MAGAZIN: Mi a helyzet az utcáról beeső zsenikkel? Kovács Géza vagyok Sopronból, 32 éves, van egy szenzációs gyerektörténetem. Küldöm Word-mellékletben. Így megy?

KOVÁCS ESZTER: Minden napra jut egy. Sokszor kényelmetlen is. Az ember csoportosít, mi fontos, de nem sürgős, mi sürgős, de nem fontos, mi sürgős és fontos is. Sajnos vannak se nem sürgős, se nem fontos kéziratok is. De hát azért általában havonta egyszer a szerkesztőtársammal végigmegyünk rajtuk.

MAGAZIN: Nálunk nem szokás válaszolni az e-mailekre. Amiért mindenkinek levágnám a fülét…

KOVÁCS ESZTER: A rettentő sok kéziratra nehéz volna mindig érdemben válaszolni. Bosszantó, ha valaki úgy küld szöveget, hogy meg sem nézi, mi a könyvkiadó profilja.

MAGAZIN: Ha van egy kis pénzem, felveszem a kitűnő áriámat, beküldöm a székesfehérvári társulatnak, és Gulyás Dénes azt mondja, meg kell szerezni a pasit…

GULYÁS DÉNES: New Yorkban láttam – nem is tudom, hányas tévécsatornán – egy idős dámát, akinek – gondolom – tele volt a pénztárcája, megvette a stúdiót egy órára, minden héten volt műsora. Vártam, hogy mikor énekel, pianínó, hegedű, cselló, bőgő, brácsa is volt a műsorában. A Pillangókisasszony áriájától a Traviatáig terjedt a skála. A hölgy 75 évesen négy és fél kiló vakolatot kent magára, hol lángvörösre, hol feketére vagy hidrogénszőkére maszkírozták, brutális volt az egész. Azt mondta, ismert énekesnő akar lenni.

KOVÁCS ESZTER: Nem olyan nagy baj, hogy van ilyen.

GULYÁS DÉNES: Dehogynem.

KOVÁCS ESZTER: Miért? Ki mondja meg, hogy mi jó, és mi nem jó?

GULYÁS DÉNES: A fejekben olyan ízlésnek kellene lenni, hogy ez jó vagy nem jó! Ami használhatatlan, azt nem engedem át.

MAGAZIN: Susan Boyle majdnem ötvenévesen a Nyomorultakból énekelt, amikor befutott.

GULYÁS DÉNES: De ő fantasztikusan énekelt. Engem is elképesztett.

MAGAZIN: Nagy sztár lett belőle?

GULYÁS DÉNES: Nem hiszem. A hírnév szerintem tönkretette. Ha valaki bekerül egy ilyen műsorba, el is hiszi, hogy sztár. Ami hazugság.

MAGAZIN: Operistákkal meg lehet ezt tenni?

GULYÁS DÉNES: Azért az nem mindegy, hogy mikroportba énekelek vagy sem. Hallottam már olyan mikroporthoz szokott énekest, aki úgy tudta, hogy az operaénekeseknek is van ilyen masinájuk. Csodálkozott, hogy a sminkes milyen jól elrejtette! Nem hitte el, hogy nincs! A veronai arénában sem használják! Én is felléptem Athénban, az Akropolisz alatt a Pillangókisasszonyban, hatezer ember előtt. Be kellett énekelnem a saját torkommal. A technikát meg kell tanulni, és össze kell illeszteni a zenei igénnyel, amit Puccini, Mozart vagy Verdi megkíván. Nem elég, hogy kiállok a mikroporttal, negédes dallamokat fütyörészek, és mindjárt valaki vagyok. Nem szeretnék senkit megbántani, de ez nehéz munka.

KOVÁCS ESZTER: Ugyanezt szoktuk mondani a gyerekirodalomra. Sokan azt hiszik róla, hogy könnyű. Marék Veronika minimalista meséje 30-40 éve a gyerekek kedvence, nagyon nehéz ilyet csinálni.

MAGAZIN: Ismeri a Pagony könyveit?

GULYÁS DÉNES: Túlzás, hogy ismerem. Három gyerekem van, és szeretném ugyan, de még nincs unokám. A legkisebb 26, a legnagyobb 29 éves. Ők még nem lehettek a Pagony kuncsaftjai.

