A vita egyik résztvevője, Arató László, a Magyartanárok Egyesülete elnöke úgy véli, szokatlan vehemenciával folyik a politikai kanonizáció, de nem szabad felednünk, hogy a politika mindig ott settenkedik az irodalmi kánon körül. Ugyanakkor, tette hozzá, szelídebb korszakokban a politikán kívüli társadalmi-kulturális intézményeknek van nagyobb szerepük az irodalmi értékrend kialakításában. Ő a Kerényi-féle kánonhirdetést már azért képtelenségnek tartja, mert azt állítja, hogy a „nemzeti oldal” értékrendjét fejezi ki, mintha lenne „nem nemzeti” oldal is „nem nemzeti” művekkel, szerzőkkel. A tokaji írótábor fölhívását szűkebb hatókörűnek ítéli, annál nagyobb hatásúnak az iskolarendszert szabályozó NAT-ot. Gács Anna irodalomtörténész, a beszélgetés másik résztvevője nem hiszi, hogy a mostani irodalmi térfoglalási törekvés távlatos revíziót eredményezhet, ahhoz ugyanis hosszabb idő kell. A szakember felhívta a figyelmet a kormány befolyása alatt álló tömegmédiumokra, ahol például a zászlóra tűzött Tormay Cécile egyik művének már elkészült a tévés adaptációja (és alighanem követi több is). A vitába bocsátkozó író, kritikus Bán Zoltán András szerint ezzel a politikai kanonizációval, amelynek inkább az a célja, hogy a tömegkultúrába emeljen át egyes szerzőket, átmeneti jellege miatt nem is érdemes foglalkozni. Arató viszont úgy véli, nem mellékes, hogy sokan olvassák a kurzusszerzővé előléptetett Wass Albert műveit, és a második világháború idején nyilassá vált Nyirő József írásainak is egyre több az olvasója.

Bárány Tibor kritikus megjegyezte, a Nemzeti Könyvtár első hét kötete szerzők szempontjából „ártatlan” –Tormay Cécile-től is egy értékelhető művet tartalmaz. Ehhez Gács hozzátette, nem is csak a jó szerzőket kell tanítani. Mire az volt a válasz, hogy meg kell különböztetni a kánont az irodalomértelmezés pedagógiai stratégiájától. Abban megegyeztek, hogy a kánont hosszabb távon több oldalról kell megtámogatni ahhoz, hogy valóban kánonná váljék. Nyirő, Tormay vagy Wass esetében legfeljebb divatjelenségről beszélhetünk. Bárány azt is fölvetette, nincs olyan „jobboldali” (konzervatív) kánon, amelyben Wass Albert vagy akár Nyirő szerepelhetne, mert ők színvonalban nem állíthatók például Féja Géza, Szabó Dezső vagy Németh László mellé.

Polémia folyt a revíziós törekvések mögötti szellemi háttérről is. Elhangzott: sokakban érzelmi hullámokat kelt a „nemzetben való gondolkodás”, Trianon fájdalma és a Horthy-kor átértelmezésének lehetősége. Ez a közönség egy biztos(nak látszó) nemzeti identitást keres. Míg a kilencvenes évek Amerikájában rájöttek, nyitni kell a populáris kultúra és az etnikai kisebbségek felé, nálunk csak politikai kánonviták zajlanak, a revíziós törekvések popkultúra-ellenesek és tartózkodók a kortárs kultúrával szemben. Nyitás helyett tradicionalista kánonbővítés a hivatalos program.