Örökifjú sportnagyi

Repül a labda, feszülnek az izmok, a tornacipők keményen csattognak a padlón: itt komoly edzés folyik. Lógás nincs, csak kemény munka. Bár ropognak a csontok és felállni is nehéz a törökülésből, ám a lelkesedés töretlen: a csapat átlagéletkora megvan vagy nyolcvan év, a gyertyaállás mégis gond nélkül megy. Trénerük, Zsuzsi néni közel jár a százhoz, de van, ami ennyi idő után sem változik: az élő legendaként emlegetett tanárnő ma is igazi dinamó.

– Van köztünk, akinek pacemakere van, vagy éppen sugárkezelés után lábadozik, de ugyanúgy hajt. Más Budapest túlsó végéről is eljön ezért az egy óráért – súgják oda a „lányok” a bemelegítő futás alatt. Megannyi nagymama vagy éppen gyakorló dédi, akik hetente egyszer visszautaznak az időben.

– Pont úgy lóg a nyelvünk, mint gimnazistaként. Zsuzsi néni elfelejti, hogy már nem vagyunk tizennyolc évesek, szerencsére. – Nevetnek, de tudják: ha nem dolgoznak tisztességesen, bizony kezdhetik újra a gyakorlatot.

– Az életkor nem mentség: mit ér egy nagymama, ha nem tud szaladni a labda után? Vigyázok rájuk, a térdüket nem terhelem. A csapatból mindenkinek még a becenevét is tudom, szinte mindnyájukat tanítottam licista korukban – meséli Zsuzsi néni. – A diákkori csínytevéseikre is kiválóan emlékszem.

A Budai Margitosok Baráti Köre több mint húsz éve alakult: elnöküknek a régi margitos diákok egyetlen túlélő tanárukat, Lindner Ernőnét, Zsuzsa nénit választották. A Szent Margit Gimnázium öregdiákjainak egyesülete azóta helyreállította az alma mater kupoláját, rendbe hozta a gimnázium kertjét, és rendszeresen karitatív tevékenységet végeznek: diákokat korrepetálnak, szociális juttatásokat nyújtanak, rászoruló gyerekeknek biztosítanak ebédtámogatást. A hetente tartott kondicionáló edzés csak hab a tortán.

– A gyerekeim mindig azt mondják, hogy nem tudok iskolaszag nélkül élni: igaz. Pedig először nem is tanár akartam lenni. Mikor kérdezgettek, sokáig azt mondtam: gyermekorvos leszek. Volt három professzor nagybátyám, gondoltam, azok majd segítenek. De hamar megkaptam: ugyan mit akarsz, hat évig tanulnál az orvosin, aztán ki menne egy női orvoshoz? Így más irányba indultam el: akkoriban a felsőbb iskolában katonai altisztek tanították a testnevelést, a lányoknál pedig idős, nagy fenekű tanár nénik. Megengedték nekünk, hogy a sportkört mi tartsuk, mert a tanárnőt már az is fárasztotta, hogy a gyerekek délután szabadon, fegyelem nélkül ugrabugrálnak. Átalakulóban volt a testkultúra is: aktívan sportoltam, ráadásul divat volt a rendszeres testedzés. Én is igazi modern sportlady akartam lenni, ahogy akkoriban mondták.

Az 1925-ben alapított Magyar Királyi Testnevelési Főiskolán négyévenként tartottak felvételit. Zsuzsa néni 1934-ben kezdte meg tanulmányait: ezt a négy évet élete legszebb időszakaként őrzi emlékezetében. Húsz embert vettek fel abban az évben, ő ösztöndíjasként és bentlakóként havi ötven pengőt kapott: ennyiért szállás járt egy négyágyas szobában, étel és mostak is rá. A tanárok szigorúak voltak és igazságosak, a fiúk kisasszonyoknak szólították a lányokat, közben pedig lezajlott az 1936-os berlini olimpia: a kollégiumban dühöngött a felejthetetlen diákélet, odakint pedig a huszadik század.

– Friss diplomásként rögtön a Szent Margit Gimnáziumba kerültem. Abban az időben az embert a főiskolai tanárai igyekeztek elhelyezni. Nem kellett protekció, sem állásbörzékre járni. Még kis elemistaként több évet töltöttem az angolkisasszonyok ausztriai központjában, így remekül tudtam németül. A kiváló diplomának és a nyelvtudásnak köszönhetően a gimnázium német nyelvű tagozatán németül is vezettem testnevelési órákat, és óraadó tanárból hamar kinevezett tanár lettem, ráadásul a TF-hallgatók tanítási gyakorlatait is irányítottam vezető tanárként. Őrült jó volt tanítani, a szívemet is beleadtam. Gondoljátok el: a hatvan-hetven éve tanított diákok szépen lassan felnőttek barátaimmá.

Mindeközben pedig a történelmi események is haladtak a maguk kérlelhetetlen sodrásában, megállíthatatlanul: második világháború, 1956, megtorlások, rendszerváltás.