KOVÁCS ESZTER: Lassan 12 éves a cég, és ahogy nőnek a gyerekeink, úgy tolódik felfelé a Pagony-könyvek megcélzott korosztálya. A nagyon piciknek való könyvekkel, Boribonnal, Bogyó és Babócával kezdtük, de ma már sok iskolásnak vagy kiskamasznak szóló regényünk is van. Minden szülő tudja, hogy ha könyvet vesz a gyerekének, azt nem egyszer fogja elolvasni. Ha jó, sokszor fel kell olvasnia. A gyerekeknek is vannak kedvenceik, és akadnak olyan könyvek is, amiket azért jelentetünk meg, mert azt gondoljuk, hogy muszáj megjelenniük. Egy évtized nagy idő. Más típusú könyvek vannak ma a polcokon.

MAGAZIN: Mi változott?

KOVÁCS ESZTER: Mind a kicsiknek, mind a nagyobbaknak szóló könyvek között egyre gyakoribb a mindennapi élet problémáit feldolgozó, sokszor tabutéma megjelenése (válás, halál, felnőtté válás). Sokat változott a vizualitás is. Tíz éve, amikor először voltunk a bolognai gyerekkönyvvásáron, azt gondoltuk, hogy a magyar gyerekkönyvkínálat és a nyugat-európai között ég és föld a különbség. Mára eltűnt a differencia. A képi igényesség is fontos. Az is megindulni látszik a magyar gyerekirodalomban. Ami az igazi vágyam: váljék egyenrangúvá a felnőttirodalommal. Jó lenne, ha a gyerekkönyvekről is megjelennének komoly kritikák, és elfogadottá válna, hogy gyerekkönyvet írni, rajzolni éppúgy szakma és hivatás, mint a „nagy” irodalom előállítása. Az, hogy az egyetemek bölcsészkarán az irodalom szakos diákok foglalkoznak gyerekirodalommal, tanulnak gyermekirodalom-történetet, lehet doktorálni belőle, vannak professzorai…

GULYÁS DÉNES: A megjelenés vonzza az embert. Nem mindegy, milyen a borító! Ezt mindig a papír dönti el. Nem pótolja az elektronikus kiadás. Szeretem a könyv szagát! Könyvet levenni a polcról: élmény. A kottával ugyanez a helyzet.

MAGAZIN: Mik a kedvenc könyvei?

GULYÁS DÉNES: Hermann Hesse műveiben megtalálom azt, ami egy muzsikusnak, egy művésznek is fontos. Az üveggyöngyjáték, a Narziss és Goldmund vagy a Sziddhárta olyan alapgondolatokat tartalmaz, amelyek elvezetnek a klasszikus zene lényegéhez. Hesse segít abban, hogy rátaláljak arra, amit tudok és érzek. Márait ugyanúgy szeretem. Bibliai értékű, amit naplóiban, a Füves könyvben az igényről ír. „És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre” – írja a századik idézetben. Ennek mindenkinél, aki a kultúra bármilyen ágával foglalkozik, ott kellene lógnia a falon!

MAGAZIN: Az operaénekesnek hogy kell kinéznie? A nőknek nyilván jól, az rendben van.

GULYÁS DÉNES: Mindenkinek jól kell kinéznie.

MAGAZIN: Pavarotti jól nézett ki?

GULYÁS DÉNES: Nem. De hát nem akármilyen hangja volt! A hangon túl is volt valami, ami kompenzálta a kövérségét. Ez illúzió, színház is. Nem csak a zene, a hangszín, a muzikalitás számít. Nézőként el kell higgyem, hogy aki ott fönt áll, abba bele lehet szerelmesedni. Volt ilyen élményem nagyon nagy énekesekkel New Yorkban, a Metropolitanben is. Becsuktam a szemem, a csodák csodáját hallottam. Aztán kinyitottam, és azt mondtam, hogy ezt nem hiszem el! Jelzem, vannak kivételek. Rigoletto lehet púpos!

MAGAZIN: A Sevillai borbély szereplőit Székesfehérváron hogyan válogatta?

GULYÁS DÉNES: Megelőzte egy meghallgatás. Több volt, mint casting, mert énekelniük is kellett. Csomó embert behívtunk.

