'Nem maradhatunk némák'
Most Székely „hármasával” dolgozik, azért érdekli, mert szélesebb látószögben foglalkozik az életünkkel, és a helyi történeteken keresztül jól általánosíthatóak a problémák. Tavaly ő állította színpadra, és mutatta be a Pinceszínházban a Bányavirágot, amely az elmúlt évad legsikeresebb új magyar drámája. Pechére a sikert kicsit elnyomta a marosvásárhelyi Yorick Stúdió és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata közös előadása, amely – többek között –a Pécsi Országos Színházi Találkozó legjobb produkciója lett.
Csizmadia azért leszögezi: nem a díjak kapcsán vették elő a művet, már jóval a marosvásárhelyi premier előtt beleszeretett. Mindkét előadás nagyon más lett, és őt percig sem befolyásolta, hogy a saját bemutatójuk előtt, egy fesztiválon látta Sebestyén Aba rendezését. Azóta a Bányavakságot is bemutatta ugyanaz a marosvásárhelyi csapat, és úgy tippelem, meg sem állnak a trilógia harmadik részéig, a Bányavízig.
Így tervezi Csizmadia is, aki a mai bemutatóra (majdnem) ugyanazokkal a színészekkel készül a Szkéné Színházban, mint az első részben – Bozó Andreával, Kaszás Gergővel, Széles Lászlóval, Tóth Józseffel. A főiskolás Eke Angéla az új szereplő, és nem játszik a Bányavirágból Vándor Éva. Nem tudja azonban a rendező, megkapja-e a jogot a harmadikra is, mivel az a dráma az Örkény-pályázat nyertese volt, és így az Örkény Színházat illeti meg a premier joga.
Most inkább a középsőre koncentrál. A Bányavakságban ugyanabban a kis erdélyi faluban járunk, utalnak is az elsőben megismert szereplőkre, de míg ott az alkoholizmus, a munkanélküliség, az öngyilkosság állt a középpontban, itt a polgármester-választás kapcsán a korrupció és az idegengyűlölet (a Bányavíznél az egyház és a pedofília a téma).
Miért nem a Pinceszínházban mutatják be ezt is, hiszen úgy hírlik, ott művészeti vezetőként dolgozik, kérdezem. Erre azt mondja, ez tévedés. Amíg Kőrösi Zoltán volt a Ferencváros Művelődési Ház igazgatója, felkérte, hogy az intézményhez tartozó Pinceszínház kapcsán legyen a tanácsadója. Elmondta a véleményét, amit vagy megfogadott a vezetés, vagy nem. Most már nem tartozik oda sem, így kvázi függetlenként változtathatja a helyszínt is, így lett ebből a produkcióból a Füge produkciós iroda és a Szkéné együttműködése.
Csizmadia egyébként a Magyar Színházi Társaság elnöke is, ad elég munkát a zárolás, az elvonás, az előadó-művészeti törvény január elsejétől életbe lépő módosítása, valamint a függetlenek tragikus helyzete. A „mennyire szolidárisak a kőszínházak a struktúrán kívüliekkel?” – kérdésre elgondolkodik. Apró megnyilvánulásokról tud, de anyagi támogatással járó gesztusról nem. A kőszínházak egy-egy előadásra befogadnak független produkciót, igaz, erre pályázhatnak is támogatásért.
De hiába várunk tőlük nagyobb segélyt, akár egy előadás bevételének felajánlását, nekik ugyancsak sanyarú a helyzetük – állítja. Az elvonások őket is jelentősen terhelik, csak mások a számok, a léptékek. Hiszen ott több száz milliós büdzséről van szó, a függetleneknél öt-tíz-húszmilliósról. Ha az utóbbiaktól elvesznek akár egymilliót, az már húsba vágó történet. Csizmadiáék a demonstratív kiállásban látják szolidaritásuk lényegét. De szót kell emelniük akkor is, amikor a kőszínházakat sújtja a zárolás, tőlük most a pályázati lehetőséget vonták meg. Hiszen az épület fenntartása, a társulat bérének, honoráriumának fizetése elviszi az állami támogatást, az összes bevételnek átlagban kevesebb mint egyharmada jut a produkciókra.
A társaságiadó-jóváírással járó mecénás-adományozás (tao) sem nagyon segít rajtuk, hiszen a vele megegyező összeget – az esetek nagy részében – elvonja a fenntartó önkormányzat. Szavát hallatja a színházi érdekvédelmi szervezet, de sajnos szinte eredménytelenül. Csizmadia úgy érzi, a kulturális kormányzat ellenzéki szervezetet lát bennük, ezért úgy veszi, mintha nem is léteznének. Egyáltalán nem veszik figyelembe a kéréseiket, véleményüket. Mint például a művészeti díjak esetében sem. Hiába mondták el kifogásaikat L. Simon Lászlónak az új tervezet ellen, szinte változtatás nélkül kapták meg a kulturális államtitkári előterjesztést.
S miért érdemes ezt mégis csinálni? Mert nem engedhetik meg maguknak, hogy némák maradjanak. Ráadásul az Előadó-művészeti Tanács tagjaként elmondhatja a véleményét, más kérdés, mennyire veszik figyelembe. Nevezzük ezt a helyzetet inkább megnyilvánulási lehetőségnek. Most éppen a Független Előadóművészeti Szövetséggel egyeztetnek, a közös fellépés módját keresik a területet sújtó intézkedések ellen.
Kilencen döntenek a Nemzeti új igazgatójáról
Kilenctagú szakmai bizottság értékeli a Nemzeti Színház vezetői állására beadott pályázatokat – közölte az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) kultúráért felelős államtitkársága. A testületben az Előadó-művészeti Iroda Színházművészeti Bizottságának jelöltjeként helyet kapott Kerényi Imre rendező, Nagy Viktor rendező, Szigethy Gábor színháztörténész és Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház megbízott főigazgatója.
A munkavállalókat Törőcsik Mari, a nemzet színésze, a Színházi Dolgozók Szakszervezetét Konrád Antal színművész képviseli. Rajtuk kívül a miniszter jelöltjeként Révész Mária miniszteri főtanácsadó, valamint az Emmi két szakreferense vesz részt a testület munkájában. A bizottságnak a pályázatok beérkezésétől számított 30 napon belül, december 14-ig kell értékelnie a munkákat, a miniszternek további 30 napja lesz a döntésre.
