetünk a megírás előtt álló könyvek címe alapján. Íme néhány: Gyógyító szentek a középkorban és az újkorban, A magyarországi boszorkányüldözés története, Protestáns ördögképzetek, Vallási ünnepek és démonok a kora középkori bizánci és latin forrásokban, Hiedelmek és hiedelemszövegek a Szilágyságban, Szentkultusz és démonhit Gyimes és Moldva határán.

A kutatók célja – természetesen –nem az, hogy bebizonyítsák, milyen természetfeletti erővel rendelkeztek a régmúlt ördögűzői, boszorkányai, jósai és látói. (Bár aligha kérdéses, hogy valamiféle átlagon felüli ön- és közösségszuggesztiós vagy manipulációs készséggel bírniuk kellett ezeknek a népi gyógyítóknak.) A cél az, hogy megértsük: a vizsgált „szent emberek” szűkebb hazájuk elhíresült egyéniségeként – manapság divatos kifejezéssel: celebjeként – miért tudták megszólítani embertársaikat, és hogy a körülöttük kialakult néphitnek köszönhetően a különböző nációkhoz és felekezetekhez tartozó csoportok miképp hatottak egymásra, miképp formálták egymást.

Balatonyi Judit, a PTE oktatója, az unió támogatását élvező team sajtóreferense elmondta, hogy a kutatók egyfajta mélyfúrással igyekeznek feltárni a néplélek nem ismert rétegeit. Mindettől hiba volna azt remélni, véli Balatonyi, hogy a gyakran konfliktusban álló nemzetiségek azonnal átölelik és szeretik majd a másikat. Ám múltunk megismerése és a tudás hosszú távon mindenképpen ahhoz vezet, hogy képesek legyünk megérteni és tisztelni egymást.