A szakemberek év közben nagyobb zuhanástól tartottak. Hogy miért? Zentai Péter László, az MKKE igazgatója szerint a tendencia miatt: a könyvpiaci konjunktúra utolsó évében, 2008-ban még 67,6 milliárdos könyvforgalom fokozatosan csökkent, 2012-ben 58 milliárdra. Ez önmagában 16,1 százalékos esés, ám hozzá kell számítani, hogy ez idő alatt a hivatalos infláció 18,7 százalékos volt, és ez bizony azt jelenti, hogy négy év alatt harmadával zsugorodott a könyvvásárlásra fordított összeg. És akkor még nem említettük a szaporodó leárazásokat, amelyek jótékonyan hatottak ugyan a beragadt készletek apasztására és a megcsappant vásárlóerőre, a könyvipar jövedelmezőségére azonban annál kevésbé.

No de ne csak a pénzt számoljuk, hanem a könyvet is. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az elmúlt évben 11 645 cím látott napvilágot Magyarországon 29 millió 700 ezer példányban, szemben az előző év több mint 12 456 címével és 34 millió 251 ezer példányával. A művek átlagpéldányszáma 2750-ről 2550-re csökkent. Az utóbbihoz Gál Katalin, a Vince Kiadó vezetője, az MKKE elnökhelyettese hozzáfűzi, az egy-kétszáz példányban megjelenő könyvektől a százezres bestsellerekig igen széles a skála. Ám az utóbbiakból jó, ha 20-22 cím jelenik meg évente, és ezeknek kell eltartaniuk a rétegkiadványokat. A bestsellerekkel különböző divathullámokat lovagolnak meg, fűzi hozzá a szakember, ilyen volt például a Harry Potter-mánia, a televíziós celebek könyvei iránti tülekedés, a női regények, a vámpíros könyvek, legújabban pedig az erotikus regények divatja.

A könyves egyesülés összesítése szerint a meghatározó könyvkiadói ágazatok közül némi, 1-2 százalékos növekedést csak az ismeretterjesztő, a gyerek- és ifjúsági könyvek kategóriájában értek el tavaly. Visszaesést regisztráltak a közoktatási tankönyvek és nyelvkönyvek, a szépirodalmi (fikciós)művek, valamint a szakkönyvek és tudományos művek piacán. De legalább az utóbbinál valamelyest mérséklődött a sok éve tapasztalt zuhanás: tavaly már csak 1,07 százalékkal vásároltak kevesebbet ezekből. Vékonyodott az idegen nyelvű könyvek importja is. Százalékban kifejezve imponáló viszont a digitális könyvek (e-bookok) forgalmának bővülése. Csakhogy a több mint 30 százalékos növekedés azt jelenti, hogy az elektronikus olvasón, tableten, okostelefonon és számítógépen olvasható művek kereslete éppen hogy megközelítette az ország könyves összforgalmának egy százalékát!

Ez az utóbbi adat akár arra is utalhat, hogy a nyomtatott könyv hegemóniáját hosszú távon sem fenyegeti veszély. Ez azonban csalóka látszat lehet annak ellenére, hogy az egész Európai Unióban is jelenleg 1–5 százalékos az e-bookok piaci részesedése, mégis a digitális kiadás előretörésére készülnek föl. Erről is szó esett nemrég egy hazai szakmai eszmecserén, amelyen az unió gazdasági és szociális bizottsága (EGSZB) Mozgásban a könyv című, tavaly elfogadott dokumentumáról számolt be Gál Katalin. A grémium szerint a könyvkiadás a digitális korszakban komoly következményekkel járó modernizációs fejlődési szakaszba érkezett, amit az unióban elemezni kell. Megállapították, hogy egyre több kiadó kínálja könyveit elektronikus formában, és a különböző e-olvasók árának várható csökkenése valószínűleg tovább szélesíti a piacot. A kiadók szerepe a digitális korban is alapvető marad, szögezik le, az elektronikus könyvkiadással új költségek (digitális technológia, szövegkonvertálás) jelennek meg, míg mások (nyomda, raktározás) eltűnnek. Új kihívás előtt áll a szerzői jogok védelme, a digitális kalózkodás elleni küzdelem. A bizottság nyomatékosan felhívja a figyelmet, hogy az unióban meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy normál áfával sújtják a kedvezményes adózású nyomtatott könyvek digitális változatát, mert ez indokolatlan ártorzulást eredményez, amit tovább fokoz, hogy az Egyesült Államokban az e-book adómentességet élvez. Az EGSZB sürgeti, az Európai Bizottság kezdjen stratégiai párbeszédet az európai könyvkiadási ágazattal, és dolgozzon ki következtetéseket olyan stratégiákról, amelyek konkrét megoldást kínálnak a nyomtatott és elektronikus könyvek szükségleteire egyaránt, növelve a szektor globális versenyképességét. A szakbizottság álláspontja szerint ugyanis a könyvkiadás Európa legnagyobb kulturális iparága, amely alapvető szerepet tölt be Európa gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális fejlődésében. Ezért választ kell adni a megfelelő uniós szabályozás és politika iránti igényekre, egyebek között a kis és közepes kiadók (kkv-k) helyzetének javítására is.

Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy nemzeti hatáskörből részben európai szintre emelkedhet a jövőben a könyvkiadás feltételeinek meghatározása, és nem véletlen a kkv-k külön említése, jegyezte meg Gál Katalin, mert a kisebb kiadókat az innováció, a kreativitás bölcsőjének tartják uniószerte annak ellenére – vagy talán éppen azért –, mert mindenütt bekövetkezett a könyvkiadói koncentráció, a nagy könyves láncok kialakulása. A nagy cégcsoportok boltjaiban azonban a saját kiadók művei kapnak elsőbbséget, kiemelt helyet, a kisebb független beszállítók háttérbe szorulnak, így nincs kellő forrásuk az életben maradásra vagy a fejlődésre. Ezért van szükség pénzügyi szervezeti segítségre az EGSZB szerint. A tennivalókról szólva a magyar szakember a közös uniós pályázatokat, a kiadói programok támogatását, a szakkönyvek megjelentetésének és a diákok könyvellátásának segítését említette egyebek között. Az immár sürgetett európai összefogás talán gyógyír lehet a könyvpiaci recesszióra.

Tavaly 11 645 cím látott napvilágot, átlagosan 2550 példányban