Még ha nem is lehet minden esetben azt mondani, hogy ez a divat egy „komoly” lakásbelső helyett, mondjuk ritka képzőművészeti alkotásokat száműzve bontakozik ki, az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy a popkultúra ezen elágazásában is egyre kevésbé ismer határokat.

Nem filléres szenvedély

Hogy mást ne mondjunk, ezeket a tárgyakat ma már aligha lehet olcsónak nevezni, vagyis beszerzésükhöz igen komoly vonzalom szükségeltetik: a Terminátor címszereplőjének életnagyságú „replikája” például nagyjából hatezer dollárért vásárolható meg, tehát drágábban, mint a legtöbb (magyar) kortárs festő alkotása.

De az sem ússza meg fillérekből, aki A Gyűrűk Ura szereplőivel vagy a Star Wars-opus jedilovagjainak tökéletesen élethű másaival, esetleg kedvenc rockegyüttese tagjairól készült szobrokkal kívánja tarkítani a szobáját. Ezekért is százezreket kell költeni. Nyilván nem kevesen vannak, akik ezt az egészet nem értik, szokatlannak vagy feleslegesnek, sőt egyenesen ostobaságnak tartják. Pedig a dolog lényege éppen az, hogy a „műtárgyról” (pontosabban a tárgyakról, a szépről, és egyáltalán: a szükségesről) alkotott képünk radikálisan változik – nos, többek között ebbe az irányba.

Mindez olyannyira így van, hogy a Mondo magazin PaTKkany nicknevű „figuraszakértője” szerint ma már egyáltalán nincs is mit csodálkozni ez ügyben: ereklyéket, relikviákat emberemlékezet óta gyűjtünk – szerinte mindössze annyi történt, hogy a rajongás tárgya megváltozott az idők során.

– Tulajdonképpen a figurák, szobrocskák gyűjtése is egyfajta ereklyevadászat: rajta keresztül birtokolhatjuk kedvenc filmünk, képregényünk, zenészünk vagy sportolónk egy darabját – mondja, hozzátéve: – Van, aki a fengsujra esküszik, én meg arra, hogy minél több kedvenc manga-, képregény- vagy filmszereplőm vegyen körbe.

Ezek után talán már azon sem csodálkozunk, ha megtudjuk: a figurákat vadászók körében egészen hatalmas gyűjtemények is előfordulhatnak. „PaTKany” közli a megdöbbentő tényt: több száz darabos gyűjteményből még itthon is több tucatnyi lehet – világviszonylatban pedig megszámlálhatatlanul sok, vagyis ezen a vonalon tulajdonképpen „átlagos” mennyiségről van szó.

A „komolyabb” kollekciók ezer darab felett kezdődnek – illetve tudni egy négyezer darabos megagyűjteményről is. – Minden bizonnyal több ilyen „őrült” is előfordulhat a világban, de azért ez nem baseballkártya- vagy bélyeggyűjtés: könnyen előfordulhat, hogy valaki előbb éri el a rendelkezésére álló ingatlan fizikai korlátait, mint hogy a pénze „végére érne” – mondja.