– Azért élni is kellett, valahogy mindegyiken átevickéltem. Az első világháború idején, közvetlenül az olasz hadüzenet napját követően születtem. Az I. kommün alatt voltam gyerek, a második világháború alatt pedig szerelmes. 1944 júliusában mentem férjhez: a férjem rendkívüli ember volt. Élsportoló, gyorskorcsolyázásban magyar rekorder is, de nem a sport hozott össze minket. Egy évfolyamtársnőm bátyja volt: állítólag még nem is látott, de a falakon áthallatszó nevetésembe már beleszeretett. A légiriadók alatt kísérgetett, a nászutunkon pedig bombázógépek húztak el a fejünk felett. Öt hónapos házasok sem voltunk, mikor megkezdődött Budapest ostroma. Nagy nehezen kaptunk egy kis lakást a Németvölgyi úton, beköltöztünk, és karácsony előestéjén már három bomba volt a kertben és tíz belövést kaptunk: ripityára ment minden. Egy taligán húztuk át ketten anyósomékhoz a Karolina útra, amink megmaradt. Utána egyik tanítványom szülei révén kaptunk az Eszék utcában egy apró garzonlakást: a tanítványom a TF-re akart menni. Gondolhatod, hogy 1945 októberében nem lehetett sem tornacipőt, sem vívófelszerelést szerezni, odaadtam hát neki az enyémet.

Miután 1949-ben államosították az egyházi irányítás alatt álló iskolákat, Zsuzsi néni meghívást kapott a főiskola testnevelés-elmélet tanszékére, azonban 1958-ban eltávolították, mondván, az egyházi iskolás múltja miatt nem alkalmas a leendő pedagógusok marxista–leninista szellemben történő oktatására. A káderlapján a következő szerepelt: bár templomba jár, tanítványai mégis tisztelik.

– Mikor szembesítettek a tényekkel, azt válaszoltam: igazgató úr, én öt gyermeket nevelek, hármat eltemettem. Ezt a jóisten nélkül nemigen tudtam volna megoldani. Két-három évente születtek a gyermekeink: négy kisfiú és négy kislány. Az ikerfiaink meghaltak a születésükkor. Míg a nyolcadik gyermekemmel a kórházban a szülőágyon feküdtem, halt meg otthon a négyéves kisfiunk toxikus kanyaróban. Az elsőszülött kislányunk mind a négy végtagjára kiterjedő gyermekbénulást kapott: hét évig feküdt gipszágyban, és hétszer operálták a münsteri klinikán, mire rendbejött. Utólag majd belebolondultam, ha arra gondoltam, hogy nem volt tízéves, mikor a Salk-vakcinát hűtőszekrényben hozták Amerikából, utána meg jött a Sabin-csepp. Gond az mindig volt bőven, valamiben meg csak kellett hinni.

A félreállítás után a Budai Nagy Antal Gimnáziumban kezdett tanítani egészen nyugdíjazásáig, majd azt követően még hét éven át óraadó tanárként. 1989-ben rehabilitálták, és a TF címzetes egyetemi tanár címet adományozott részére, pár évre rá Matolay Elek életműdíjjal tüntették ki. Az elért címekre, a kapott plakettekre büszke, de inkább mutatná a családi fényképalbumokat vagy olvasgatnánk férje többkötetnyi verseit: azok érdekesebbek. A pedagógusi érdemeiért 2005-ben kapott Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet már nem is említi. Világos: mindezek csak a margójára kerülhetnek a tanári katedrán töltött több mint hetven évnek.

– Ugyan, mi olyan érdekes egy ilyen öregasszonyban, mint én? – faggatódzik széles mosollyal. – Kicsit magas a vérnyomásom, és ha feljövök a második emeletre, én is fújtatok, mint egy mozdony. Nincs titok: ha nem lett volna a rengeteg testmozgás, a diákok és a családom megtartó szeretete, már én sem lennék itt. De makacs vagyok, és igenis vannak terveim a jövőre: tizenöt unokám és nyolc dédunokám vár, a legkisebb alig pár hónapos. Még jó ideig itt szeretnék maradni a gyerekeim között.

LINDNER ERNŐNÉ (lánykori nevén Gecső Zsuzsanna) 1915. május 25-én született.

Kitűnő minősítéssel végezte el a Testnevelési Főiskolát. 1938 óta tanít, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Férje a Mateosz (Magyar Teheráru Fuvarozók Országos Szövetsége) titkára, majd cégvezetője volt, 1992-ben hunyt el.

Zsuzsi néni kedvenc időtöltése a színház: egyedüli bánata, hogy kíséret nélkül már nem engedik el gyermekei az előadásokra. 1989 óta a margitos öregdiákok elnöke, hetente tart nekik szeretettornát. Mind a négy végtagja eltört már, a combcsontjában protézis van.

Mikor műtéte után az órán tanítványai rászóltak, hogy ülve tartsa meg az órát, kikérte magának: úgy nem lehet tornát tanítani.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.