MAGAZIN: De nem az utcáról!

GULYÁS DÉNES: Szakmabeliek voltak. Pécsett az egyetem művészeti karán, Pesten az operatanszakon, a Zeneakadémián kamaraéneket is tanítok. Jöttek növendékeim, kettejüket alkalmaztam is. Egyikük a Figarót énekli. Másikuk két szerepet énekel, az őrtisztet meg Fiorellót. Egy pécsi fiatalember a szerenádot valódi gitáron kíséri, a jegyzőt is ő játssza. Sok fiatalt megpróbálok a színházban lehetőséghez juttatni. Meg egyáltalán: ha szerencsénk van, a körülmények kedvezők lesznek, akkor Fehérváron meg lehet gyökereztetni a műfajt. Szikora János igazgató is szeretné, hogy történjen valami.

MAGAZIN: Közönség is kell hozzá.

GULYÁS DÉNES: Hat előadás egy szezonban – egyelőre ez a terv. Ötszáz ember fér el a színházban, háromezren csak kíváncsiak operára a megyében. Bízom benne, hogy nem csak háromezer operabarát lesz.

MAGAZIN: Énekesi karrierje hogyan alakul?

GULYÁS DÉNES: Negyvenkét év után olyan égre-földre már nem akarok énekelni!

KOVÁCS ESZTER: Túljutott a csúcson?

GULYÁS DÉNES: Jövőre hatvan leszek. Egyébként boldogan énekelek, ha van ilyen feladat. Most úgy tűnik, hogy van. De nem kiabálom el: bemutató lesz egy vidéki színházban. Rengeteget dolgoztam érte. Ha még énekelek pár évig, attól se kisebb, se nagyobb művész nem leszek.

MAGAZIN: Pavarotti az utolsó leheletéig énekelt.

GULYÁS DÉNES: Ő olyan alkat volt. Én könyvet írtam, tanítok, rendezek, próbálom az operaműfajt terjeszteni. Kétféle énekes van. Egyszer Mario del Monacót és Dietrich Fischer-Dieskaut arról kérdezték, mit csinálnak, ha nem énekelhetnek. Monaco azt mondta: „Hát akkor én meghalok!” Fischer-Diskau azt felelte: „Vezényelni fogok, rendezni, könyvet írni, tanítani!” Így is lett, 86 évig élt.

KOVÁCS ESZTER: Az embernek nem megy tönkre idővel a hangja?

GULYÁS DÉNES: Átalakul. Hatvanéves korában az ember már nem képes arra, amire korábban. Huszonhárom éves koromra elvégeztem az egyetemet, s világgá mentem. A legnagyobb szerepeket énekeltem. Ezek közül sokat nem tudnék most elvállalni. A karmester lehet százéves, vezényelhet. Az énekessel más a helyzet.

MAGAZIN: A könyvkiadók nem öregednek meg.

KOVÁCS ESZTER: A Pagonyhoz hozzátartozik a fiatalos lendület és a hév. Igaz, hogy már nem vagyunk annyira hamvasak, de nem érezzük, hogy fáradnánk. Lehet, hogy majd átadjuk a munkát a gyerekeinknek 20-30 év múlva. Egyelőre még nagy kedvünk van hozzá.

MAGAZIN: Harminc év nagy idő. Huszonöt éve az újságcikket még nem közleménynek hívták… Tényleg, mi lenne az operásokkal, ha – mint a bloggerek – ingyen kellene fellépniük?

GULYÁS DÉNES: Az a helyzet, hogy én 470-szer álltam ki az elmúlt húsz évben ingyen fellépésre.

MAGAZIN: Akkor most rosszat mondtam.

GULYÁS DÉNES: Mindenki jótékonykodik. Van egy új törekvés, nagyon tetszik. Néhány vendéglátóhelyen lehet váltani „felfüggesztett” szendvicset meg kávét. Ahol ilyen embléma van, egyet iszom, de hármat fizetek. Vagy eszem egy szendvicset, kifizetek kettőt. Bejön egy éhező vagy egy hajléktalan, kap egy kávét meg egy szendvicset.

MAGAZIN: A könyveket hogyan lehet jótékonykodással támogatni?

