Ottlik-maraton csúcspontokkal
Gödöllőn, ahol Ottlik diákkorában a nyarakat töltötte az anyai házban, és ahol 1946-tól élt majdnem egy évtizeden át, a városi könyvtárban szólalt meg a szövegfolyam. A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) pedig dísztermeit nyitotta meg Ottlik tiszteletére. A legnagyobbikban egy hatalmas, bordó kagylófotelben színművészek, irodalmárok, diákok váltották egymást, s olvasták mikrofonba a kötetet az első betűtől az utolsóig. A mellette lévő szalonokban pedig a gödöllői és a kőszegi kápolnában zajló esemény volt látható kivetítőn. Tehát itt egyszerre három teremben folyt, hömpölygött a szöveg, bár Kőszegről a vétel olyan gyenge volt, hogy csak síron túli hangok jutottak el, de még ez is valahogy jelentéssel bírt. Annyi mindenesetre látszott, hogy Kőszegen egy hosszú asztalnál ültek a felolvasók, s adták kézről kézre a kötetet, mint valami titkos társaság összejövetelén a szent iratot.
Tulajdonképpen ökumenikus, nyitott imaház hangulatát idézte a budapesti felolvasás is. Ottlik fotelje állt a pódiumon, mögötte a vetítővásznon pedig fel-feltűnt az a fénykép, amelyen az író épp e trónuson látható, kezét a karfán lógatva. Aki tehát a fotelbe süppedt, hogy fennhangon olvasson, Ottlik helyébe ült. A megidézés így nemcsak szellemileg, de szinte fizikailag is megtörtént. A nézőtéren egyszerre húsz-harminc Ottlik-hívő hallgatta, figyelte a szöveg gördülését, a jól-rosszul sikerült interpretációkat. Reggel Esterházy Péter kezdte a felolvasások sorát, majd trükkösen, egy helyen a „sző-” szótagnál félbehagyva adta át a stafétát Morcsányi Gézának, a Magvető Kiadó igazgatójának, aki így folytatta: „-rös”. Majd utánuk még százharminckét önként jelentkező következett, köztük olyanok, mint Tarján Tamás és Földényi F. László irodalomtörténész, Keserű Ilona festőművész, Keserű Katalin művészettörténész, Rakovszky Zsuzsa író vagy Fodor Tamás színművész, aki megrendítően szép előadásban tolmácsolta a 11. fejezetet, melyben Jaks, már hosszú évekkel a katonaiskola után, a háború vége felé megmenti egykori osztálytársa, Szeredy életét.
Az Ottlik-művek alapján készült filmek, A Valencia-rejtély és a Hajnali háztetők szereplői közül Takács Kati és Máté Gábor olvasott fel, valamint Dömölky János rendező. Szinte hangjátéknak hatott, amikor este a Magyar Színház társulatának tagjai kerültek sorra. Jöttek civilek is. Egyikük egy Ottlik-cikk kéziratát hozta ajándékba a múzeumnak. A több mint tizenöt órás maraton „befutója” Kelecsényi László irodalomtörténész, a rendezvény egyik szervezője volt, aki éjjel negyed egykor olvasta fel az utolsó sorokat. Gödöllőn tizenegy, Kőszegen fél tizenkettő felé fejezték be a centenáriumi szeánszot.
Mindeközben délután, a közeli Rózsavölgyi zeneműbolt emeleti szalonjában a Hajnali háztetők ünnepi díszkiadása kapcsán György Péter esztéta és Fenyő D. György, a Radnóti Gimnázium magyartanára beszélgetett Szegő János szerkesztővel bizonyos Ottlik-problémákról. Az esztéta, minden szeretet mellett, az ájult tisztelet hangjától óvta az olvasókat. Szerinte ugyanis a huszadik századi modern irodalom éppen arról szól, hogy a történelem tönkreteszi a személyiséget, hogy a kataklizmák után már semmi sem lehet ugyanolyan, mint előtte, míg az Iskola a határon hősei kimozdíthatatlanok középpontjukból, bármit csinálnak velük, ugyanazok maradnak, akik voltak. Az Ottlik-regényben a személyiség lényegtelenítheti a történelmet, ’44 vagy ’56 csak gyenge ellendallam a szereplők életében. Szembeállították ebből a szempontból – már csak a hasonló korú főhős miatt is – Kertész Imre regényével, a Sorstalansággal. Ottlik szerint a személyiség túlélheti a történelem megaláztatásait, György Péter szerint viszont ez nem így van. Elmondták ugyanakkor, hogy a regény nagyon jól tanítható, mert sokféle olvasó képes befogadni, s a végzős középiskolás osztályok számára egyfajta önelemzésként is szolgál.
Ottlik híd Kosztolányi és a posztmodern között, jegyezték meg. Hihetetlenül pontos író, ebben szinte angol. Már a hatvanas években elismert volt (kevéssé tudott, hogy jó kapcsolatot ápolt Aczél Györggyel is, jegyezték meg), akkor az Iskola a határon mint a Horthy-rendszer kritikája volt elfogadott, majd Esterházyék nemzedéke számára esztétikailag vált példázattá, kultuszkönyvvé. Ebből a szempontból az Ottlik-tisztelet a kilencvenes évek elején érte el tetőpontját, és most a centenárium kapcsán juthat újabb csúcspontjára.
Ottlik-év
Budapesten, Gödöllőn és Kőszegen egész évben folytatódnak az íróval kapcsolatos centenáriumi rendezvények, helyszínfelfedező kirándulások, konferenciák, könyvbemutatók. Május 11–12-én 15 órakor például Kőszegen vezetett sétát tartanak a volt katonaiskolában, 22-én pedig Medve-túra lesz a Kőszegi-hegységben.
Május 22-én Budapesten, a PIM-ben nyílik Ottlik-kiállítás, június 16-án pedig a Hajnali háztetők helyszíneit járhatjuk végig. Gödöllőn májustól októberig fogadnak irodalmi túracsoportokat az Ottlik-házban. (www.ottlik100.hu)
