- A szakma és a kritika egyöntetűen azt gondolja, hogy az első rendezése, a Presszó az egyetlen jó filmje.

- Nem mentegetőzésképpen, de egészen bizonyos vagyok benne, hogy egy műalkotásról – persze vannak kételyeim, hogy a film egyáltalán az – a pillanat nem tudja eldönteni, hogy jó vagy sem. Már számtalanszor megtapasztaltam, hogy amit egy adott pillanatban nagyon nagynak gondoltam, mégsem az: például Bergmant és Bressont halhatatlannak hittem. Nagyon félek, hogy nem azok. Vagy amikor megnéztem a Szelíd motorosokat, azt hittem, hogy csak egy hippifilm, de később kiderült, hogy kora ikonikus lenyomata. Az idő dönt arról, hogy mi a művészet.

- Azért önről annyit biztosan elmondhatunk, hogy rendezett szerzőibb kamaradarabokat és nagyobb közönségnek szánt kommerszeket. Az utóbbiak sokak szemében vörös posztónak számítanak.

- A Casablanca abszolút kommersz filmnek készült, majd kiderült róla, hogy klasszikus. Nem beszélve Shakespeare-ről, aki a maga korában szintén a közönséget szolgálta. Zavarban vagyok ezekkel a kategóriákkal – valóban készítettem szerzőinek szánt műveket. A Szerelemtől sújtva című filmemet annak idején egy-két reflexiótól eltekintve elvetette a magyar kritika, manapság meg olyanokat hallok, hogy a legjobb filmem. Ugyanakkor külföldön a legnagyobb sikerem volt. Ezért inkább nem foglalkoznék ezzel a siker, nem siker, tetszik, nem tetszik kérdéssel.

- A kritikusoknak viszont ez a dolguk, és ők rendre és egyöntetűen lesújtanak életműve kommersz darabjaira: az első S. O. S. szerelem, a 9 és fél randi, a Szinglik éjszakája és a most az S. O. S. Love!

- Az első S. O. S. szerelem bemutatása évében több nézőt hozott össze, mint az összes többi magyar film együttvéve. Egyébként sosem gondolok arra, hogy miként fogja fogadni a kritika vagy a közönség. Ehelyett magával a filmmel kapcsolatban van egy alapkérdésem: mi célt szolgál? A szórakoztatás nem bűncselekmény.

- Igen, de ami az ön műveit illeti, egyre kevesebben kíváncsiak rájuk. A Szinglik éjszakája már bukás volt.

- Ehhez sok elemet kell megvizsgálni. Figyelembe kell venni amoziba járás megváltozását, a letöltés – amelyet egyébként nem tiltani, hanem szabályozni kéne – hátterét. A Szinglik éjszakáját nem fogom megtagadni, de beismerem, hogy rossz választás volt, több tekintetben rosszul döntöttem.

- Részletezné?

- Bukások mindig lesznek. Tudomásul kell venni, hogy a forgatókönyv, a leírt szó és a film még beszélő viszonyban sincs egymással. Valószínűleg a könyv alapján rosszul ítéltem meg, hogy milyen film lesz belőle. Rengeteg múlt a színészválasztáson. Magyarországon is beindult a sztárképzés: nem attól lesz sztár valaki, hogy jó színész, miközben őrületes nagy színészek nem sztárok. A hazugságokon alapuló bulvármédia teremti meg a sztárokat, én pedig nem ilyen színészeknek adtam a főszerepeket. Továbbá a cím is problémás volt: a szingli szót két népcsoport nem szereti, a szinglik és a nem szinglik. De nem tudtam átverni a címváltást.

- Miközben a magyar filmszakma lenullázva áll, ön tető alá hozott egy filmet. Ez elvitathatatlan tény.

- Olyan érzésem volt, mintha egy látványfürdőt akarnék létrehozni a sivatagban. Ezt a filmet nemzetközi porondra szántuk. Ez nem menekülés a magyar kritikusok vagy a szakma elől, erre minden alkotó rákényszerül majd, mert a magyar film halálra van ítélve. A magyar piacon nem tud rentábilis lenni egy nagyjátékfilm – pláne ha nincs állami támogatás. A cél az volt, hogy a produkciót nullszaldóra hozzuk ki, ezért már a könyv fejlesztésénél beterveztük az orosz és az amerikai szálat.

- Már akkor megvolt az orosz befektető meg az amerikai producer?

