Annak idején orvosnak készült, finom ujjú nőgyógyásznak, s lehetett is ebben valami, mert végül mégis csak egy pináért került börtönbe. Nem a megfelelőben kotorászott, mesélték a Réz Hordóban. Sötétben, hidegben minden menedék egyforma, csitította le a hallgatóságát rögtön Jenci, pedig azt a süldő cigánylányt tényleg megerőszakolta a Kopasz réten. Nem is lett volna belőle baj, magyarázta nekem egyszer, ha a rokonai másnap ki nem okosítják, és könnyű pénzt szimatolva ügyvédhez nem szalasztják. Azóta nincs semmije.

Ez a viccdolog viszont nagyon bejön, mert aki a kórságairól kezd beszélni, annak a zsebe is hamar megnyílik. Egy sör tutira leesik, de olyan is volt, aki Unicummal kezdte. Aztán ha már részegek, mindegy, hogy honnan futottak neki. Az a bizalmas, meghitt pillanat pedig szinte mindig eljött, amikor Jenci rámutathatott Igló Terézre, a félhomályban várakozó félszeg takarítólányra, hogy hát nézze csak meg, azzal a jánnyal se törődik senki, pedig a keze egy áldás, a csípője pedig, és erre úgy emelte meg a szemöldökét, hogy Igló Teréz hirtelen a világ legkívánatosabb lényévé sötétedett a sarokban. Teréz eleinte élénken tiltakozott a biznisz ellen, de amikor látta, hogy a legtöbbje még a nadrágját sem képes kigombolni, csak úgy a szöveten keresztül dörgölőzik hozzá, a pénzt viszont sosem felejtik el, akkor már nem bánta.

Teréz tíz után járt be, amikor Jenci már javában poharazgatott valakivel. Azért így sem volt könnyű. Talán könnyebb lett volna, ha Teréznek nincsenek tervei. De voltak. Teréz gyűjtött ugyanis. Fogorvosra. Szép porcelánhidat szeretett volna fölülre, a nagymetszők helyére, amiket még tizenhét éves korában vert ki az apja, hogy ne csücsörítsen, ne legyen már olyan szopós szája, mint az anyjának. De Teréz több volt, mint az anyja. Ezt Hirig Pityu is megerősítette, aki szerint ilyen hanggal vagyonokat lehet keresni a pesti aluljárókban. Arról nem is beszélve, hogy mostanság a tévé is tele olyan műsorokkal, hogy bemegy az ember, és ha jól kiereszti a tüdejét, másnap már ott parádézhat kikenve-kifenve a körúti plakátokon.

Jencivel jól megvoltak. Nem szerették, nem gyűlölték egymást. Teréz nem beszélt a fogakról, Jenci pedig nem firtatta, hogy miért nem vesz jobb ruhákat. A hús szava átüt minden göncön, mondogatta, mégsem nyúlt egy ujjal sem a lányhoz. Ő legközelebb csak akkor vesz komolyan egy pinát, ha gyűrű lesz az ujján. Meg az övén is. Rebesgették, hogy valami ilyesmire készül. Többen látták, hogy Schiffer Jenővel tárgyal, azzal pedig tört aranyon és rézhuzalokon kívül kevés dologról lehetett okosan beszélni.

Aki keveset remél, azt legalább elkerüli az ördög. Jenci mégis megúszta a lánykérést. Terézt hajnalban találták meg a sörös rekeszek mögött. Már ha egyáltalán ő volt az véres, kiterített rongy. A rendőrök Jencivel beszéltek hosszan, de végül békén hagyták. Jobb így mindenkinek. Akinek szeme volt, úgyis tudta, hogy valami motoros tróger szagolta ki Teréz trükkjét, s ha már lefogta a kezét, nem érte be ennyivel. Hold nélküli este volt, amikor, mint a homok, úgy szívják be a házak az eltévedt zajokat. Elég lenne itt-ott megnyomkodni a falakat, hogy szivárogni kezdjen belőlük valami csöndes, sűrű lé: a panasz keserű főzete. Így nőttem fel. Akkor este. Rajtam kívül senki sem ismeri azt a tompa, rekedt hangot, amikor végül a csont enged a kőnek, amikor bőr árkait betemeti a vér, és esztelen állatként menekülne a test. Ez bolondít meg lassan. És a gyávaságom, hogy még akkor sem mertem Teréz szemébe nézni, amikor engedett volna, amikor már csak az én fülembe dúdolt volna édes, a halállal is dacoló zenéket. Megszenvedtünk érte, azt hiszem. A fogakat, amiket a sajátom után csináltattam annál a pesti orvosnál, végül Jenci tette a koporsóra. Úgy is mondják mifelénk, hogy alkonyatkor elég a sír fölé hajolni, hogy tisztán halljuk, hogyan rágja, harapja odalent valaki a földet. Ezért van, hogy aki teheti, mind visz oda valamit: követ, deszkát vagy elhajított abroncsot. Ha egyszer kijut, mindannyian elkárhozunk.

PAPP SÁNDOR ZSIGMOND

Radócon (Radauti), az egykorvolt Monarchia legszélén született író, lapunk munkatársa. Semmi kis életek című regénye 2011-ben jelent meg a Libri Kiadónál.

I!

Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon:

04. 26.

LÁNGH JÚLIA Négy országban tízféle foglalkozás után írt néhány könyvet, az utolsó: Párizs fű alatt, Magvető, 2009.

05. 03.

KISS NOÉMI Író, kritikus. Rongyos ékszer doboz címmel könyvet írt Kelet-Európáról. Ikeranya című novelláskötete a tavasszal várható a Magvető Kiadónál.

05. 10.

FÁYMIKLÓS Zenekritikus, színház-, film- és ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa.