„Nagyon szépen beszél” – mosolyodik el Feketéné Gacsó Mária. Mire a dadogó fiatalember eljutott hozzá, több logopédust és terápiát is „elhasznált” már. Napi három-négy órát töltöttek együtt, relaxálással, beszédterápiával és beszélgetéssel. A végén Mária megkérdezte, mire volt jó ez a két hét. Csodálatos volt, mert minden egyetemi barátjával találkozott – felelte a lelkész –, Wagnert hallgatott az Operaházban, úszott a Császárfürdőben, a logopédia már csak hab a tortán.

Hazament szombaton a lelkész, és a vasárnapi prédikáció után elterjedt a faluban a hír, hogy meggyógyult. Mária tudja, hogy a terápia sikeréhez, a görcs feloldásához hozzájárult a környezetváltozás, a régi örömök megtalálása is. Ez benne a szép: a beszédhibák leküzdéséhez lélekben is fel kell szabadulni.

Mielőtt egy pácienssel foglalkozni kezdene, a logopédus először felméri a motivációját – és a saját magáét is. Ha az illetőt nem zavarja eléggé a beszédhibája, nem fog gyakorolni, és a terápia eredménytelen lesz. Magában pedig a szimpátia vagy az ellenérzés nyomait kutatja: csak akkor tud megbirkózni egy ügyféllel, ha elég rokonszenves neki, de az sem jó, ha túlzottan szimpatikus, mert úgy elfogulttá válna.

Nem ígér semmit, hiszen sosem tudhatja előre, milyen messzire jut a pácienseivel. Csak a dadogásra több száz terápia létezik, ami azt jelenti, hogy nincs egy igazi. Úgy érzi, ha bármit is ígérne, hitet rabolna.

TANULÓÉVEK

A nagynénjéék nevelték, a nagynénje tanárt, a nagybátyja orvost akart faragni belőle. Mária dacból egyik sem akart lenni. Egy gimnáziumi barátnője mesélte, hogy a gyógypedagógiai tanárképző főiskolára jelentkezik, és ez megtetszett neki. Nagy örömmel végigtanulta a főiskolát – amíg el nem érkezett a gyakorlótanítás. Ott állt egy egész osztály előtt, és rádöbbent, hogy alkalmatlan pedagógusnak. Kétségbeesett, és már látta magát titkárnőként vagy gépírónőként.

Egyetlen helyen érezte úgy, hogy megállja a helyét: a logopédiában. Ott nem kellett nagy nyilvánosság előtt ismereteket átadnia; leültek egy tükör elé, jobbról egy gyerek, balról egy gyerek, és valahogy bezárult körülöttük a világ.

Költözködés közben, néhány évvel ezelőtt rábukkant a tervezeteire, amelyeket még a főiskolán, Montágh Imre óráira készített. Dicsérő szövegeket írt rájuk Montágh tanár úr (jól felépített, szépen átgondolt), de mindig hozzátette: gátlásos kivitelezés. „Kommunikációs nehézségeim voltak, főként a nyilvános szereplésnél” – idézi fel Feketéné Gacsó Mária. Ám nem adta fel: elküldte az önéletrajzát Budapest mind a huszonhárom kerületének. Végül egy XII. kerületi kisegítő iskolában kapott logopédusi állást, és belevetette magát a pöszeség, az orrhangzósság, a hadarás, a dadogás és az afázia (beszédképtelenség) kezelésébe.

PSZICHOANALÍZIS

Egy dadogó kisfiúval foglalkozott, aki az órán nagyon szépen beszélt – az óra után viszont agresszíven nekiment az édesanyjának, és újból dadogni kezdett. A logopédus elkeseredett: mit tud ilyenkor tenni? Fölkereste egy pszichiáter barátnőjét, hogy tanácsot kérjen tőle. Hosszasan elbeszélgettek, és már az ajtóban volt, amikor a barátnője azt mondta: Mari, neked sem ártana valami pszichoterápia.

Rettenetesen megsértődött, és két-három hónapig emésztette a dolgot, mígnem rájött, hogy a barátnőnek igaza van. Felhívta, és elkérte egy pszichológusnő telefonszámát. Így került egy klasszikus, freudi pszichoanalízisbe, amely négy évig tartott.

Nagyon eredményesnek bizonyult a pszichoanalízis, nemcsak Gacsó Mária munkájában, hanem a magánéletében is. Új ismeretségeket tudott kötni, és ekkor találta meg a párját is, akivel harminc éve együtt élnek.

A pszichoterápia kinyitott előtte egy kaput. Megtanulta az autogén tréninget, a gesztusterápiát, a csoportos pszichoanalízist, és mindezt a beszédhibák kezelésében is kivá lóan alkalmazni tudta. „Azért is hasznos volt, mert a saját lelki fejlődésem útjaitmindig ráfoghattam arra, hogy én ezt a szakma miatt teszem. Kifelé úgy nézett ki, hogy haladtam szakmailag, de befelé én magam is sokat nyertem” – ismeri el.

BESZÉDHIBÁK

Fordulatot hozott az életében, hogy – miután tizenöt évig a XII. kerületben dolgozott logopédusként – pályázott és átkerült a Gyakorló Logopédiai Intézetbe, amely a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán alakult. Nyugdíjba is innen ment 2009-ben.

Mindenki írja fel egy cédulára, hogy mit szeretne csinálni! – kérte a legelső értekezleten az intézet igazgatója. Mária a dadogás és a hadarás szavakat írta a cédulára, és attól kezdve még jobban elmélyült ezen a területen. Kidolgozott, illetve adaptált a dadogók számára egy terápiát (Dadogás-RIT), az akkor még fiatal Lajos Péterrel együtt, aki ma az ELTE-n a logopédiai tanszék vezetője, a terápia továbbvivője.

Ki hogyan éli meg a saját beszédhibáját – Feketéné Gacsó Mária azt tapasztalta, hogy ezen múlik minden. Járt nála egy logopédiában használatos eszközt gyártó cég képviselője, akit alig értett meg, mert hadart, dadogott, és pösze is volt. Búcsúzáskor a férfi közölte: „nekem is volt valamikor egy kis beszédhibám”.

A sziszegő hangok rendbetétele megváltoztatta az életminőségét: erről számolt be egy páciense, aki addig nem kapott munkát, de ma már dolgozik. Egy ügyvéd ismerőse viszont azért nem lett bíró, mert nem tudta rendesen kimondani az r betűt, és ezt akadálynak érezte.

DÉMOSZTHENÉSZ

A beszédhibák annyira beszűkítik az életlehetőségeket, hogy ki kellene találni valamit, ahol a beszédhibásoknak is helyük van: így született meg a Démoszthenész egyesület ötlete. Gacsó Mária szervezkedni kezdett, és 1994-ben megalapította a Beszédhibások és Segítőik Országos Érdekvédelmi Egyesületét (a név a dadogással küzdő Démoszthenész görög szónokra utal). Noha azt hitte, kígyózó sorokban állnak majd az érintettek, az alakuló ülésre főként logopédusok mentek el.

Javult azóta a helyzet, de a tagságon belül még mindig hetven százalék körüli a logopédusok aránya. Mária szomorúan tapasztalja, hogy – ellentétben a siketekkel vagy a mozgássérültekkel – a beszédhibások nem tudnak aktívan kiállni a jogaikért. Márpedig az érdekképviseletük éppen a kommunikációs gátlás miatt életbevágó.

Irányítja az egyesületet, és logopédusként is dolgozik tovább, amíg kitart az ereje, és Nagykovácsiból nap mint nap be tud járni Budapestre. S amíg örömet szerez neki a munka. Utána sem fog unatkozni, odahaza három unoka vár rá.

Alighanem befolyásolta Feketéné Gacsó Mária a lánya pályaválasztását. Most főállású anyaként a három kisgyermekével van otthon – de amúgy pszichológus lett belőle. Így ért össze az életük.

Névjegy

FEKETÉNÉ GACSÓ MÁRIA

Negyvenkét éve dolgozik logopédusként, jó néhány terápia, jegyzet és könyv fűződik a nevéhez. Tanított kisegítő iskolában és a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Gyakorló Logopédiai Intézetében is. Ő alapította a Démoszthenész Beszédhibások és Segítőik Országos Érdekvédelmi Egyesületét, amelyet ma is vezet. Palotás Gábor mesterlogopédus díjat kapott.