KOVÁCS ESZTER: Egyes könyvek nem kerülnek ki a boltokba. Nemrég megjelent Bartos Erika orvosok közreműködésével írt könyve, ami a rákos kisgyerekeknek szól, de nem lehet megvenni. Ezt a beteg gyerekek kapják. Az adományozás gyakoribb. Amikor túlléptünk a száz kiadott könyvön, három gyerekkórháznak adtunk 100-100 könyvet.

GULYÁS DÉNES: A privát mecenatúra is megérne egy beszélgetést. Mikorra lesz olyan mecenatúra, mint réges-rég?

MAGAZIN: Amikor annyi pénz lesz, hogy nem látszunk ki belőle.

GULYÁS DÉNES: Ez nem csak pénz kérdése.

KOVÁCS ESZTER: Egy könyvünkből színdarab lett a Magyar Színházban. Berg Judit Rumini című művének színrevitelét támogatta egy magánszemély, az írónő rajongója.

MAGAZIN: Mi volt az első önálló főszerepe?

GULYÁS DÉNES: Zeneakadémistaként a Faustot gyakoroltam. Délelőtt tízkor felhívtak az Operából, vállalnám-e, merthogy a tenor lebetegedett, este be kellene ugrani, és én – akkor még nem tudtam, hogy ez milyen marha nehéz szakma – azt mondtam, hogy: igen. Délután volt egy próba, este énekeltem. Huszonkét évesen játszi könnyedséggel ment.

KOVÁCS ESZTER: Egyszer a fogorvosomtól kérdeztem, emlékszik-e arra, amikor először fogat fúrt: hogy merte megcsinálni? Emlékezett, egy terhes nő volt, nem adhatott érzéstelenítést…

MAGAZIN: Egy bónuszkérdés. Jellemző, hogy soha nem az 1982-es Pavarotti énekversenyt emlegetik magával kapcsolatban, hanem a Munkásőrök énekelnek című lemezt.

GULYÁS DÉNES: Májusban a Helikon kiadja a könyvemet, írok erről, minden szaftos részlet kiderül. Énekeltem a Honvéd Művészegyüttesben is, pedig nem voltam katona. Sok nagy szólista is jött a munkásőrökhöz felénekelni a dalokat. Én 16 éves voltam. Azóta elénekeltem az Otellót is, de nem fojtottam meg a feleségem.

KOVÁCS ESZTER

SZÜLETETT: 1973. szeptember 29-én, Budapesten.

FOGLALKOZÁSA: könyvkiadó. Az ELTE magyar szakán végzett, a Pozsonyi Pagony Gyerekkönyvesbolt és Könyvkiadó alapító tulajdonosa és főszerkesztője. Két gyereke van, Bálint 12, Liza 9 éves.

AJÁNLJA:

KÖNYV: KOSZTOLÁNYI - ESTI KORNÉL

Az örök kedvenc, gyerekszerzők közül Eric Kästner az etalon. A Pagony-könyvek közül a korán elhunyt Czigány Zoltán Csoda és Kószáját imádom.

FILM: JACQUES TATI FILMJEI

Nemrég néztem újra őket. Zseniálisak.

SZÍNHÁZ: ZALÁN TIBOR - RETTENTŐ GÖRÖG VITÉZ, STÚDIÓ K

A legjobb gyerekelőadás, amit gyerek nélkül is érdemes megnézni!

GULYÁS DÉNES

SZÜLETETT: 1954. március 31-én, Budapesten

FOGLALKOZÁSA: operaénekes. 2006-tól a Fidesz országgyűlési képviselője. 1978-ban végzett a Zeneakadémián. A székesfehérvári Vörösmarty Színház Sevillai borbély-előadásának rendezője. Liszt Ferenc-díjas, kiváló művész, nős, három gyermek édesapja.

AJÁNLJA

FILM: KAY POLLAK - HÉTKÖZNAPI MENNYORSZÁG

Egy karmester és kórusának története

KÖNYV: BÁRMI, AMI HERMANN HESSE

Nagyon nehéz nélküle az élet értelmén gondolkodni.

ZENE: RICHARD STRAUSS - RÓZSALOVAG

A múlt századforduló lényegét mutatja meg. A fentieket egy lakatlan szigetre is elvinném magammal.