A közelmúltban számoltunk be arról, hogy az immár elfogadott, új alkotmány, illetve alaptörvény kimondja, „Magyarország védi a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Művészeti Akadémia… tudományos és művészeti szabadságát…, biztosítja szervezeti önállóságukat”. Nyomatékul az Orbán-kabinet nemrégiben 100 millió forintos támogatásban részesítette az egyesületként működő Magyar Művészeti Akadémiát (MMA). Mindez azt jelzi, hogy az 1992 óta a Magyar Tudományos Akadémia társzervezeteként ismert SZIMA helyett a Makovecz Imréhez kötődő, szintén 1992-ben alapított és az építész által elnökölt MMA-t teszi meg a kormányzó erő a művészeti életben mértékadó szerepet betöltő köztestületté.

Lemondásának indokairól kérdeztük Dobszay Lászlót, aki elöljáróban megjegyezte, véleménye szerint nem szabad alkotmányban nevesíteni egyetlen szervezetet sem, elegendő, ha az állam garantálja a tudományos, művészeti élet és az oktatás egészének szabadságát. Ráadásul a hazai művészeti élet egészét nem képviselheti párthoz vagy politikai ideológiához kötődő szervezet. A SZIMA, – amióta Kosáry Domokos, akkori MTA-elnök kezdeményezésére az 1949-ben megszüntetett irodalmi és művészeti osztály fölelevenítéseként létrejött – politikamentesen, világnézetileg semlegesen működött, hangsúlyozta a távozó elnök. Majd hozzátette: ő ahhoz tartotta magát, amit 1992-ben kitűztek, egyebek között, hogy a SZIMA-tagság alkotói érdemekhez, teljesítményhez kötődjön. Az MTA társ szerveként a Széchenyi Akadémia arra törekedett, hogy közel hozza egymáshoz a művészeti szakterületeket, ismertesse a nagyközönséggel a művészi értékeket és elősegítse azok megbecsülését, továbbá egyfajta minősítést adjon. Az elnök lényegesnek tartja, hogy mindezt „mérsékelt európai hangvétellel” tették, annál is inkább, mert úgy véli, a XVIII. század óta sújtja a magyar szellemi életet a haza és haladás szembeállítása, ami ma még inkább érezhető, mint korábban. Szerinte a kormányzat által most kiemelt MMA egyoldalú funkciót kap, és emiatt ő határozott, nyilvános föllépést várt volna el Pálinkás Józseftől, az MTA elnökétől – akinek volt befolyása az alkotmányozásra –, és ezt személyesen kérte is tőle. E föllépés elmaradása közrejátszott lemondásában.

Mint arról beszámoltunk, az MTA elnöke mindössze a SZIMA társult státuszának megőrzését és az évi 12 milliós támogatás további folyósítását ígérte meg a tisztségviselőknek.

„A lemondással nem adjuk meg magunkat, és nem is akarjuk válságba taszítani a SZIMA-t” – fűzte hozzá az előbbiekhez Ferencz Győző. Többszörösen méltatlan helyzet alakult ki, állapította meg. Részben azért, mert az aggályaikkal fölkeresett politikusok közül csupán Szájer József reagált meglehetős késéssel, ám érdemi támogatást ő sem ígért. És miután Kosáry annak idején restitúciós céllal hozta létre a SZIMA-t – olyan embereket fölkérve, akiket az államszocialista korszakban mellőztek –, az Orbán-kabinet most (Kosáryval együtt) ismét mellőzi őket az alaptörvénybe foglalt intézkedéssel. Ez elleni tiltakozik a két tisztségviselő.

A lemondás április 20-i dátummal érvényes. A további teendőkről a közgyűlés dönt majd.