Már csak emlék

2012-04-27

A kabaré, nemzetünk egyik büszkesége és – legalábbis a pesti – néplélek legsajátosabb kifejezésiformája, akárcsak a nála jóval kedélytelenebb és magabiztosabb vezércikk, egyedül a pillanatnak szól. A KABARÉ nem háborít fel, legfeljebb csendes fejcsóválásra késztet. Békebeli, polgári műfaj.

Szerencsés esetben senki nem emlékszik 10-15 év elteltével a politikai konferanszok és publicisztikák hőseire, bár az előző században, a Darvas Szilárd századában ritkán voltunk ennyire szerencsések. A publicisztika, ha jó, akkor gyilkosan kegyetlen, a kabaré viszont, minden ellenkező híreszteléssel szemben, nem ilyen. Nevetése szelíd, rezignált és megbocsátó. Nem háborít fel, legfeljebb csendes fejcsóválásra késztet. Nem csak akkor, amikor nem foglalkozhat komolyabb dolgokkal, mint hogy miért késik a 16-os busz,mindig. Békebeli, polgári műfaj. A mindenkori – mindenkor hazug – boldog békeidők terméke, amilyen utoljára a velejéig hazug, de biztonságos, érett kádárizmus volt.

A kabaré valószínűleg visszahozhatatlanul vele halt, legalábbis mint aktualitás. De az, hogy volt valaha, bármikor felidézhető. Az a humorista, akire a mindössze 60 férőhelyes Sanyi és Aranka Színházban emlékeznek, boldog békeidőket nemigen élt a neki adatott fél század során. Ezért vagymásért,mindenesetre a tavaly ötven éve meghalt Darvas Szilárd volt az egyik legkevésbé polgári, az aránylag legnyersebb, legharsányabb figurája a magyar kabaré történetének. Mindaz, ami eleven, felidézhető maradt működéséből, ebből a nyerseségből táplálkozik.

A gyakran üdítően goromba sanzonelemzések, a sanzonszövegek kritikai analízisei talán legsajátabb műfaját teremtették meg, kettő-három el is hangzik közülük a Lukáts Andor rendezte emlékesten, akárcsak azok a sanzonok, melyeket viszont ő írt. A mindig biztos sikerre számot tartó, ezért mindig és eleve gyanús gyerekszájtörténetek terepén neki sikerült biztosan egyensúlyoznia. Fiáról, Ferikéről szóló krokijainak ihletője, az azóta megnőtt, a nyugdíjkorhatárt is betöltő Darvas Ferenc zeneszerző, zongorista fel is lép az édesapja emlékére rendezett esten, a műsort öszszeállító Cserna Csabát kísérve. Az est végén Glauziusz bácsi dala hangzik majd fel az Állami Áruházból, annak reményében, hogy legalább a kisunokánk boldog lesz.