Hibaizmus és pixelszag
Ezekben a hetekben a Három Hét Galériában bárki megtudhatja, milyenek a művészi rangra emelt fotográfiai bakik, véletlenek. Láthatunk mostanában olyan fotókiállítást is, amelyet öreg cirkuszkocsiban rendeznek vagy az állatkert sziklabarlangjában, olyat is, amelynek képei okostelefonok képernyőjén kerülnek a látogatók elé, a Mai Manó Pixelszag című tárlatának alkotásai pedig egyenesen a helyszínen készülnek, alighanem ilyen se volt még. A Fotóhónap 2012 ezeken kívül is sok érdekességgel szolgál.
Sőt… Jószerével csak ilyennel szolgál. A rendezvénysorozat hatvan kiállításának többsége ugyanis a „realitás és fikció” gondolata köré szerveződik, így a művek jócskán túllépnek a kivételes pillanatok kivételesen profi megörökítésén. – Idén olyan képeket vártunk, amelyek vagy úgy készültek, hogy a fotós létrehozott egy elképzelt valóságot, és azt próbálta megmutatni, vagy úgy, hogy a létező valóság hihetetlennek tűnő részleteit mutatja meg – mondja Szamódy Zsolt Olaf, a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke, a Fotóhónap 2012 fesztiváligazgatója.
– A realitás és a fikció körüljárásának gondolata egyébként a European Month of Photography (EMOP), azaz az európai fotóhónapok munkáját összehangoló szervezet ötletmestereitől származik, mi pedig a szervezet hét tagjának egyikeként csatlakoztunk ehhez a gondolathoz.
A realitás és fikció képi megfogalmazása hálás téma, kiderül ez a Fotóhónap 2012 legtöbb kiállításából. A Faust II. címűből például, amelyen a Budapest Galéria Lajos Utcai Kiállítóházában közel 40 alkotó munkái láthatók. Köztük különleges panorámafelvétel, viccesre hangolt magánvalóságok lenyomatai, szokatlanmegfogalmazású portrék, mesésre színezett józsefvárosi pillanatok és Hegedűs 2 László álomtrafikjának térhatású hétköznapjai. De ugyanilyen sokszínű a FUGA Budapesti Építészeti Központ Real Time Players című tárlata is, amelyen ugyancsak összekeveredik az álom és a valóság, miként az EMOP nemzetközi kollekciójában is, az A22 Galériában látható Mutációk II. című kiállításon.
Valamennyi fontos kiállítást e helyütt lehetetlen felsorolni, a részleteket a www.fotohonap.hu honlap mutatja. Annyit azonban fontos megemlíteni, hogy a realitás és fikció központi témájának ellenpontjaként hagyományos fényképsorozatok is akadnak a Fotóhónap 2012 kollekciói között. Balogh Rudolf az egyik legkiemelkedőbb hazai fotográfus, képeit az Országos Széchényi Könyvtárban gyűjtötték csokorba, a 100 éve született Kárász Judit felvételei Szegeden láthatók, Mizerák István hetvenes években készített ózdi sorozata pedig maga a való világ, ahol az ember és az izzó vas harcol, brutális méretű gépszörnyek ölelésében.
Kitűnő válogatásokat láthatunk az idei Fotóhónap valamennyi helyszínén, pedig el vagyunk kényeztetve, hiszen csak az elmúlt évben olyan nevekkel találkozhattunk a kiállítótermek falán, mint André Kertész, Robert Mapplethorpe vagy Aj Vej-Vej. A Fotóhónap 2012 elnevezésű rendezvénysorozat hatvan kiállítása nem vagy alig marad el ezek mögött, kár, hogy emberes feladat ezeket végigjárni és kellően ráhangolt lélekkel befogadni.
– Azért ez egy viszonylag közepes nagyságú rendezvénysorozat – állítja Szamódy. – Néhány éve jártam Kínában, a Ping-Yao Fotófesztiválon, ahol negyvenhárom ország fotográfusai mutatkoztak be, és az egyik napon tízezer kínai fotós volt jelen, de a Bécsben rendezett Fotóhónapon is több mint száz kiállítás látható, Pozsonyban sem sokkal kevesebb, úgyhogy ez a hatvan inkább csak nekünk tűnik soknak. Ráadásul az európai Fotóhónapok szervezői egy-egy városba (Berlin, Párizs, Bécs, Pozsony, Luxembourg, Ljubljana) sűrítik a kiállításokat, mi országossá tettük az eseményt, így bekapcsolódott Kecskemét, Debrecen, Ózd, Szeged, Tatabánya, Nyíregyháza és Balatonfüred is. Úgy gondoljuk, egy ilyen sorozattal lehet megmozdítani az érdeklődést a fotográfia iránt, ezzel is lehet tenni azért, hogy végre nálunk is műtárgy legyen a fénykép.
A két évvel ezelőtti Fotóhónapon több mint 60 ezer látogató kereste fel a kiállításokat. A szervezők arra számítanak, hogy az idén is lesz ennyi érdeklődő, aki kíváncsi arra, hogy hol tart a hazai és az európai fotóművészet, milyen kiállítóhely egy agg cirkuszkocsi, és mi az a hibaizmus.