- Nem, akkor még csak reménykedtem.

- Mennyibe került a film?

- Arányokról tudok beszélni. Az orosz fél fizette az orosz sztárt – nem tudom, mennyi volt a gázsija –, de beletettek pénzt is, ezért cserébe az orosz forgalmazás jogát kapták meg. Azt tervezik, háromszáz kópián mutatják majd be januárban a filmet. Az amerikai sztárok összes költségét, ami a teljes büdzsé körülbelül tíz százaléka, az amerikai producer fedezte. De például ő hitelezte meg a pénzügyi csúszásainkat is, melyek főleg az áfafinanszírozás miatt következtek be. Egy évvel ezelőtt ezt egy magyarországi bank automatikusan fedezte volna, de most nem álltak szóba velünk.

- Városi legendák keringenek arról, hogy az első rész két főszereplője, Csányi Sándor és Fenyő Iván miért maradt ki.

- A forgatókönyv korai változatában Csányi Sándor és Ullman Mónika szerepelt, de karaktereik nem voltak hangsúlyosak, mert a történetük lezárult, nem tudtunk továbblépni velük. Mindkét színész túl kicsinek tartotta a szerepet, így kiszállt. Fenyő Iván karaktere maradt, őt viszont most Hujber Ferenc alakítja, mert Fenyő olyan feltételeket szabott, amelyeket nem tudtunk és nem is akartunk teljesíteni. Egyáltalán nem bántam meg a váltást.

- Negyvennégy hazai támogatója volt az S. O. S. Love!-nak. A rengeteg termékelhelyezésmiatt felvetődhet a kérdés, ki írta a filmet: a szponzor vagy a stáblistán szereplő írók?

- Ez nekem is kedvenc témám. A termékelhelyezések meg a szponzorációk miatt a filmet szapuló kritikákat több helyen megszakítják reklámok – sokkal durvábban, zavaróbban, mint a film esetében. Tudomásul kell venni, hogy most így működik a világ. Az amerikai filmekben is rengeteg szponzoráció van, csak épp kevésbé vesszük észre, mert nem ismerjük a megjelenő cégeket.

- A nyitó hétvégén bő nyolcezren látták az S. O. S. Love!-ot. Újabb bukásról van szó?

- Úgy kalkuláltunk: ha kétszázezer ember megnézi moziban, akkor megérte bemutatni. Ha nem, akkor nem. De ha nem jön össze, akkor sem jelenti azt, hogy megbukott a film, mert globálisan nézzük az adatokat. A szakértők szerint a nemzetközi piacon értékesíteni lehet – már van kínai érdeklődés is például –, ezért a pénzügyi egyensúly létre fog jönni.

- Az Origo kritikája arra inspirálta, hogy válaszoljon rá. Biztos jó ötlet volt ez egy filmrendező részéről? Uwe Boll például bokszmeccsre hívta ki a bírálóját.

- Nem haragszom senkire: se kritikusra, se kritikára, hogy ha az, ami. De tényleg, mondja már meg egyszer egy kritikus, mitől jó egy közönségfilm.

- Az egyik legtermékenyebb magyar filmrendező esetében adódik a kérdés: hogyan tovább a mozgóképes rendszerváltás után?

- Soha egyik rendszernek sem voltam a kedvezményezettje. Teljesen tiszta a lelkiismeretem. Az előző nyolc évben a filmfinanszírozás, a különböző érdekszférák folyamatos harca erodálta nemcsak a filmfinanszírozás ethoszát, hanem a fizikai létét is. Amikor megszüntették a Magyar Mozgókép Közalapítványt, nem tudtam azt mondani, hogy teljeséggel indokolatlan lépés. Az, hogy volt egy kulturális alapítvány, melynek lehetetlenné tették a megújulását és azt, hogy az önkormányzatiság fennmaradjon, óriási hiba volt. Úgy érzem, hogy én minden rendszeren kívül vagyok. Nem hiszem, hogy még egyszer képes leszek elmenni hatszáz szponzorhoz, hogy abból negyven támogasson. A tapasztalatomat normálisabb körülmények között szeretném kamatoztatni: a jövőben külföldön szeretnék dolgozni. A jelenlegi kontraszelekciós kultúrpolitikát nem tudom és nincs miért tolerálnom.

Sas Tamás: A magyar film halálra van ítélve FOTÓ: MÓRICZ SIMON