Piaci szempontból bizonyára megéri, hogy egy kötetnek az legyen a címe: Zordok, a székely szamuráj, műfaji megjelölése pedig: kéjpróza. Hiszen ma is van egy nem elhanyagolandó réteg, amelynek számára a „székely” melléknév a garantált minőség érzetét kelti, s van egy másik, amely a „kéj” szó hallatán azt gondolja, mégiscsak érdemes irodalmat olvasni.

Ez a két réteg pedig nyilvánvalóan metszi egymást, s egy akkora-amekkora közös halmazt hoz létre. Azért azt mégsem reméltem, hogy ami ellen annyit küszködöm a kultúrideológia terén, az visszaoson majd a kereskedelem hátsó kapuján.

Mindez persze még semmit nem mond a könyvről, Murányi Sándor Olivér regényéről. Annál többet elmondanak viszont azok a furcsa mondatok, amelyekbe lépten-nyomon beleszalad az ember. „Szemeit érdeklődéssel szegezte rám, miközben olyan erővel és határozottsággal szorította meg kézfejem (!), amilyet eddig még nemigen tapasztaltam. Életem folyamán megtanultam, kézfogása ugyanúgy árulkodik az emberről, mint beszéde.”

„Hagyjam elkallódni ezt az átütően rendkívüli történetet?” „Feltettem a kérdést magamnak: mivel is kezdődik egy ember története? A megfogamzással? (!) A születéssel?

Aligha. Talán legidősebb életben levő rokona történetével, valamint az eszméléssel, amikor véget ér számára a felhőtlenül szép gyerekkor, és felébred benne a világ.” Magvas gondolatok kétségkívül.

Ugyanilyen magvasakat találhatunk a kurzívval szedett „átütően rendkívüli történetben” is: „Egyenként voltak számára fontosak a napfelkelték, amelyeket nem érthettek meg a fronton elesett társai, a déli harangszónál leemelte fejéről a kalapot, s földre tette ásóját a mezőn, vasárnap pedig templomba ment, nem bevásárlóközpontba.” Azok az elesettek bizonyára globálisan nézték a napfelkeltéket, nem egyedi lényegük szerint…

A befejezés nem kevésbé rendkívüli. Réka letolja magáról a fiatalembert, mert a férje közelg. „A férj dobott. Zordok ugrott. A villa elindult. Zúgva hasította át a levegőt. Mintha még megállt volna egy pillanatra félúton a csűr magas teteje alatt…” Egy rajzfilmet olvasunk: előbb a villát dobó kéz, aztán a villa elindulása, végül a metafizika a végtelen felé félúton…

Mindez a mesterkéltség már a fülszövegen is látszik, de az olvasó akkor még reménykedik: „Az író-harcművész-néptáncos 1974-ben született. 1987-ben a Nicolae Ceausescu főfőelvtárs tiszteletére rendezett Megéneklünk Románia Országos Fesztiválon legkisebbségiként első díjat nyert a kalotaszegi legényessel, megelőzve a többségi táncosokat.” Főfőelvtárs és legkisebbségi…

A reménykedés tehát átütően hiábavaló. A Zordok… nagy lendülettel megírt, huszonegy formagyakorlatra osztott dilettáns kötet. Az erotikus részletek nem ábrándítják ki a Júlia füzetek rajongóit: „Júlia felemelte rövid szoknyáját, és hasa alá nyúlt. Lehetelfinoman (!) húzta félre hüvelykés mutatóujjával feltűnően keskeny alsóneműjét.” Beleborzongok, látván, hogy tangáról lehet szó…

Ha jó regény lenne, valami újat, valami mást tudnánk meg a székelyekről, például azt, hogyan találkozik a szamuráj ethosza egy határvidéken megedződött kelet-európai kisebbség életmódjával. Ha a szerző tudná ütköztetni a különböző regisztereket,

olyan könyv lenne az eredmény, mint Benedek Szabolcsműve, A vérgróf. De ebből semmi sincs, csak valami akarnok affektáció, rossz mondatok, közhelyes jelenetek, székelykedés. A székely mint macsó, a székely mint nőcsábász, a székely mint olyan, aki megbecsüli a napfelkeltét, és a csűrben szeretkezik. Murányi nem a furfangoskodástól góbé, mint Tamási vagy Nyirő (de ők minden góbéskodás ellenére írók voltak), hanem valamiféle „dugd-vágd-nem-apád” esztétika képviselőjeként, aki sem a szavak értékével nincs tisztában, sem a mondatok ritmusát nem hallja, sem a sztereotípiáktól nem képes (talán nem is akar) elmozdulni.

Galeriművészet ez: mintha azért íródott volna, hogy a szerző elnyerje a dáridózó férfitársaság dicsérő felkiáltásait, bebizonyítsa nekik, s meggyőzze önmagát is, hogy tényleg író. Ilyen kicsiségeken azonban nem töpreng a Megéneklünk Románia nyertese: ő csak dalol, mint madár az ágon. Problémátlanul a dilettantizmus éjszakájában.