Pattinson nem fél a kudarctól
Mit szól hozzá, hogy már Cannes-ban találkozunk...?
Hát, nem semmi. Úgy voltam vele, ha tizenöt év múlva sikerül, mázlim van. Arra végképp nem számítottam, hogy a Twilight után rögtön az első filmemmel beletrafálok...
És miért volt annyira meglepve, hogy Cronenberg kiválasztotta?
Évekkel ezelőtt elkerült hozzám a forgatókönyv, amikor még úgy volt, hogy Colin Farrell játssza, és piszokul tetszett..., aztán pont, amikor az utolsó hetet forgattuk a Twilightból, csöng a telefon, David, hogy mit szólnék hozzá... Újra elolvastam, még jobban tetszett. Hívott David, hogy na, mit szólok. Mondom, oké... de annyira zavarban voltam, hogy gondolkodási időt kértem, és tényleg, az egész forgatás alatt ezen járt a fejem. Hogy meg tudom-e csinálni.
De most komolyan: mitől félt? Miért voltak kétségei? Ennyire nincs önbizalma?
Nem találok abban semmi rosszat, ha valakibe egészséges adag bizonyítási kényszer szorult. Ez nem gyávaság. Ez még akkor is oké, ha csak magadnak akarod bebizonyítani, hogy elég jó vagy. Energiát ad. Begyújtja a motort. Nincs ezzel semmi baj. Baj akkor van, ha elhiszed a saját nagyságodat. Attól ellaposodsz. Ha elkezded elhinni, hogy mekkora nagy művész vagy.
Itt Cannes-ban idén valahogy úgy válogatták össze a versenyprogramot, hogy a legérdekesebb amerikai filmek a kapitalizmus válságáról szólnak. A Lawless az alkoholtilalom és a nagy gazdasági válság idején játszódik; Brad Pitt filmje, a Killing Them Softly a pénz és a bűnözés kapcsolatáról szól; a Cosmopolis pedig a tőzsdéről, az üzletről és az összeomlásról.
Érdekes, mert amikor először olvastam a forgatókönyvet, nem tűnt fel, hogy ez a film a pénzvilágról szól, pedig a főhős, akit végül is elvállaltam, ebben a körben mocorog, és folyton téma a pénz. Azt hittem, vígjáték, de legalábbis szatíra, mert egy limuzinban játszódik... ami már önmagában is elég röhejes. Aztán most meg mindenki arról beszél, hogy ez a film a gazdasági világ összeomlásáról szól. Lehet, hogy én értettem félre, de nekem meg egy srácról szól, aki kétségbeesetten próbálja lerázni a régi énjét és újjászülni magát.
Lehet újjászületni egy olyan társadalomban, amelyik ennyire megköti az embert?
Én abból indulok ki, hogy a történelem ciklikus és dialektikus. Semmi nem marad úgy, ahogy van, folyamatos változásban élünk. Sokszor olyan kusza és érthetetlen, hogy az már bizarr, és látszólag nincs benne semmiféle rendszer, semmilyen logika. Én például nem értem, ahogy a pénzt mozgatják, nem értek semmit a tőzsdézésből.
És akkor mit csinál a millióival? Ül rajtuk?
Csak a legszükségesebb minimumot. Gyáva vagyok kockáztatni. Ha végignézed, hogy mi történt a tőzsdén a hetvenes évek óta, semmit nem értesz belőle. Csak azt, hogy minden összeomlott.
De azt ugye belátja, vagy legalábbis érzi, hogy a hollywoodi tőzsdén Robert Pattinson is valuta?
Hát ez elég bizarr, sajnos, de így van. Hogy az ember neve mellé odabiggyesztenek egy számot, és azon az értéken kereskednek vele. Hihetetlen, nem? Felfoghatatlan nekem. Közben semmire nincs semmilyen garancia. Most nézze meg: a Cosmopolis megy az összes francia moziban, ezen a héten minden rekordot megdöntött, közben meg Amerikában jó, ha két filmszínházba bekerül... Párizsban több bevételt hozott, mint a Men In Black 3. Ki érti ezt? A másik filmem meg puff, ment egyenesen a süllyesztőbe.
A piackutatók kitéphetik az utolsó szál hajukat is, ezt a bizniszt nem lehet prognosztizálni, mert a néző teljesen kiszámíthatatlan. A közönség ízlése nagyon gyorsan változik. Ma ez tetszik neki, holnap az. Ilyen körülmények között és ebben a tudatban hogy lehet normálisan élni?
Azzal szoktam megnyugtatni magam, hogy azért csak lesz egy-két Twilight-rajongó, aki beül rám egy off-Broadway-előadásra, ha húsz év múlva odajutok... Nem gondolja? Nem félek a kudarctól. Pénzt már dögivel kerestem, kommersz filmet már csináltam. Olyan nagy bajom már csak nem lehet, nem igaz? Azok a filmek, amelyeket a Twilight közben csináltam, ehhez képest alig kerültek pénzbe, csupa kis, független produkció.
Tökre nem értek egyet azzal, hogy egy film értékét a bevétellel mérik, és nem azzal, hogy jó vagy rossz. Ugyanis a bevétel abszolút manipulálható. Ha azt akarod, hogy a filmed keressen, meg tudod csinálni, csak költeni kell rá. És meg is teszik. Érdekes módon, valahogy egyetlen kétszázmillió dolláros film se tud megbukni. Mert megtámogatják a marketinggel.
És nem zavarja, hogy a népszerűség korlátok közé szorítja a magánéletét?
Azért nem annyira. Jó, a Croisette-en nem tudok fagyizni, de azért megoldom egy kis fifikával, hogy ne kelljen teljesen kivonulnom a világból. Megoldható, csak kell hozzá egy kis agyalás. Ha nagyon el akarok menni valahova, mindig sikerül. És még az is belefér, hogy senki nem veszi észre.
Cannes, 2012. május
