A híres csaták történetében megragadja az olvasó figyelmét, hogyan győzhette le egy kis sereg a tízszer-hússzor nagyobb létszámú ellenfelet? Például Julius Ceasar Kr. e. 52-ben 80 ezer légiósával Vercingetorix úgy 250 ezer egyesített gallját Alesiánál. Vagy Leónidász, aki a thermopülai szorosban szintén vagy negyedmilliónyi perzsát állított meg néhány ezer katonájával. Köztük 300 királyi testőrrel, akiket úgy válogattak ki, hogy legyen fiúgyermekük, aki a biztos halálba induló apja után fenntartja a dicsőséges családot. A kínai háborúknál persze a létszám nem volt döntő, mindkét oldalon megszámlálhatatlanul sokan használták a nyílpuskát és sok más, találékony elme alkotta gyilkoló eszközt.

Csapdák, fortélyok, váratlan húzások. Nagy szerepet játszanak az árulók, akiktől fontos információt lehet szerezni, de vigyázni kell velük. A Kr. e. 1274-es, kádesi csata előtt két beduin kereste föl Ramszesz fáraót, állítván, hogy a hettita seregből szöktek, de félrevezették őt, és az egyiptomiak vesztettek is. Más kérdés, hogy írnokaik győzelemnek állították be, ami történt.

A legtöbb csatáról nagyon sokat lehet tudni, de például a Heléna szépségéért folytatott trójai háborúról csak annyit, amennyi Homérosztól maradt ránk. Sokáig azt is gondolták, ő találta ki az egészet, csak a XIX. századi feltárások bizonyították be, hogy valóban létezett a város. De hogy Odüsszeusz falovát – benne az elrejtőzött katonákkal – valóban bevonszolták magukhoz a várvédő trójaiak, nem tudjuk már meg soha.

Infó

Nagy Csaták I. (kr. e. 1274–kr. u. 621) Duna international 92 oldal.

A világ- és a magyar történelem száz-száz híres csatája kéthetente megjelenő összesen 26 kötetben.

Véset egy templomfalon II. Ramszesz kádesi csatájáról