A „hálózatépítő” Kassák – aki a huszadik század elején, új művésztípusként egy személyben volt író, költő, festő, lapszerkesztő, tipográfus, reklámgrafikus, szociofotós és népművelő – alighanem időszerűbb, mint bármikor korábban. A modernista utópiák harcosa olyan szuverén egyéniség, következetes művész, szervező és közéleti szereplő volt, akinek munkásságát egyszerre jellemzi nyitottság a művészetújító törekvésekre, és a társadalmi ügyek iránti elkötelezettség. Ennek szellemében, a magyar EU-elnökség alkalmából, Berlinben egyszerre két intézmény is kiállítást szentelt az itthon ma is méltatlanul alulreprezentált életműnek. A Collegium Hungricum Manifest: KassÁk! bemutatóján az odalátogató berliniek az interaktív installáció jóvoltából nyomon követhetik, miképpen reagált a nemzetközi modernizmus máig ható előfutára a különböző történelmi korszakok kihívásaira.

A másik rendezvény, a Berlinische Galerie (Zólyom Franciska által rendezett) Kassák Lajos – Az avantgárd nagykövete 1915–1927 című kiállításának képzőművészeti anyaga arra a rövid, de meghatározó időszakra összpontosít, amikor Kassák a már említett Ma szerkesztőjeként az európai avantgárd mozgalmak egyik kulcsfigurájává lépett elő. A Berlinische Galerie hétfőn zárult kiállításának talán legfőbb különlegessége, hogy Kassák lappangó festményei mellett az izmusrajongó közönség első ízben találkozhat egy párizsi magángyűjtemény páratlan darabjaival, többek között Natalia Goncsarova, Mihail Larionov, Ivan Puni, Hans Arp, Vaszilij Kandinszkij, Max Ernst, Francis Picabia és Sonia Delaunay alkotásaival.

„A mintegy 20 ezer látogatót vonzó két kiállítás és a róluk megjelenő német sajtóméltatások arról tanúskodnak, hogy a művészeti program üzenete elért a berliniekhez” – hangsúlyozta Baksa-Soós Vera. „A tárlatok mint úttörő, fáradhatatlan networkert mutatják be Kassákot, aki az egyéni és művészi szabadság nevében megalkuvás nélkül száll szembe a mindenkori hatalommal.”

Erről az is tanúskodik, hogy Kassák hosszú élete során mindvégéig baloldali értékeket vallott, de állandóan vitázott a kommunista hatalmasságokkal is – mutatott rá Sasvári Edit, a budapesti Kassák Múzeum vezetője, a berlini galéria rendezvényének egyik kurátora. A Tanácsköztársaság politikai propagandájában aktívan részt vevő Kassák szembehelyezkedett a kommunista rezsim vezetőjével, Kun Bélával, mondván: a forradalmi művészet nem azonos a pártművészettel. A rákosista önkényuralom idején tiltakozásul belső emigrációba vonult, a kádári időkben ugyan Kossuth-díjjal jutalmazták, de a kultúrpolitika a tiltott-tűrt kategóriában mindvégig margóra szorította a gőgösen magányos, öntörvényű művészt. A mai baloldal számára is tanulságul szolgálhat – tette hozzá Sasvári Edit –, milyen kérdésekben is perelt a szocialista magyar irodalom előharcosa a hatalmon lévőkkel. Mindemellett, akit érdekel a történeti avantgárd, érdemes kilátogatnia az óbudai Kassák Múzeumba, ahol április óta megújult kiállítási anyaggal követheti végig a nagy ívű életmű állomásait.

A tárlatok mint úttörő, fáradhatatlan networkert mutatják be Kassákot