Az első roma tájház
Miközben a Mátészalka közelében fekvő, alig 3300 lelkes faluba autózom, átfut rajtam a gondolat, hogy egy cigány tájháznak alapjában véve egy hagyományos putrinak kellene lennie – tekintettel arra, hogy a sokáig vándorló életmódot folytató közösségek egy része a letelepedés után ezekben a félig földbe ásott, kunyhószerű építményekben húzta meg magát. S minden bántó szándék nélkül azon tűnődöm, hogy vajon miféle tájházat lehet egy ilyen kicsi putriból kialakítani, ahol még két felnőtt embernek is szűköcske a hely?
Amikor megérkezem az Ady Endre utcában lévő tájházhoz, kiderül, hogy ha nem is teljes egészében, de azért félig bejött a feltételezésem: a Rézműves Melinda néprajzkutató által megálmodott és irányított létesítményhez ugyanis valóban tartozik egy putri. Földbe süllyesztett, nádfedeles, döngölt padlós házikó, amelynek olyan alacsony az ajtaja, hogy kissé görnyedten kell belépni. Ám ugyanazon a portán áll egy fehérre meszelt falú, kétszobás, nádfedeles ház is, amelyet annak idején szintén helyi cigány emberek laktak. A helyiek amúgy nem is Adynak, hanem „Cs sornak” nevezik ezt az utcát, amely a „csökkent értékű” házairól kapta a becenevét.
A porta mostani tulajdonosa a már említett Rézműves Melinda, akitől megtudom, hogy a ház fala paticsból, azaz vesszőből font, sárból tapasztott anyagból készült, alapja nincs, és sokáig egyetlen szobából állt, a konyhaként és étkezőként funkcionáló második helyiség később épült hozzá. S habár egykori lakói már a temetőben nyugszanak, itt, a nádfedeles házikó és a kicsiny putri között fekvő, élénkzöld pázsiton zajlik az élet: a cigány kisfiúk fociznak és tollasoznak, a kislányok pedig festenek. Több mint tizenöt évvel ezelőtt éppen ilyennek képzelte el Rézműves Melinda, akivel kapcsolatban nem túlzás azt állítani, hogy ez az egyedülálló intézmény az élete egyik legfontosabb alkotása, amelyért tavaly magyar arany érdemkereszt kitüntetést kapott.
A hodászi származású asszony 1995-ben végzett néprajz szakon a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, jelenleg pedig a Pécsi Tudományegyetem néprajz-kulturális antropológia szakos doktorandusza, doktori értekezését a roma jogszokásokról írja. A tájház tevékenységével kapcsolatban azt mondja, hogy egy TÁMOP-program keretében elnyert támogatásból hodászi és környékbeli iskolásoknak tartanak kompetenciafejlesztő foglalkozásokat két tanéven keresztül. Ezek a foglalkozások a kézművességen belül a vesszőfonást és a szövést, az előadó-művészet keretében a cigány néptáncot és a népzene elméleti és gyakorlati oktatását tartalmazzák, az elektronikus sajtó szakirányt választó gyerekek pedig kétnyelvű (cigány–magyar) webrádiózást tanulhatnak. Mint fogalmaz, a projekt rövid távú célja a gyerekek közösségszervezése, identitásuk elmélyítése, környezeti nevelésük és ismereteik bővítése élményszerű módon, míg a tájház hosszú távú feladata az, hogy lendületet és irányt adjon a helyi cigány közösségek számára a társadalmi felemelkedésre, a helyi értékek megőrzésére, továbbá esélyt adjon a térségben rejlő lehetőségek kiaknázására.
Rézműves Melinda szerint azt kellene tudatosítani a társadalomban, hogy a cigányság kulturális mássága gazdagságot hoz, amely kultúra nem azonos a szegénység kultúrájával. Úgy véli, nagyon fontos lenne elérni, hogy a településen olyan új cigány nemzedék nevelkedjen föl, amely kötődik a hagyományaihoz, a szokásaihoz, és lát maga előtt célt és távlatot. Mindezzel nemcsak saját egyéni érvényesülésüket, hanem a térség gazdasági növekedését, az elvándorlás mérséklését, a foglalkoztatás javítását is szeretnék előmozdítani. A nádfedeles házzal szemben már egy új, 220 négyzetméteres Alkotóház is épül, ahol a közösségi terek mellett vendégszobákat is kialakítanak a helyi cigány hagyományok iránt érdeklődő egyetemisták és kutatók számára. Rézműves Melinda szeme előtt ugyanis végső célként az lebeg, hogy nem pusztán a cigányság profitál a kezdeményezésből, hanem a falu egész lakossága. Mint mondja, bízik benne, hogy a helyi roma közösség hozzá tud járulni ahhoz, hogy Hodász a térség ismert és népszerű kulturális és vidékfejlesztési központjává váljon, ahol több ezer érdeklődőt vonzó kulturális rendezvényeket, továbbképzéseket, fesztiválokat és alkotótáborokat lehet rendezni.
