Richelieu magyar lovasai
A járműveket felsorakoztatják, a katonák futva közelítenek a saját századukhoz. – A felderítők megérkeztek – jelenti a segédtiszt az ezredparancsnoknak –, kezdődhet a ceremónia. Felharsannak a kürtök, dobszó pereg, a csapatzászló tiszteletteljesen meghajlik a parancsnok üdvözlésére, majd megszólal a zene. Bár felkészítettek minket a meglepetésre, de amikor a kétezer francia katonatorokból felhangzik a magyar kuruc nóta, az ember mégiscsak elképed. Nagy-Bercsényi Miklós / Sírdogál magába / Elfogyott szegénynek / Minden katonája.
A dél-franciaországi Tarbes-ban vagyunk, a Pireneusok lábánál. Az emlék csaknem másfél évtizedes, de mintha tegnap történt volna. Több mint 250 évvel ezelőtt itt alapította meg Bercsényi Miklós fia, Bercsényi László az első francia huszárezredet. Azóta ugyan nagy változásokon esett át a francia hadsereg, a név és a hagyomány mit sem változott. Az alakulatot ma is Első Bercsényi Huszár Ejtőernyős Ezrednek hívják, s ünnepi alkalmakkor kuruc nótákat énekelnek a katonák. Persze magyarul. Igaz, fogalmuk sincs, miről szól a Bercsényi-bújdosó, de a szöveg benne van a kiképzési tervben, így hát megtanulják hiba nélkül. Legfeljebb kissé katonásan pattog az induló ott is, ahol keserűségbe kéne hajolnia: Süvít a szél / Késmárk felett, / Édes hazám, / Isten veled.
A tarbes-i Bercsényi-ezred laktanyájának dísztermében vörös brokátra aranybetűkkel hímzett nevek olvashatók: az ezred egykori parancsnokainak névsora. Több mint száz név, de közülük a legfontosabb az alapító neve: Ladislas Bercsenyi 1720–1751. Ugyanitt a huszárok harcmodorát felelevenítő festmények, fegyverek, egykori katonaöltözetek, s itt van Bercsényi sírjának márványfedele is. Eredetileg egy kiállításra kérték kölcsön, de aztán sosem került vissza. Itt van a legjobb helyen.
A Bercsényi család történetének a 2010-ben elhunyt Vajay Szabolcs heraldikus és genealógus volt a legjobb ismerője. Tőle tudjuk, hogy a magyar könnyűlovasságról, a későbbi huszárokról Richelieu bíboros szónokolt első ízben Franciaországban, s hamarosan meg is alakul az új regiment, amelyet magyar lovasságnak hívtak. De a huszárok elődeinek franciaországi feltűnése ekkor még rövid életű. Le Tellier miniszter nem tűri, hogy a király seregében „ilyesféle emberek” szolgáljanak, így 1656-ban rendelettel eltávolítják a francia hadseregből a magyar könnyűlovasságot. De a Rákóczi-szabadságharc bukása után a magyar katonák újra csak tömegesen menekültek külföldre. Közülük két ismert huszárezred, Rattzky és Bercsényi regimentje egészen Franciaországig jutott. Csak a világszerte használt huszár szó eredete körül van mindmáig bizonytalanság: alighanem a magyar húsz szóból képződött. A legvalószínűbb magyarázat szerint Mátyás király idején, a király rendelkezésére húsztelkenként egy lovas katonát kellett kiállítani. Talán így volt, talán nem.
Tarbes, a Pireneusok lábánál fekvő kisváros, nem csak Bercsényi ezrede révén kötötte össze a sorsát a huszárokkal. Itt létesült Európa mindmáig egyetlen huszármúzeuma is. A 14 hektáros városi park platánfái szinte elrejtik a háromemeletes Massey-villát, amely a XIX. század közepe óta múzeum. Ezek alatt a platánfák alatt találkozott a XX. század közepén Marcel Boulin etnológus és Olivier de Prat muzeológus, és az ő együttműködésük nyomán nyílt meg 1965. február 27-én a múzeum. Franciaország akkori hadügyminisztere, Pierre Messmer már közel 300 kiállítási tárgyat, huszáregyenruhát, -fegyvereket szemlélhetett meg a világ 18 országából. Milyen különös: nemcsak a huszár szó, de a katonák öltözete is a megszólalásig hasonló, függetlenül attól, hogy a kor daliás katonái Latin-Amerikában, vagy Japánban szolgáltak.
A vitrinekben látható, Bercsényi korából származó egyenruha nem biztos, hogy magyar huszáré volt. Az égszínkék atilla, háromsoros óngombokkal és aranysujtással, a farkasprémes dolmány, hetykén bal vállra vetve, a könnyű, puha bőrből készült, sarkantyús csizma, a medveprémmel bélelt, darutollas csákó – amelyre nincs is francia szó, a vitrinekben is „shako”-ként láthatjuk – egyforma volt mindenütt a világon. Mint ahogy magyar maradt a huszárok legtöbb fegyverének az elnevezése is. A bőrből készült huszártarsolyt csak nem olyan régen kezdték sabretache-nak nevezni, a csákányra soha nem került más szó, mint ahogy magyar maradt a hegyes tőr elnevezése is.
Ottjártunkkor a tárgyaknak csak töredékét tudták kiállítani, a huszárság története kinőtte a háromemeletes épületet. A Magyarországról kapott húszezer emléktárgy eleve kiszorult a tárlatról. Már akkor arról álmodoztak, hogy a huszármúzeum új helyre költözik. Másfél évtizeddel később végre beteljesült az álom. Nemrégiben Frédéric Mitterrand francia kulturális miniszter nyitotta meg az új nemzetközi huszármúzeumot, amely immár 34 országból 15 ezer tárgyat állít ki, köztük 600 fegyvert és 100 festményt. A fő helyen most is a Louvre gyűjteményéből származó Bercsényi László-portré látható. Azé a Bercsényié, aki magyarnak született, de franciaként lett halhatatlan.
