Acélos kórus, néhány szólóval
Ezután felolvasták követeléseiket, valamint kibontották zászlójukat, melyen ez állt: „Az MMA kirekesztő, a művészet szabad!” Ezt követően a jelen lévő Balog Zoltán erőforrás miniszter testőre és az MMA biztonsági emberei segítségével eltávolították őket. A lépcsőházból azonban még jó ideig hallatszott „Lépjetek ki! Lépjetek ki!” skandálásuk.
Mint ismeretes, az elmúlt napokban ketten léptek ki az alkotmány által köztestületi ranggal felruházott, és a honi kultúrában várhatóan irányító szerephez jutó akadémiából: Fehér László festőművész és Nagy József táncművész. A közgyűlés utáni sajtótájékoztatón derült ki, hogy bejelentette kilépését Ekler Dezső építész is. Korniss Péter fotóművész vasárnap tette közzé hasonló döntését. A közgyűlést éppen e kilépések és Fekete György kijelentései, vezetési stílusa miatti viták hatására jelentős sajtóérdeklődés övezte.
Már a bejutást is szigorú regisztrációhoz kötötték, az ülés közben pedig Ferencz István építész javasolta, hogy az eseményt tegyék zártkörűvé, de a tagság végül kis többséggel amellett döntött, hogy maradhassanak az újságírók. Persze mindenki arra volt kíváncsi, milyen választ ad Fekete György az elmúlt napokban őt ért kritikákra, és hogyan nyilvánulnak meg vele kapcsolatban az akadémiai tagok.
Fekete a Műcsarnok sokat kifogásolt megszerzésével kapcsolatban azt mondta, nem vetették ki a hálójukat az intézményre. Az ő olvasatában arról van szó, hogy másfél éves küzdelmet kellett folytatnia, hogy Gulyás Gábor szóba álljon vele, ami két nemzeti intézmény vezetője között nem szokásos. Gulyás nem volt partner az általa fontosnak tartott Nemzeti Szalon megvalósításában sem. Pedig szerinte a Műcsarnok nemcsak a képzőművészeké, hanem az iparművészeké, a néprajzosoké, a fotósoké, az építészeké is. Fekete a közgyűlésen megköszönte, hogy Gulyás a kialakult helyzetben önként mondott le.
Szerinte a Műcsarnok átvétele többéves folyamat lesz, és addig nem akarnak beavatkozni az intézmény munkájába, ameddig le nem futnak a már előkészített programok. A másik kényes ügy az a kijelentése volt, mely szerint „azzal számolnunk kell, hogy például Konrád Györgyöt is magyarnak tekintik külföldön”. Ezzel kapcsolatban, és általában a hibás döntéseiért elnézést kért. No, nem Konrádtól, hanem a tagságtól, mivel kijelentése az akadémia megítélésére negatívan hatott. A hozzászólók egyike sem követelte Fekete György lemondását, háttérbe állítását.
Keserű Katalin művészettörténész azt kifogásolta, hogy a Fekete Györgyhöz írt, bíráló hangú magánlevelük, melyet rajta kívül nyolc akadémiai tag írt alá, nyilvánosságra került, holott az csak az elnöknek szólt. Fekete árulásnak nevezte a kiszivárogtatást. Keserű egyébként azt is javasolta, hogy a műakadémia munkájába vonják be mindazokat, akik DLA-fokozattal, Kossuth- vagy Széchenyi-díjjal rendelkeznek, s így szélesítsék bázisukat – ugyanúgy, ahogy az MTA munkájában is részt vesznek a minősített kutatók. Ha jól értettük az elnök válaszát: dolgoznak ezen.
