Tarr Bélát tavaly év végén a Magyar Filmművészek Szövetségének elnökévé választották. A Népszabadságnak akkor adott interjúban kifejtette: a kormány által felállított Magyar Nemzeti Filmalapot nem tartja legitim szervezetnek, egyrészt mert nem rendszerben és egységben gondolkodik, másrészt mivel nincs semmiféle szakmai felhatalmazása, kizárólag politikai legitimitása van. A filmművészszövetség ezután február elején megrendezte a független magyar filmszemlét. A rendező hangsúlyozta: a filmművészszövetségben megkezdett munkáját változatlanul folytatja.

Tarr produceri irodája immár kilenc éve sikeresen működött. A bezárás okait firtató kérdésünkre lapunknak telefonon elmondta: ha egy szervezetet nem tart legitimnek, akkor nem is fog oda pénzért pályázni, források hiányában viszont nem tudják tovább fenntartani a céget. Ahogy fogalmaz: amíg módjukban állt, igyekeztek minden olyan törekvést és elképzelést támogatni, amelynek – az egyre inkább a show-biz felé eltolódó – filmiparban nem juthatott hely és levegő. A jelenleg is futó filmterveiket megpróbálják átadni más cégeknek, de társproducerként továbbra is jelen lennének. Tarr nem vonul ki a filmszakmából, ahogy mondja, csak a céget zárja be, „telefonja továbbra is lesz”. Sőt, ha majd úgy adódik, a T. T.-t is újranyitja, „majd ha eljön az a kor, amely respektálja és akceptálja a művészet szabadságát és politikától mentes függetlenségét”.

A filmműhely többek közt olyan műveket hozott létre, mint a Tarr Béla rendezte Prológus, A londoni férfi és A torinói ló; akárcsak Mundruczó Kornél Szent Johannája és a Pálfi György rendezte Final Cut – Hölgyeim és uraim, melyet holnap az épp zajló 65. cannes-i filmfesztiválon is bemutatnak.