Marsra száll a „magyar Verrocchio”
Leonardo da Vinci álma jó fél évezreddel később egy magyar városban kelt életre. De a lovat nem a közép-olaszországi Cesenában élő magyar szobrász, Zimmermann István formázta meg. Éppen nem ért rá ugyanis, valami más, nagyobb munkával foglalatoskodott. Ezt csak azért említjük, hogy érzékeltessük, mi mindennel foglalkozik a két évtizede Itáliába szakadt szobrász, egykori Somogyi József-tanítvány. Meg azért is, mert a Torinóban mostanság látható Leonardo, a zseni, a mítosz című kiállításon – amelyen először mutatták be Leonardo öregkori önarcképét – a magyar szobrász keltette életre a reneszánsz olasz mester által tervezett gépeket. A kiállítás rendezője, az Oscar-díjas díszlettervező, Dante Ferretti maga kérte ezt Zimmermann Istvántól, mert azt a hatást kívánta elérni, mintha hatszáz év múltán most bukkantak volna rá Leonardo ma is működő gépeire.
– Hívjátok az őrült magyart, ő mindent meg tud csinálni! – ez a szólás járja olasz művészkörökben, ha valamilyen szürreális álmot kell anyagba önteni. S valóban, Zimmermann István festett már oltárképet baktériumokkal és penésszel egy elhagyatott avignoni templomban, készített lélegző börtöncellát a Velencei Biennáléra, bomló bőrt és húst a Societas Raffaello Sanzio művésztársulat Hey Girl! című előadására, vérző lovakat, megégett és felboncolt színészeket és mozgó csontvázakat, de még jókora tehéntőgyet is ugyanannak a posztmodern színtársulatnak, amellyel már másfél évtizede dolgozik együtt Cesenában. S ha a debreceni lókolosszust nem ő formázta is meg, azért a Leonardóval való randevúról nem csúszott le. A mostani torinói tárlat sztárja ugyan a soha korábban ki nem állított önarckép, de ámulattal mustrálják a látogatók a magyar szobrász által elkészített Leonardo-gépeket is. Egy liftet például, amely valójában egy hatalmas csavarmenettel működtetett emelő szerkezet, no meg a szárnytanulmányt, amely a reneszánsz mester zseniális rajzai, a repülés kódexe nyomán kelt életre.
–Mindent életnagyságban, a Leonardo korában használt anyagokból és alkalmazott technológiával készítettem el, azaz vörösfenyőből készültek a gépek. Da Vinci korában az ekétől a hintóig mindent ebből a fából csináltak, hihetetlenül ellenáll az időjárás viszontagságainak – meséli a szobrász, aki a közelmúlt egy másik, nagy sikerű kiállításának is fontos szereplője volt. Tavaly rendezték a római Palazzo Veneziában azt a Caravaggio-tárlatot, amelyre Zimmermann István is rendhagyó megrendelést kapott. Egyebek mellett szoborban kellett megformáznia Caravaggio híres képét, a Szent Jeromos olvas-t, amelyen a szent egy íróasztal mögött ül, elmélyülten gondolkodik, előtte egy koponya, mögötte vörös drapéria, bútorok, berendezési tárgyak. Izgalmas a kép története is, csakúgy, mint a „csavargó” Caravaggio élete volt egykoron. Nemrégiben került elő egy bírósági okirat, amelyről kiderült, hogy az valójában Caravaggio kilakoltatási végzése. A festő nem tudta fizetni római műtermének lakbérét, ezért kellett azt elhagynia. Mindenki megrökönyödésére az okmány pontosan felsorolja a szobaberendezés bútorait, amelyek pontosan megegyeznek a Caravaggio-képen látható tárgyakkal. Ma már tudjuk, hogy a mester mindig műteremben festett, előre beállított díszletekkel. Sőt a leltárban szerepel egy különleges berendezés, ma úgy mondanánk, világítótest is. Caravaggio képei ugyanis attól olyan kontrasztosak, hogy az általa megfesteni kívánt tárgyakat megvilágította, képeit a vetett fény jellemzi. A romantikus korból kinövő reneszánsz stílus követői már nem minden esetben mentek ki terepre, ha festeni akartak, hanem „kivetítették” a képet, s aztán ezt a vetített látványt vitték vászonra. Ezt a Caravaggio-miliőtkellettberendeznie, szobrok és installációk révén ábrázolnia a magyar szobrásznak.
Ez utóbbi fogalom egy pillanatra megállít. Szobrászat-e az, amit ő csinál, vagy valami más, esetleg díszlettervezés, térmegformálás? S nem sajnálja-e, hogy az általa készített tárgyak, szobrok élettartama meglehetősen szűkre szabott? Egy színházi előadás-sorozat egy kiállítás idejére szólnak, s aztán elenyésznek. S egyáltalán, lehet-e ennyi mindennel foglalkoznia egy szobrásznak? Habár mintát éppen Itáliában lehet találni eleget. Az egykori olasz műhelyek, például Verrocchióé lehetett olyan, mint Zimmermann cesenai elhagyatott gyárcsarnoka. – Verrocchiót is érdekelte minden, megbízást soha nem utasított vissza. Erkélytől baldachinig mindent készített, közben festett meg lovas szobrot csinált. És olykor be-becsúszott nála egy-egy remekmű, ami engem nem fenyeget – szerénykedik a magyar szobrász.
Bár amit éppen most csinál, s amiről a dolog természeténél fogva szűkszavúan beszél, az önmagában is mestermű. Az Olasz Űrkutatási Hivatal rendelt meg nála egy Földön túli munkát: a Mars felszínét. A NASA űrszondái által a „vörös bolygóról” küldött fényképfelvételek nyomán elkészítette egy 200 × 200 kilométeres Mars-terep kicsinyített mását, amelyen az űrkutatási szakemberek a bolygóra történő leszállás bonyolult műveletét manőverezik. Az első európai űrszonda két év múlva indul a Marsra, s 2015-re érkezik a helyszínre. S ha a leszállást jól modellezték, az akció Zimmermann István sikere is.
A magyar szobrász – jórészt a Societas Raffaello Sanzio színtársulatnak köszönhetően – bejárta a világot. Amerikától Japánig, Prágától Szöulig láthatók az alkotásai. Csak Magyarországról nem rendeltek még tőle semmit.