Szakonyi Károly író azt mondta, úgy szeretne az akadémia tagja lenni, hogy nem fogadja el a honi művészetben a magyar és nem magyar besorolást, amely a háború előtti időkre emlékezteti őt, és ilyesmi az alapítóknak sem volt szándéka. Novák Ferenc koreográfus szerint tudomásul kell vennünk, hogy vannak, akik másképp gondolkodnak, ellenségesen nyilvánulnak meg. Velük vitatkozni kell, nem letörölni őket – mondta. Hozzátette, olyan országban szeretne élni, ahol nem egy szemléletet tükröz a színház, teret kaphatnak a képzőművészetben az extrém gondolatok, az irodalom nem rózsaszín, és az építészet sokszínű. Ő európai módon szeretne vitatkozni, és a demonstráló fiatalokkal is beszélgetett volna. „Nyomunkban sok ezer fiatal... nyissunk kaput, hogy ne tagadjanak meg minket” – fejezte be hozzászólását. A 92 éves Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató úgy fogalmazott: egy test vagyunk, jobb és bal, és ha bármelyik oldalt elveszítjük, nem lehetünk ép nemzet.
Csáji Attila festőművész, alelnök ugyanakkor az MMA hatalomba kerülését a föld alá szorított, és mégis kiemelkedő életművet létrehozó alkotók nagy lehetőségének értelmezte. Szerinte ostobaság az MMA-t Fekete Györggyel azonosítani, s ultrakonzervatívnak nevezni, amivel a „kulturális alvilág csordái” támadják őket. Megjegyezte: ő maga is számos eseményről utólag értesült, és a Műcsarnok kérdésében sem értett egyet az elnökkel, hozzátéve, „nem helyezhetjük magunkat olyan magasságokba, hogy megítéljük mások magyarságát”.
Jókai Anna erkölcsileg elfogadhatatlannak nevezte, hogy Fekete Györgyről „lét alatti” dolgok jelenjenek meg a sajtóban. Mint mondta, hogy ezt elkerüljék, nekik maguknak kell kijavítani, ha netán hibázik vagy rosszul fogalmaz. Ezután a jelen lévő 92 tag egyhangúlag szavazott arról, hogy a különböző kulturális döntőbizottságokba, például a Nemzeti Érdekegyeztető Tanácsba való delegálási joggal a közgyűlés az elnököt bízza meg. Végül következett az új tagokról való döntés: 43 művészt levelező tagokból rendes taggá nyilvánítottak (például Kósa Ferenc filmrendezőt, Tóth János operatőrt, Berecz András mesemondót, Sebestyén Márta népdalénekest, Bereményi Géza írót, Huszti Péter, Reviczky Gábor és Haumann Péter színművészt, Medveczky Ádám karmestert), majd másik 43 új, levelező tag felvételéről szavaztak. (A lista a nol.hu-n olvasható.)
A közgyűlés utáni sajtótájékoztatón a Heti Válaszban megjelent Szörényi Levente-interjú kapcsán – melyben ő erős kritikával illette az MMA vezetését – Fekete elmondta: szerinte Szörényi nehéz egyéniség, aki korábban mindent megkapott, de az utóbbi időben kiszorult a társaságból, amelybe filozófiája alapján tartozott, és most csapkod, ami nagy kár egy jó művész esetében. A cikk miatt egyébként tiltakozó levelet írtak a Heti Válasznak. A Konrádról szóló ominózus mondatát viszont szerinte félreértelmezték. Úgy gondolta – mondta –, hogy fájdalmas számukra, ha Magyarországot kívülről támadják, de nem fáj annyira, mintha valaki olyan támadja, akit a külföld magyarként tart nyilván.
Mivel ez megint csak félreérthetőre sikeredett, hozzátette: „semmi bajom Konráddal, nem vontam kétségbe a magyarságát”. Az elnök végezetül sértetten utasította vissza, erkölcstelennek nevezte a kérdést, miszerint nem fontolgatja-e lemondását, mert tehertétellé vált az akadémia számára. Eközben a Nemes Csaba által vezetett, főként művészeti egyetemistákból szerveződött ifjú tüntetőcsoport a Vörösmarty téren folytatta tiltakozását. A közgyűlésről kilépőket hangos tiltakozással, és ismét a „Lépjetek ki!” skandálással várták.
